Rengeteg időt töltöttem 11-es mezben, anno még PuticsJenő miatt választottam ezt, de amúgy is sok szerepet játszik az életemben. Valakinek mondtam meccs előtt, hogy furcsamód egyáltalán nem vagyok idegben. Nem nagyon értettem egyébként, amikor a Flensi elleni visszavágó előtt spontán szívrohamot tudtam volna kapni bármelyik tetszőleges percben T-24, de inkább 48 órában. Na mindegy.
Illetve szeretném megköszönni mindenkinek, aki képes volt értelmezni a mocskos...posztokat, nekik üzenem, hogy jövünk mocskos Barcával is, hehe, akinek pedig nincs ínyére, az egész nyugodtan kerülje el őket, ez közös érdekünk, és nem olyan nehéz ám. Köszkösz. Na de meccs.
A nehézségek ellenére időben kiértünk, még a körmömet is ki tudtam lakkozni a helyszínen - muszáj, nem kaphatunk ki emiatt - Cozma-mez rajtam, jól teljesít idén, a nap is kisütött, úgy cakumpakk minden összeállni látszódott egy remek mérkőzéshez. Én a dánkáknak is örültem előzetesen, de mondjuk gyorsan felszaladt a szemöldököm. Kurvasok szegedi jött, ezt is jó jelnek vettem, ilyenkor szoktak igazán rápacsálni, mondjuk érthető, hogy címvédőként, már csak a bajnokságba kapaszkodva reméltek, ezt a mészárlást az ő szempontjukból nem sok minden vetítette előre.
Tán csak én. Ugye. Nyertem is egy bort, hehe.
Persze félidőben már nem voltam ilyen kisimult, mondjuk abban biztos voltam, hogy DD olyan üvöltözést rendez egy perc alatt, hogy a retkes törölközők is vigyázba állnak a sarokban, de kicsit azért aggódtam. Az első félidő leginkább arról szólt, hogy keresgéltük a játékunkat, elég magas hőfokon zajlott a meccs, de valahogy belemerengtünk az elejébe, elsősorban egyéni megoldásokból tartottuk magunkat a félidő első felében. Máté zsenije működött szerencsére, de bele-bele is hibázott a nagy igyekezetbe, Laci tette a dolgát, ahogy szokta, vállalta az első gólt, és amikor nagyon kellett, akkor húzott a brigádon egyet, Gajic pöpecül tolta a heteseket, de az első csettintősen szép gólunkra 18 percet kellett várni. Az volt az a gyönyörű, ütemes, hibátlan húzás Tönnessennek, aki be is vágta, ahogy kell. A másik oldalon Kanalas és az orosz húzta a Szegedet, illetve ki kell még emelni Zsitnyikov gólját is, ami tényleg év gólja itthon, egyértelműen. Hogy azt a faultot miért nem fújták le, amikor fújkodtak be sorra mindent, az persze jó kérdés, mindenki arra várt már rég, de tanulság is, hogy mindig, minden körülmények között el kell lőni a labdát, ezért.
Nagyon hullámzott a teljesítményünk, eleinte sajnos inkább a szar felé tendált, Blagoval középen lassú és darabos volt a védelem, Bánhidit és a befutókat egyszerűen nem tudtuk tartani, ráadásul Petárnak sem ment a szokásos emberelőnyben. Plusz 4 helyett percek alatt -1 lett, a kapufák sem voltak velünk (Gajic és Mahé), és Sego is elkezdte kiszedni a ziccereinket, miközben nálunk kábé nihil volt a kapuban Roli érkezéséig. Sokat nem kellett várni rá, szerencsére. Mirkonak egyébként nagyon okosan, tudatosan a lába közé pattintottuk a lövéseket, le is kellett cserélni, láthatóan készültünk erre. DD forgatta a csapatot rendesen, kereste a nyerő embereket, imádom, hogy nem fél belenyúlni, és hogy a játékosok nem büntinek élik meg, ha lekapja őket. Momo is pl. pont annyit tett hozzá, amennyit kellett, az az átlövés ott annyira kellett, mert nagyon megakadtunk, de még a szarul játszó Veszprémben is mindig akadt valaki, aki hozzátett. Amikor a dánok elkezdtek látványosan kiszórni bennünket, be is villant, hogy ez most nekünk jót is tehet, tavasszal kifejezetten jók vagyunk emberhátrányban, és amúgy is pont egy ilyen csettintéske kell ahhoz, hogy hengereljünk. Blagi pirosa igazából jól jött, átlendített bennünket egy holtponton, és igen, muszáj levonni a tanulságot belőle, mert már csak három meccs van idén: a védelmünk utána jobb volt. Klasszisokkal. És ez rendesen megágyazott a nagyobb különbségnek.
Tudtam, csak nem sejtettem, hogy nyerni fogunk, de amit a második félidőben produkáltunk, az ismét fantasztikus volt. Ismét. Gondolom az öltözőben elhangzott minden fontos dolog, mert egy jóval tudatosabb, koncentráltabb, védekezésben pedig a Mackósajt+Terza középpel borzasztóan dinamikus, egészen komoly magasságig takaró falat hoztunk össze, ezt remekül szemléltette az a fennmaradó kezes sánc előbbitől. Aki amúgy nem váltotta meg a világot támadásban, de amit összevédekezett tegnap középen, az parádés volt, ezt jól meg kell jegyezni a következő három meccsre. Persze be kellett lőniük a távolságot, BB ellen még volt belülvédekezésük is, de ahogy Bombacot kiszedték a játékból, és ahogy a beállót is betakarták a félidő nagyobbik részében, azt csodálatos volt látni. Megvan, hogy sem Deki, sem Bodó nem lőtt gólt?
Nenadic viszont annál inkább. Amennyire semmi nem jött neki össze az elsőben, úgy lubickolt a másodikban. Hetesek nélkül lőtt hat gólt úgy, hogy a félidő elején gyakorlatilag ő fordított. Meg Laci, de azt már mondanom sem kell. 17:17-től pedig elkezdődött az idei szezonunk legzseniálisabb húsz perce. A komplett sportsajtó által idén egekig magasztalt, Elmondhatatlanul Tökéletesen Kézilabdázó Magyar Bajnokcsapat másodszor omlott össze valami megmagyarázhatatlan módon, amit ugyan mi kicsit sem bánunk, de talán érdemes lenne megvizsgálniuk. Maga Pastor is valami olyasmit mondott a most meglepően korrekt nyilatkozatában, hogy ez alatt az utolsó 3 meccsük alatt 3 évet visszaléptek a fejlődésben. Ami akárhonnan is nézzük, igaz.
Mikler Roló teljesítményét nem is igazán lehet szavakkal leírni, ennyit számít bizony, ha van egy olyan kapusteljesítmény, amire lehet támaszkodni, egyszerűen magabiztossá tesz, sokkal felszabadultabban tudsz támadni is. Nilsson, Manaskov - aki úgy tűnik, minden Szeged-meccsen meghal kicsit, imádom érte - Máté, Mahé, Petár, de még Tönnesen is, mindenki elképesztőt ment, az pedig nagyon durva, hogy Terza kivételével ismét mindenki lőtt gólt, 2-3-at, ehhez jönnek a kiemelkedő teljesítmények, és ez már így van elég stabilan, régóta. Egy csoda volt az utolsó húsz perc, az, hogy többször számoltunk rá a Szegedre ezen a meccsen, mint az utolsó évtizedben, külön öröm, hogy nem is engedtünk ki, nem adtunk esélyt visszajönni meccsbe, összeroppantottuk őket tegnap. Cso-dá-la-tos. Hangulatra is pacsi, helyreállt a világ rendje, az első meccset nyertük meg idén a Szeged ellen, de a legfontosabbat, közé is tettük szinte a legnagyobb kialakult különbséget, és stabilak is vagyunk annyira, hogy ez már ne mehessen el, ezért azt hiszem gratulálhatunk is a magyar bajnoknak. Illetve BAJNOKNAK, így, csupa nagybetűvel. És vegyük is komolyan DD nyilatkozatát, amiben azt mondta, nyerni megyünk Szegedre, igazából én sem adnám lejjebb. Vagy ki se álljunk, ahogy azt egy igen leleményes szurkolótársunk kikumta, hiszen 10:0-val is nyernénk, haha.
Köszönöm, KÖSZÖNÖM, KÖ-SZÖ-NÖM!
Szép volt, fiúk! Ez Veszprém! É-PÍ-TŐK!
Leadképet köszönjük Cinyónak!
Hatalmas önfegyelem, hogy nem lőttük el az Izzik a csarnokot, pedig izzott, na, de valóban, kaptunk mi már ki kilenc gólról, az is igaz. Hangom már eleve nem volt, most már annyi sincsen, de minden egyes szuró nyálnyelés megérte. Akik utoljára léptek pályára hazai közönség előtt, azoknak külön is köszönjük, lesz elbúcsúztató poszt, megígérem, mert ez a két játékos érdemel annyit, de csak Köln után.