Ahogy azt várni lehetett fél évnyi tingilangi után, kölcsönösen óvatos tapogatással indult a meccs, amely viszont 2020 első kupájáért kezdődött el. Vagyis franc se tudja, hogy ezt most honnan is kell nézni, az biztos, hogy 2019 óta nemzetközi sikert klubcsapat nem ünnepelhetett ebben a sportágban, vasárnap viszont valaki fog, szerencsére ezt már csak valami nagyon nagy para tudja elvenni tőlünk, olyan meg nem lesz és kész.
DD Mahét és Székely Marcit hagyta ki az elődöntős keretből, és bár érzékelem, hogy ezt sokak már-már személyes sértésként élik meg, nekem továbbra sincs túl sok okom kételkedni Davis döntéseiben, márpedig de, akár tetszik, akár nem, vagy máshogy: akár hiszitek, akár nem, az _edző_ kompetenciája pályára küldeni a csapatot a mai Veszprémben. Ebben nem NagyLaci dönt, nem Csík Zoltán, de még csak nem is Lékai (WTF, emberek, komolyan, most akkor ő lesz a közellenség, mert nem a szerintetek messze legjobb Mahé kerül be? WTF?). Arra céloznék itt nagy bőszen, hogy nem feltétlen tudunk ám mindent erről a sztoriról, és hogy nem vehetjük alapnak, hogy a klub önmaga ellensége, DD egy béna, vagy akár csak meg van kötve a keze, vagy egyszerűen mindenki segghülye, aki nem látja, hogy márpedig Mahé mekkora formában van. Na de mindegy, csak nem igazán értem, hogy miért kell ezt.
Corrales, Marguc, Makita, Máté, Borozan, Andriska és Manaskov felállással kezdtünk, és bár már az első félidőben is csináltunk szép dolgokat - pl. tök egyértelmű volt a szélek foglalkoztatására irányuló taktika, amit Marguc abszolút meg is hálált, de Manaskov is betalált néhányszor -, hiába volt látványos a tudatosság, amivel építettük az akciókat, de egyszerűen hiányzott a sebesség. Hátul sem állt még össze ütőképesre a fal, ugyanakkor Corrales bele, belenyúlt ebbe-abba, illetve volt egy csodás jelenet a kapusok között, ami nagyon bíztatóan hat: amikor a befújt hetesre reagálva a spanyol maga jelezte, hogy most lemenne a pályáról, majd jött Csupor Károly, és megfogta nem csak a büntetőt, hanem a kipattanót is. Szeretem, amikor jól láthatóan működik kémia.
A Breszt Skube irányításával egy fokkal mintha előrébb lépett volna, bár azt is gyorsan hozzáteszem, hogy a srác legnagyobb erénye részemről továbbra is a magassága, illetve hát furcsamód éppen annak hiánya, azt látom, hogy azért nem tudja gyorsan felvenni az ellene védekező fél, mert nincs az a hármasvédő, aki komfortosan hozzá tud nyúlni nem büntetést érően. Borzasztó nehéz lehet, pedig ahogy a közvetítésben is elhangzott, elég csupán kibillenteni az éppen elindított mozdulatsorából ahhoz, hogy hibázzon, de éppen ezt baromi nehéz megtenni vele. Sokkal kisebb lökésre, sokkal alacsonyabb súlypontra van hozzá szükség.
Az első félidő hozta azt, amit reálisan várni lehetett - ahogy előtte írtam, pénzfeldobást várok -, de azért erősen reménykedtem némi fejlődésben, amit aztán a második félidőben meg is kaptam.
A nagylövőink most nem annyira villogtak, ugyanakkor a kétirányítós - Peppa leginkább ballövőből irányító, ő valahogyan onnan lát jól, ott érzi remekül magát, ilyenkor lubickol igazán - játék végre elindította a támadásainkat, rendesen felpörögtünk, megvolt a kellő sebességünk is, a hibáinkat is közel nullára redukáltuk, szóval elkezdtünk olyat mutatni, amit szívesen láttam. Húztunk egyet a védelmen is, ami előtt Corrales sokkal hatékonyabb tudott lenni a kapuban, ezt a második félidei 11 kapott gól csodásan mutatja, és nagyjából ezzel meg is nyertük a mérkőzést, a 12:13-as félidő után a 28:24 lett a vége, és ez remek eredmény, nálam.
Kimondhatjuk, simán nyertük meg az elődöntőt.
Legalábbis a másik ághoz képest mindenképpen, ahol is a Vardar ismét előadta már-már szokásosnak nevezhető performanszát, és feltámadtak sült hamvaikból, hogy aztán hetespárbajt nyerjenek Ristovskival a főszerepben, miután már eleve idegenben lőtt több góllal grasszáltak ki ide. Durva, mi? A Vardar napjaink kézilabdázásának elpusztíthatatlan csótányává nőtte ki magát, és most nem a csótány negatív jelentésén van a hangsúly, hanem az elpusztíthatatlanságon.
Vasárnap tehát letoljuk a szezon első komoly döntőét, természetesen a Vardar ellen, addig is nézzük a media call-t, meglátjuk egy ilyen meccs elé tud-e mondani bárki, bármi okosat.
Hajrá Veszprém!