A legfontosabb csoportmeccs

Teljesen jogosan érezhetnétek úgy, hogy kicsit hátradőlhetünk, megpihenhetünk, hiszen az eddig elvégezhető tavaszi munka pompásan el lett végezve, igaz?

DE NEM, ez nem így van! Ne hagyjátok megtéveszteni magatokat!

A helyzet ugyanis az, hogy ez a holnapi az egyik legfontosabb meccsünkké alakult át az őszi szopacskák miatt. Teljesen felesleges volt minden eddigi erőlködés, hogy kijavítsuk azt az ámokfutást, ha most pofára esünk itt a küszöbön, a saját lábunkba. Nem igaz? Mit szeretnénk? Második helyet! Miért szeretnénk? Csak. Meg mert akkor lehet még tavaszi Portugália. És mikor szeretnénk ezt a második helyet? Hát Kielcében! Igaz? Na és mi kell ahhoz, hogy Kielcében második helyet ünnepelhessünk? Nos elsősorban az, hogy vasárnap megverjük a Bresztet, az utolsó fordulóra már 18 ponttal érkezzünk Lengyelországba, és ott úgy próbáljunk meg nyerni, hogy a saját kezünkben van a sorsunk. Természetesen elmorzsolhatunk néhány imát arra a potenciális, különlegesen szerencsés esetre is, hogy a Vardar szombaton kikapjon Kristianstadban - ebben a kellemes teóriába mondjuk én annyira nem hiszek, de van, aki meg igen -, mert akkor aztán még nagy nyugalomban is lennénk Kielcében, de mint mondtam, nekem meggyőződésem, hogy Kielcében is tudunk nyerni/pontot szerezni. Magunktól. Megyek is megnézni.

De mindehhez a következő és tán legfontosabb lépés az kell, hogy legyen, hogy most megverjük a Bresztet. Kell az a két pont, nincs mese. Elképesztő hullámvasúton ültünk ebben a szezonban, az a gödör ott ősszel nagyon mély és veszprémi szívvel átélve egészen megalázó volt, de onnan ez a csapat, ez a klub a legendái és a szurkolói segítségével komolyan visszaépítette magát és visszaadta nekünk a hitet. Bennük és magunkban is. És Kölnben is, nyilván. Foglaltam is szállást a Vardar-meccs után, hehe. Mostanra tehát ismét olyan csapatunk van, ami méltó a nevünkhöz és amit - tán nem túlzás így - megérdemlünk. A nehezén már túl vagyunk, újra megtaláltuk önmagunkat, a védelmünket, a játékunkat, mostantól az a feladat, hogy ezt ne kockáztassuk semmivel. Ha a játéknak, a morálnak, a hozzáállásnak jót tesz, akkor tekintsük magunkra egész évben underdognak, nekem október óta úgyis minden győzelem ajándék, mert akkor elengedtem ezt a szezont, nem vagyok kitömve elvárásokkal. Úgyhogy könnyű most nekem örömet okozni, haha, de ez kicsit sem baj. Szeretek kellemesen meglepődni.

A Bresztről konkrétabban. Olyan ellenfél, akinek abszolút tisztában vagyunk mind az erősségeivel, mind a gyengeségeivel. A SEHA-nak köszönhetően rengetegszer játszottunk egymás ellen a közelmúltban, és ha a játékosok, edzők mindkét oldalon ki is cserélődtek az elmúlt időszakban, az irány ugyanaz maradt. Illetve mi azóta visszatértünk az eredeti, jól működő irányunkhoz, ők pedig mindvégig megtartották azt. Nagyon harapni fognak, ez egészen biztos, ugyanis továbbjutásért küzdenek, és bár az így is nekik áll, akárhonnan is nézem, nyilván ők is szeretnék minél előbb biztonságban tudni magukat. De acsak addig fognak erőlködni, amíg vérszagot éreznek, és ezt nem szabad megadni nekik egy pillanatra sem.

Egyébként, ha teljesen őszinte szeretnék lenni, nekem összességében okoztak némi csalódást, mert szezon előtt tőlük éppen azt vártam, hogy majd most ugranak egy szintet, és a szimpatikus, keményen küzdő, otthon szinte bárkit elkapni képes kiscsapatból elindulnak az idegenben is bravúrra képes középcsapat titulus felé. Ehhez képest viszont idegenben meglehetősen vérszegény teljesítményeket produkáltak, a nyitófordulós Kristianstad ellenit kivéve. Mondjuk remélem nem most kezdenek ezen változtatni, és az is biztos, hogy meglehetősen nehéz csoport azért ez egy ilyen szintű minőségi ugráshoz. Ettől függetlenül a Vid Poteko/Pavel Horak páros elég jól összetartja azt a védelmet, Pesicnek sem igazán vannak rossz meccsei, és támadásban is képesek gyakorlatilag bárhonnan a veszélyre. Egy fegyelmezetten védekező, tavaszi Veszprém ellen persze nem sok bab terem, de ha rést találnak, biztosan megpróbálják majd szétfeszegetni, hiszen az életükért küzdenek. Az ilyen ellenféllel pedig mindig vigyázni kell. Tömegben, széleken is megvannak, elméletben tényleg ütőképesek.

Cadenast nem kell bemutatni, szerencsére DD-nek sem, biztos, hogy megpróbál valamit kitalálni, viccelt ő már meg bennünket az Arénában, ha emlékeztek, na most ennek kell kizárni a lehetőségét is. A legjobb az lenne, ha mondjuk azt gondolnánk, hogy újra a Barcelona érkezik hozzánk, és ezt most elsősorban nem is a csapatra értem, hanem a lelátóra. Piros lelátó kell és fergeteges hangulat, hogy még csak fel se merüljön senkiben sem, hogy bárki más nyerhet a Veszprémen kívül. Most, hogy visszakaptuk a csapatunkat, foglaljuk vissza a lelátókat! MINDENKI PIROSBA-kampány is van, teljesen jogosan, hiszen ráfordultunk a tavaszi célegyenesre, nem nagyon lesz mostanában ennél fontosabb mérkőzés a Veszprém Arénában, mindenki vegye ennek megfelelően komolyan, ha kérhetem.

Én úgy fogom.

Hajrá Veszprém, előre az én tavaszi Portugáliámért, ami amúgy mindenkinek évente alanyi jogon járna.

Meccs előtt igen jó, bár kicsit cidris programnak ígérkezik a Balatonalmádiban tartandó télűző bigyulat, mindenkinek tudom javasolni, aki keres valami időeltöltési lehetőséget a környéken.