Fogalmazzunk úgy, hogy kínos volt a mosoly az arcunkon az első negyedórában. Vagy inkább fagyott. Már ha volt egyáltalán. Nagyon felemás félidők után végülis sima hazai lett a vége, és ugyan ez a lényeg, azért nem szabad figyelmen kívül hagyni az utolsó három meccsünk borzalmas első félidőit. Igen, a Füred elleni is szar volt.
Mint ahogy az LA-ben is írtam, természetesen fel voltam rá készülve, hogy nem fogja feltenni a kezét a Breszt, sőt, még arra is, hogy Ivan nagyon jól fog védeni, mint ahogy _mindig_ is jól védett, amikor ellenfélként érkezett Veszprémbe - egy vesével, ugye -, de arra nem lehet és nem is akarok felkészülni, hogy az első gólunk után 14 percnyi gólképtelenség következzen. Direkt csapok bele a lecsóba most ezzel, mert annak ellenére, hogy az összkép abszolút pozitívnak tűnik, a fejlődés pedig töretlennek, itt a tavaszi szízön legelején igencsak ijesztő ez az első félidei útkeresés. Nekem legalábbis mindenképp. Szkopjében 11 gólt lőttünk harminc perc alatt, most pedig kilencet, és közben ugye volt egy meccs Füreden, aminek szintén elég erősen kérdéses volt az első félidei lövőteljesítménye. Úgyhogy az utolsó három meccsünk első harminc percében valami történt a fejünkben, ami miatt nem tudjuk bevágni a ziccereinket, és leblokkolunk. De miért lovaljuk bele magunkat rendszeresen egy-egy kapus remek védéseibe? Ez koncentrációból is fakad(hat), de az én teóriám az, hogy a szutyok őszünk után még mindig nem vagyunk kellően stabilak és magabiztosak ahhoz, hogy egy-egy kimagasló kapusteljesítményt ne sínyeljük (ÚRISTEN, van ilyen szó egyáltalán?) ilyen szinten meg. Sürgősen meg kell találni rá a megoldást, különben baj lesz. Ezekbe a meccsekbe most belefért, de ennél már csak fontosabbak és nehezebbek következnek.
Ami viszont nagyon megnyugtató az az, hogy DD és a stáb szünetben, de akár egy időkérés alatt is képes rendet tenni a legtöbb fejben. Ez most már világos. De ahogy sajtóson ő is mondta, aggasztja, hogy mi történik ilyenkor, és hát igen, engem is ez aggaszt elsősorban. A ziccereink megvannak, de nincs az a kapus, akire nem tudunk ráparázni hirtelen. A gólképtelenség pedig eléggé el tudja bizonytalanítani az amúgy remekül működő mindent. Is. Most is ez történt. Első félidőben sem volt túl sok probléma a védelemmel, mondjuk Roló ekkor még nem volt akkora Roló (29%), mint a másodikban (55%), de mivel gyakorlatilag takartuk a kaput, mi sem kaptunk túl sok gólt, szerencsére. Dobni viszont képtelenek voltunk. A két kapus ellentétes félidőkben másolta le egymást, hehe. Amikor KRT úgy dobta hasba Pesicet, hogy szerencsétlennek egyszerűen elugrani nem volt ideje, azért kicsit megijedtem. Mert oké, hogy Ivan egyébként is mindent kivéd, amit csak lehet, és olyan elképesztő könnyedséggel húzza le a fej fölé húzottakat, hogy szörnyű nézni is, de agyon ne dobáljuk már legalább, ha kérhetem.
Mezőnyben ettől eltekintve rendben voltunk, szerintem, hiszen megvoltak a ziccereink, nem arról volt szó, hogy nem jutottunk el a helyzetekig, hanem arról, hogy annyira rágörcsöltünk a tétre és Pesic egy-egy, na jó 12, védésére, hogy belebénultunk egyszerűen. És tényleg nem koncentráció-parát láttam most, hanem inkább önbizalmit, azt hiszem. Muszáj lesz újra beleszoknunk az esélyességbe, és visszaszednünk magunkra a fapofát, ha akarunk valamit. Már Lékai irányításával is bőven megvoltak a réseink, voltak előkészítések, voltak bejátszások, még Blagi is gólt lőtt (pedig neki nem megy mostanság egyszerűen), tényleg az volt a baj, hogy összefostuk magunkat lövés közben, az első félidőben. De azért így is feljöttünk 1:5-ről 9:10-re.
A másodikat viszont gyorsan lerendeztük, hálistennek, ott nem voltak nyitott kérdések. Nem tudom, pironkodás nélkül nem is merem elképzelni, hogy miket mondhat DD ilyenkor az öltözőben, de valóban nem hiszem, hogy túl sok mindent. De azt ütősen, mert az látszik, hogy ilyenkor kitisztulnak a fejek. Elkezdtük a ziccereket felemelt láb alá pattintani - jó reggelt -, bevállaltuk kintről is a lövéseket (Laci), jött Mahé is, aki azon túl, hogy elképesztő lendületet képes hozni minden második félidőnkbe, szintén bemegy a pofonokért, amikor kell. Három perc sem kellett ahhoz, hogy átvegyük a vezetést, és további tíz, hogy eldöntsük a meccset. Amikor 13:13-nál ötöt - még egyszer mondom: ÖTöt - cserélt Cadenas védekezésről támadásra, ott nyugodtam meg először teljesen. Jó, igazság szerint nem éreztem benne egy pillanatra sem, hogy kikaphatunk, de azért kicsit téptem a számat, amikor nem visítoztam éppen. A második félidőt olyan megnyugtató fölénnyel húztuk be, hogy az összkép teljesen pozitív bennem, persze ettől még vak nem vagyok, de azért azt a 19:10-et lehet dícsérni bőven. Andriska nagyot ment, nekem Ilic használata is elképesztően okosnak tűnik, szélsőkben is tudunk hova nyúlni, és a lövés is mindig megy kintről, valakinek, és hát még Terza is, végre. Ennyi elég volt, jelenleg.
Az viszont visszatérő kérdésem, hogy miért érzem tendenciózusan most már a sokadik meccsen, hogy a passzív megítélése elég egyoldalú és khm, sokszor nem felénk kedvez? Ennél az említett ötös cserénél 40 sec elment kizárólag azzal a Breszt támadóidejéből, hogy a játékosok csupán felértek, és furcsamód nem lett azonnal passzívon a rigók keze.
Ezen kívül is voltak még érdekességek, de nagylelkűen kizárólag egyet emelnék most ki, mert annál pont szemből, vonalból láttam azt, amit állítólag a bírók egyáltalán nem, hiszen még Mahét intették csendre/rendre/fegyelemre. Az 55. percben, emberhátrányban történt az a gusztustalan mozdulat, mégpedig Shumaktól. Ezért a felkarozásért követni fogom a karrierjét és gyűlölni örökre. Minden túlzás nélkül. Nálam az ilyen simán piros. Aztán a pofázásért meg egy pofon. Felkarral húzott rá Mahé nyakára egy kurva keményet a későbbi megbánás legkisebb jele nélkül, nem is értem, majd még ő pofázott neki, hogy pattanjon már fel. He? Mahé rutinos annyira, hogy láthatóan bazi idegesen inkább bekussoljon, de ilyenkor annyira tudom sajnálni, hogy ez a Shumak nem Suliccal akadt ilyen szinten össze. Őszintén kívánom neki, hogy próbálja meg ellene is egyszer ugyanezt egy meccsen, aztán majd küldök neki csokit az intenzívre. Remélem beletörik a foga is. Na de mindegy. Nem igazán értem, miért nem lehet végre ilyesmikre használni a technikát.
A lényeg a lényeg: saját kezünkben a sorsunk, és így megyünk hétvégén vagy 350-en Kielcébe. Ezt a lehetőséget pedig nagyon köszönöm a csapatomnak, és lesz, ami lesz, csak azt az egy dolgot kérem, hogy javuljunk az első félidei ziccerekben. Akkor nem lesz gond. Pontot kell szerezni.
Hajrá Veszprém!
Képek is lesznek mindjárt, csak izé.