Mostantól nincs seggvakarásra való időnk, ezek a hétköznapok úgy fognak elhúzni fölöttünk, mint egy sinkanszen, szóval jobb is, ha nekiállunk felvezetni a hétvégét. Igyekszünk megadni a módját, úgyhogy várható négy csapatbemutató, és poszt a párosítások tükrében is. Ami sok. Reméljük tényleg lesz rá időnk és módunk, de majd meglátjuk.
Kezdjük talán a Kielcével.
Na nem azért, mert ők volnának a leggyengébbek, hanem inkább azért, mert ők a feladatuk tudatában szinte tuti bronzmeccs-résztvevőként vannak Európa-szerte kezelve. Ami még jól is jöhet nekik, és hogy ez így is lesz, azt őszintén remélem. Az EHF fotózásán készült videó itt van, maguk a képek pedig jók lettek. Ez itt alant pedig egy videó, amit a Vardar elleni párharc előtt csináltak, és amit már akkor is imádtam.
Számos közös vonás fellelhető a Veszprém és a Kielce között, érdekes, hogy ennek ellenére Lengyelországból valamiért inkább a Plockkal szimpatizálok. Ok, nyilván azért, mert náluk jártam és felettébb jól éreztem magamat, de hát ez ilyen. Pedig tényleg, ami Lengyelországban a Kielce, azok vagyunk itthon mi, és a kékek pedig kékek, az ég pedig jó esetben mindenhol kék. A Vive Tauron Kielce szinte örökös bajnok otthon, 12 bajnokság és 12 kupagyőzelem virít a nevük mellett most, viszont a Bajnokok Ligáját még mindig részvételben mérik, pedig már van egy 2013-as bronzuk is. Ebből kis monkolással következtethetünk arra, hogy másodszor jönnek Kölnbe, pont mint mi.
Otthon
A hazai porondot elég simán vették, még ha az utolsó bajnoki döntőjük szorosra is sikeredett némileg (28:29), ugyanakkor azt továbbra is állítom, hogy éppen az ilyen rendkívül fontos, idegenbeli, egygólos győzelmek mutatják meg igazán egy csapat erejét. Ez többnyire azt jelenti, hogy helyén volt a koncentráció, senkit sem kellett külön kérvénnyel motiválni, hogy megvolt a küzdés és az akarás mindenkinél. Persze mint legtöbbször, idén is a Plock volt a vereséget elszenvedő fél, és ahogy néztem, szezon közben sem volt kettőjük között túl sok nyitott kérdés. Sőt, Talanték novemberben 13 góllal csapták agyon Cadenasékat, amiben az a különösen szép, hogy mindezt a kékeknél tették. A három győzelemig tartó bajnoki döntő aztán 3 meccsen el is dőlt, és abból is egyedül az utolsó volt szoros. Ami amúgy szerintem szörnyű, a Kielcének is kéne egy SEHA jövőre, mondjuk mindig is érdekelt Isztambul, de sportszakmai szempontokból inkább választanám a lengyeleket minden további nélkül.
Szóval nagy erőkifejtésre senki nem késztette hazai versenyein a Kielcét, de ez most nem akkora csoda, hiszen a négy FF résztvevő közül háromra simán ráhúzható ugyanez. Egyedül a Kiel kivétel ez alól, és mi egy SEHA-val vagyunk előrébb. De erről nem itt.
Európa
A Szeged csoportjának győztesét, sőt, valójában az egész Dé csoportot úgy ahogy van személy szerint én kicsit lekezeltem menet közben. Hiba volt, ezt innen nézve már kijelenthetjük ugye, mert hát ha megnézzük, kik jutottak nyolcba az idén, akkor gyönyörűen kirajzolódik, hogy az Aladár csoport volt a legerősebb (Kiel, PSG, Zágráb), Béla csoport volt a leggyengébb (Barcelona), a Cé (Veszprém, Vardar) és Dé (Kielce, Szeged) pedig teljesen kiegyenlítődött a végjátékra. Márpedig én a Dét hangsúlyozottan gyengébbnek tartottam bárkinél, aztán mégis a világ igazsága történt azzal, hogy minden egyes csoport győztese kijutott Kölnbe.
Na de Kielce.
A csoportban mutatott játékukkal ugyan kicsit bealtattak mindenkit, vagy csak készültek a tavaszra, de aki figyelt, az már itt is felfedezhette az eredményeiken azt a fajta morálisan erős csapatokra jellemző stabilitást, amit említettem az imént. Az idegenbeli szűk győzelmek ennek például egyértelmű jelei. Ilyen volt a szegedi is, de még inkább ilyen jelzéssel bíró eredmény volt az utolsó fordulóban a nekik már régen halálosan mindegy meccsen az a 27:28, ami azért különösen szép, mert félidőben 19:10 volt az állás épp. 8:18-ra nyerték tehát a második félidőt, ráadásul ha jól rémlik arról a meccsről sokan hiányoztak is. Lettem volna légy a falon akkor ott Ukrajnában, gondolhatjuk mekkora motivációs beszéd hangozhatott el, ha ez lett a második félidő. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mindezt egy olyan meccsen, aminek azon kívül, hogy a Kielce veretlen marad-e a csoportkörben, tulajdonképpen az égvilágon semmi jelentősége nem volt.
Aztán jött az egyenes kieséses, ahol a sors a Montpelliert dobta. Teljesen meggyőző, négygólos győzelmet hoztak a riviérán, ezért volt fura, hogy otthon viszont kikaptak. Az első vereségüket abszolválták ezzel, de így is jók voltak egy 60:58-as összesített továbbjutásra. Következett ugye a Vardar, amit ugyan kicsit kaotikusan tudtam csak követni, hiszen éppen Párizsban voltam, de legalább a végét élőben láttam. És ott azt láttam, amit nem sok csapattól Szkopjéban: hogy itt aztán lehet ordítozni, meg közönséget hangolni drága hazaiak, de mi vagyunk a jobbak. Borzasztóan stabil az a védekezés, amit összerakott Talant, ez a Kielce kapott góljain remekül látszódik is ebben a szezonban. Nem kapnak ugyan kirívóan kevés gólt (380 eddig, az 27,14-es átlagot jelent), de a fontos meccseiken nagyon erőset védekeznek, és 25-26 gólnál nem kapnak többet. Nézzük csak meg, szegedi idegenbeli (26), Montpellier kinti (25), Varda kinti (20) és ennyi. Ezek voltak a húsbavágó meccseik Európában.
Az biztos, hogy mint minden spanyol edző vezette csapatnál a mezőnyben, a védekezésük döbbenetesen stabil, mögötte pedig a kapusteljesítmény szintén, Szmal és Sego szépen lehozta az évet eddig, mondjuk inkább Sego már. De tényleg, a horvát kapus például olyannyira hős volt, hogy a harmadik bajnoki döntő utolsó másodpercében hetest védett, ezért nem lett hosszabbítás múlt hét csütörtökön. De a döntő második meccséhez is volt némi köze.
A remekül működő védekezés legkönnyebben észrevehető, gólokban látható lenyomata az, ha a szélsők szokszor megszórják magukat. Ivan Cupic ennek megfelelően vezeti is a házi góllövőlistájukat, Strlek pedig harmadik rajta. Bielecki pózól közöttük nagy másodvirágzásában, ő viszont a BL-listán is meglehetősen előkelő helyen van. Talant Dujshebaev talán a kelleténél többször is erőltette csapatára az 5+1-es védekezést, még akkor is, amikor nem igazán ment nekik, és olyan csapatok ellen is, akiket alapvetően nem ezzel lehetett megfogni, mindebből pedig én azt a következtetést vontam le bölcs kis agyammal, hogy magát a szisztémát akarta nagyon beléjük verni, hogy bármikor előkaphassa. Nézegetve a Kielce meccseit amúgy ez az általunk is egyre inkább megismert rotálás elég jól nyomon követhető, a Vardar elleni hazaijukon a 12. percre már mindenki volt pályán, ami nagyon durva. Említettem az 5+1-et, de sokkal inkább nekik áll a hatosfal. Megvannak a támadni-védekezni is tudó, nagydarab harcosaik, sőt, elég sok ilyenjük van. Musa mondjuk pont nem nagyon támad, ő leginkább hármasból dirigálja a védelmet, mellette alapra Jurecki, aztán Bielecki, Chrapkowski, Aginagalde, Bintic, Lijewski, hát na. Lehet, hogy ez nem tűnik a legijesztőbb névsornak, de összességében egy hatalmas darálóra emlékeztető magabiztos, homogén masszát alkotnak szinte bármelyik felállásukban.
Abból pedig elég sok van.
És nem csak hátul, hanem elöl is döbbenetes, hogy mit össze nem rotálnak. Szinte követhetetlen, és csinálják ezt már annyi ideje, hogy a játékosokat egy pillanatra se zavarja. Xavi Pascualnak abból a szempontból mindenképpen meglehetősen nehéz dolga van, hogy Talant egyáltalán nem tart sémákat, elképesztően bátran nyúl a padhoz, és mindenkit tényleg tűzben tart, akinek nem hiányzik minimum egy végtagja. Persze alapra Zorman a Kielce kezdő irányítója, bár most éppen azt olvastam, hogy a bajnoki döntőben meghúzódott a combja, Aginagaldénak szintén van valami kisebb problémája, és Rosinskinek is. De mondjuk Kölnre a halottak is feltámadnak nyilvánvalóan.
Kintről tehát veszélyes Bielecki, aki akár 10 méterről is simán elvállalja, felugrásból vagy alulról, akárhogyan és akárhova. Ő pl. felfelé is lődöz bátran. Aztán Jurecki szintén odavágja, Lijewskit sem kell félteni, Buntic, és ha ezekre kilépeget az ellen, akkor ott van ugye Aginagalde beállóban. A szélsőket használják felállt fal ellen is, Zorman hajlamos kihagyni a lövőt a húzásból, ha a kettes védő kilépeget, a labdáját pedig valamelyik szélső a sarokban várja. De Tkaczyk is hozzáteszi a magát, BL-gólügyileg szinte pont ugyanannyit, mint szlovén társa, ugyan nem az a kreatív megoldásokat választó irányító, viszont neki meg a kívülről eldurrantásai veszélyesek.
Na szóval elég szépen megvannak számban is és mindenhogyan, volna rá egy söröm, hogy Dusjebaev kifejezetten örül is ennek a kicsit lekezelő hozzáállásnak, amit az oddsok mutatnak szombatra.
Mert hogy mire lehetnek képesek a Barcelona ellen, azt én nem tudnám előre megmondani. Csak remélni tudom, hogy igaza lesz annak, aki azt jósolja: ők lesznek a fekete ló, akiknek az elődöntős győzelmére senki nem számít, így képesek lesznek meglepetést okozni majd. Annyi bizonyos, hogy a Kielce vs Veszprém BL-döntőnél menőbb dolgot jelenleg nem tudnék elképzelni sem, na. Nyilván a magyarok 97%-a szurkolni fog az első meccsen is már a lengyel pajtásoknak, aztán meglátjuk.
Képek forrása: EHF