A magam részéről bátran kijelenthetem, hogy ilyen korán meccsre még életemben nem érkeztem, főleg nem dolgozni. Kb. 11-kor kiértünk a Lanxess Arénába, miután a kötelező reggeli köröket lefutottuk a Hotelben. Megírtuk, megvágtuk, kiposztoltuk, kb. 1-re végeztünk mindennel, indulhatott a móka. A sajtósban marhagulyásnak csúfolt, de amúgy nem rossz kaja volt az ebéd, amire az egyik német kolléga hihetetlen éleslátással rávágta, hogy ez good sign for hungarian.
Reméljük. Na de bronzmeccs.
Előzetesen azt társalogtuk, hogy a Kiel lesz a motiválatlanabb ezen a találkozón, de az első percek nem ezt mutatták. A kieli nyitotton fennakadt néhány lengyel támadás, Bielecki pedig hihetetlen homály első tíz percet nyomatott, Talant konkrétan kétpercenként küldte el a kispadon az anyjába egyértelműen pedagógiai szempontok alapján, nyilván motivációs szándékkal.
Ami hatott. Egyszer csak összébb állt a védelem, Karol is kaput talált végre, Szmal folytatta a tegnapit, viszont két cserével kicsit mission impossible-nek tűnt még mindig a lengyel győzelem. Pedig a a kezdeti lelkesedés után lankadt kicsit a Kiel, így a 20. percre már vezetett a Kielce. Jurecki beállónak teljesen megfelelt, sőt, elég veszélyes, amikor a beállós még cselezni is tud szemből, ha kell.
Sajnos egyéb rendkívül fontos teendők miatt a második részét a félidőnek kicsit elengedtem, nem is próbálok úgy csinálni, mintha ez nem így lett volna, mire felnéztem már 12:12 volt a félidő, és ez jó. A másoikban megpróbálok gyorsabban megoldani minden megoldandót, de mondjuk azt is elmondanám, hogy mennyire érdekel engem ez a meccs. Semennyire.
Szünetben a magyar srác elég komolyan bekezdett a score more challengébe, kár, hogy nem sikerült szépen befejeznie. A szünet még arról volt érdekes, hogy megszámoltam a lépcsőket, ami a sajtós helyünk és a WC között megmászandó feladat, ha ki kell menned, nos ötvenen felül van, és az csak one way ugye. Úgyhogy lehet itt alakot formálni, kérem szépen.
A második félidőre kicsit felrázódott a hangulat, kellett hozzá néhány vitatható játékvezetői döntés, de legalább felébredtünk, na, meg is jött a kielcei szurkolók hangja. Erőlködtem egy darabig, de túlságosan nem tudtam figyelni ezt a meccset, egyszerűen máshol jártak a gondolataim. A kapuspárbajra nyilván felkaptam a fejem, hát miket védtek azok a srácok ott felváltva, de annyi. Hogy a bírók mikor engedték el ennyire az agyukat, azt nem tudom, de volt néhány hatalmas benézésük leginkább a Kiel kárára, amit a lelátón ülő helyiek nem nagyon kultiváltak. De legalább láttunk érzelmeket német emberek arcán.
Legyen már vége ennek, folyamatosan ez zakatolt a fejembe, és amikor _benito bemondta, hogy ezt megnyerik a lengyelek, nem hatott meg. Bezzeg Vujin pirospozsgásan szomorú orcájának az időkérésnél tudtam mosolyogni kicsikét. 26:22 volt ekkor. A végét megtolták kicsit a sárga szurkolók, némi magyar segedelemmel biztosították a remek hangulatot, és megadták az alaphangot. De aztán valahonnan alulról visszajött egy gólra a Kiel, és hogy ne legyen két perccel a vége előtt x, ahhoz egy hatalmas Szmal védés kellett bizony.
Az utolsó percet aztán kihúzták a lengyelek, így pedig bronzot nyertek. Ennek azért örülünk itt természetesen, és gratulálunk persze.
És akkor most hajrá Veszprém, nekem már remeg a gyomrom, szemhéjam, kezem.