Ez a mai feladat. Ezen múlik minden. A szezonunk. Hogy tényleg sikerült-e kiráncigálni magunkat a gödörből, vagy még csak kikapaszkodtunk a szélére, hogy ne hullámozzon az arcunkba a szar. Ez dől el ma. Azért mondom, hogy ma, mert a Flensburg már nem az a szint, aki ellen itthon közéraksz nyolcat. Úgyhogy van egy lélektani határ, és nálam a három gól az. Persze nem sértődök meg azon sem, ha nyerünk, nyilvánvaló, én most csak a minimum elvárásomat írtam le.
Közös történelmünk nagyon régre nyúlik vissza, ennek ellenére nem játszottunk egymás ellen - tétmeccset - annyiszor. Amikor meg igen, az elég kiegyenlített képet mutat, Langinak és a sportstatisztikának köszönhetően láthatjuk a számokat, de hegyezzük most ki a flensburgi meccsekre, ami azt mutatja, hogy az eddigi négy BL-meccsen 2 döntetlen mellett 1-1 győzelmünk és vereségünk van. Ismétlem, hogy ezek csak a kinti meccsek, és mint olyanon, a legnagyobb eddigi különbség a két csapat között három gól volt, a két utolsón pedig sikerült döntetleneket elérni. Csupán ennyit kellene most is szem előtt tartanunk, nem? Nekem megfelelne.
Ugyanakkor.
A KP-ban is említettem, hogy nem igazán értem, hova tűnt az a tavasz eleji motiváció, az a lendület, az az elszántság, és bár nyilván törvényszerű némi visszaesés egy ekkora javulás után (az őszihez képest), azért ezek a minősíthetetlen első félidők túl nagy szakadéknak tűnnek. Bízom benne, hogy mindenki kicsit tartalékolt, és eddig igazából bele is fértek, de hogy mennyit ártottak a tavaszunknak, az ki fog derülni már ma. Kábé 19.45-re. Ugyanis ha ki tudjuk küszöbölni ezt a visszatérő paránkat, akkor egyértelműen előrébb vagyunk, mint ezelőtt egy hónappal. Én ebben hiszek, képtelen is lennék másban.
De nézzünk fel kicsit a saját problémáinkból, és beszéljük át, mit tud ez a Flensburg évek, sőt, igazából évtizedek óta, illetve most mit tudnak jobban.
Az biztos, hogy rendes dán iskolához hűen elképesztően gólerősek szélről. Mindig elsőosztályú szélsőik voltak és Wannek (elnézést, ótvar szar volt, de a lista büszke lesz rám emiatt, hehe), és nem csak arra, hogy meglóduljanak, hanem bizony arra is, hogy 21,3 cm-es helyről bebasszák keményen, akármennyi helyzetük is van. És akkor még nem beszéltünk arról velük kapcsolatban, hogy egy szélen védekező szélső mennyivel jobban érzi, hogyan kell lezárni a helyet, milyen ütemben kell fellépni, hogy az ellenfél szélsőjének a keze az első félidőben még vaxos se lehessen, és ha már gond van, akkor mikor kell inkább békében hagyni. Ugye? Már önmagában ennyivel meccse(ke)t lehet nyerni.
Aztán ott van az a flensburgi védelem, mely gyakorlatilag a gyerekkorom óta ugyanabba a rendszerbe helyezi bele a játékosokat, ami kívülről nézve ugyan semmi különös, de mégis döbbenetes lábmunka a szaggatotton túlra is, ha kell. A kilépők úgy zárnak vissza, mint a mesében, pedig tényleg nem szégyellnek fellépni jó magasra, ami bőven elég ahhoz, hogy megakasszák a támadásokat, és/vagy a nem elég magabiztos átlövőket borzasztóan megzavarja. Emögött mindig is volt egy viszonylag stabil kapusteljesítményük, hát most is van. És közben a belső posztokon is durván megvannak. Nem nagylövőkkel - bár Glandorf azért annak tekinthető -, hanem mozgékony, ijesztően kreatív, de kintről is gólerős centre backekkel. Nálam Gottfridsson és Rasmus Lauge is ilyen játékos. Maximum egyet cserélnek normál esetben, és gól után is ugyanaz a rohanás van, mint védés után, erre nagyon remélem, hogy felkészültünk agyban, mert ha nem, simán a vesztünk lehet. Nem ünneplünk gólokat, nem szabadna cserélnünk hármat, ezek öngyilkos dolgok egy Flensburg ellen. Rengeteget mozognak labda nélkül, talán attól fosok a leginkább, hogy ezeket megesszük. Meg attól, hogy a két lövő gyakran megy oda egy-egyezni a ketteseinkre, Terzához nem fognak mondjuk, talán őt át kellene húzni mindig a padhoz közelebbi oldalra, de a másik oldalitól kicsit félek, na. Gondolom Lacival próbálja majd DD megoldani a másik oldalt, bár én Petárt is simán odaraknám. Nyilván nem hatvan percig, de tolt ő elég bundást ahhoz, hogy Flensburgban működjön valamennyire.
A kulcs a védelmünk agressziója, a koncentrációnk és a motivációnk lesznek. Passzok, bejátszások, visszazárások. Nincs mire tartalékolni, ezen a meccsen kell kiadni mindent magunkból, a hazait most úgy ahogy van, el kell felejteni, mert most nem az a lényeg. Úgy kell ma kiállnunk, mintha egy meccsen dőlne el minden.
És hát egy kapus. Kell egy kapus. Én aztán tényleg leszarom, hogy melyik lesz az, de valamelyik most már villanthatna egy egész meccses döbbeneteset. Nem elég az utolsó 7 perc, nem elég az első negyedóra, kell végre egy egész meccsen stabil, kiegyensúlyozott teljesítmény a kapuból, mert mikor, ha most nem? Kellenek a ziccervédések, kellenek a bravúrok, és igen, kell egy értelmezhető védelem is elé, mert anélkül nehéz, de tudjuk azt is, hogy nem lehetetlen. Hogy kapuból is lehet eldönteni meccset. Szóval én egymástól függetlenül látni szeretném ezeket. A beállónk megjátszása sokkal pontosabb kell legyen, mint az elmúlt egy hónapban bármikor, vagy ha nem megy, mert szépen takarják, akkor húzzuk a labdát szélre. Kurvajó szélsőink vannak, semmivel sem kell nekik nagyobb hely, mint a flensburgi kollégáknak, csak könyörgöm, ismerjük fel, ha valami nem megy, és ne belesavanyodjunk, meg belezavarodjunk, hanem váltsunk. Ha kell, próbáljunk meg minden posztot és minden lehetőséget egyesével. Csak csináljuk! Még egyszer leszögezem, hogy soha nem kaptunk ki Flensburgban három gólnál többel egy BL-meccsen, és ez maradjon is így, ha kérhetem!
Nekem már remeg a gyomrom egyébként, lassan a kezem is fog, pedig csomó dolgom van még hétig, hát nem tudom, azokkal mi lesz. Kést biztos nem fogok ma, jobb lesz az úgy, szerintem.
Hajrá Veszprém, már oly régen voltunk, menjünk idén is Kölnbe! Ezt kérem a mai jeles évfordulómra, érteeeeeem?