Ez Veszprém!

Nem tudom, Nallaci mit magyarázott a végén annyira Melvinnek, de volna néhány kívánságom ezügyben. Gondolom mindenkinek ugyanaz jár a fejében, igen, elképesztő a csávó, jó helye lenne itt Veszprémben. Remélem megtetszett neki a közeg, na mindegy. Most az a fontos, hogy csodálatos győzelmet arattunk, és nem is csak győzelmet, hanem pont _olyan_ győzelmet, amilyet kértem az LA-ben. Gyakorlatilag minden megvalósult a kipattanókon kívül, és ha még ideteszem egy meccs előtti kommentemet is:

"...sztem egy szoros, végletekig kiélezett meccs most kicsit visszalépésnek számítana. Két pont, oké, de amilyen ívben mi vagyunk épp, és amilyenben ők, az részemről 3-5 gólt jelent. Alsó hangon. Azt szeretném látni, hogy a papírforma pontosan manifesztálódik át végeredménnyé...

...akkor azt mondom, hátradőlhetek, és remélem az összes többi kívánságom vagy vízióm így fog teljesülni az életben. Vagy akár csak ebben az évben. Csomó jót tudok kívánni 28 nap alatt.

Érdekes, hogy az első félidő védelme égett bele jobban a retinámba, pedig három góllal kaptunk többet, mint a másodikban, aminek az első 10 percében 1-et nyaltunk be összesen, hehe, miközben a franciák kapust is cseréltek, és a konkrétan 7%-ot fogó Gerard helyére jött Portner (41%). Durva. Ezt tudja ez a keret, igen, de persze kezeljük helyén, mert ahogy elé már megemlítettem, ez a Montpellier most nagyon nem a tavalyi, de tökmindegy. Az volt a lényeg, hogy mi csináljuk jól a dolgainkat, és mi megtettük ezt. Nem néztem még vissza - reggel megteszem, most csak leírom, ami bennem van hirtelen - de megingásra sem emlékszem. Egyáltalán nem. Nem töketlenkedtünk, nem engedtünk ki, nem lettünk idegesek/nagyképűek/fáradtak/böszmék/bénák, hanem egyszerűen élveztük az egész meccset. Én legalábbis így láttam, és bár fotóznom kellett, szóval messze nem láttam annyit belőle, mint kellene, viszont nagyon élveztem. Fúúú, de rég volt már ilyen érzésem, borzasztóan örülök most ennek.

Már önmagában a hangulat is kiváló volt az elejétől kezdve, éreztem mindenkin, magamon főleg a hitet, a magabiztosságot, valahogy nem voltak nyitott kérdések. Az, hogy a francia szurkolók ilyen cukik voltak, az csak a hab a tortán, együtt izlandiztak, meg dölöngéltek a közönséggel, nos, -6-nál nem tudom, hogy ki tette volna ezt a helyükben, de nagyon örültem, hogy ők igen. Az én jókedvemhez hozzátettek, ez kétségtelen. Illetve valahogy most olyan összhang volt játékosok és közönség között, amilyen már régen nem. Nem tudom, hogy ez minek volt köszönhető, de Andriska az ittléte alatt összesen nem integetett ki ennyiszer, mint tegnap. Vagy Terza, akit egy faultja után dicsért meg a lelátó, igazából nem vagyok benne biztos, hogy bárhol máshol a világon akármelyik sportágban éltet-e a közönség bárkit a védekezése miatt, de most ez is megtörtént, ez mondjuk nem újdonság Veszprémben. Döbbeneteset védekeztünk, ez kétségtelen, de mi szerencsére tudjuk értékelni ezt. Imádjuk, na. A 19 kapott gól magáért beszél.

A Manaskov, Mackósajt, Nenadic, Tönnesen, Marguc, Blagi felállással kezdtünk, Terza becserélésével a rövid oldalra, de Manuel szaladgált le, nem Petar. Nagyon dinamikus, szépen együtt mozgó, kőkemény falat eredményezett ez a felállás, és a jó védelem mögött persze volt egy Sterbik Árpi. Egészen pontosan egy _jó_ Sterbik Árpi, és ha összerakjuk, hogy az elmúlt néhány meccsünkön mit védett a két kapusunk, hát nem lehetünk elégedetlenek. Nem is vagyunk, természetesen. Na tehát ebben a felállásban elég gyors csapat benyomását keltettük, öröm volt nézni. Nenadic láthatóan élvezte a kezdést, az első két gólt assziszt Margucnak, és saját keze által abszolválta, miközben egészen korrekt módon védekezte a szelet. Úristen, az a védekezés 2:1-nél, mindenkinek javaslom visszanézésre, elképesztőket toltunk kezdve a passzívnál beugró szélső labdaátvételét megelőző Marguc szabálytalanságtól, a folyosóba kényszerített lövésen át a Mackovsek általi bejátszás megakadályozásáig, édes istenem, gyakorlatilag tökéletes védekezést tolt ez a sor 2.38-tól 4.50-ig. Hogy miért is támadhattak több, mint két percen át a franciák, az egyébként jó kérdés lehetne, de nem ragadunk le ilyen földi dolgoknál, amikor úgy imádom ezt nézni.

Mint ahogy azt is, ahogy 2-3 passzból megérkezünk az ellenfél kapuja elé, és Nenadic csodálatos labdát oszt a remek ütemben befutó Manaskovnak. Vagy ahogy ismét 2-3 passz után elég felkészíteni az erőtől duzzadó Tönnesennek, aki be is vágja kegyetlenül. Na ez Veszprém, gyerekek. Az első öt gólunk öt különféle, de amúgy hiba nélkül végrehajtott akció eredménye volt, miközben a védelem és Árpád ebben az első negyedórában 75%-ot rmutatott. Egyedül kicsi Rikárdson tartotta a lelket a franciákban, az első 18 percben kizárólag ő tudott gólt lőni a Veszprémnek, ez pedig önmagában elképesztő dolog. Eközben pedig Gerard sem nyúlt labdába eddig a pillanatig, azért ezt is említsük meg. Persze ehhez kellenek a koncentrált lövések, amikért ősz óta könyörgök.

Elemezgethetném még tovább is, hogy mennyire ott voltunk hátul mindenkin, hogy mennyire okosan faultoltuk mindig pont jókor az asszisztra készülő francia játékost, hogy milyen szinten előztük meg a beállót, hogy mennyire ott volt a sánc, és a kapus összhangja, de csak ismételném magam. Tökéletes első félidőt toltunk, talán a játék képe indokolt volna kicsit nagyobb különbséget is, de ez már csak szőrszálhasogatás. Nem tudom, hogy ez a Montpellier most van-e a padlón, de nekünk ezzel nem is kell foglalkoznunk. Patrice majd megoldja.

Részemről az a lényeg, hogy egyáltalán nem eresztettünk ki, hogy belefért, hogy az öregek is játszanak konkrét időt, és ha Laci támadásban nem is, de a védelemben bőven hozzá tudott tenni, miközben nem volt túl nagy kockázat a kicsit lassabb sorban sem. Szépen, csendben átalakultak a preferenciák Veszprémben, DD halálos nyugalommal, mosolyogva helyére tette a dolgokat, így pedig mindenki a korának és állapotának megfelelő időt kaphat, ebből pedig láthatóan profitál a csapat. Tudom, hogy ez a Montpellier jelenleg messze nem a világ élvonala, de amit mi tegnap letettünk az asztalra, az sok csapat ellen is elég lett volna. Most kicsit úgy érzem, hogy jó lenne lendületből lefutni a Barca-meccset, mert olyan jó nézni, amit és ahogy tolunk, de hát ez nem kívánságműsor.

Nenadic koncentrált, tudatos, talán összesen 1 hibával letolt játéka remélem nem csak nekem tűnt fel, Andriska is szépen élt belőle, de aztán Mahé is hozta, amit kellett a második félidőben, és ha ehhez még visszajön a - reményeim szerint januárban új életre kelő - Lékai, miközben az átlövőink is hozzák ezt a mostani szintet, akkor akár még csodás tavaszunk is lehet. Ki gondolta volna ezt október elején, ugye? Az alap megvan, visszataláltunk egy igen jól működő védelemhez, hónapok kellettek hozzá ugyan, de most már kimondhatjuk, hogy sikerült, és láthatjuk, hogy ez mérkőzésről mérkőzésre mennyit jelent. A magam részéről köszönöm ezt! A vendégszurkolóknak szintén köszönjük a hangulatot, nagyon cukik voltak végig, volt is a végén egymás dicsérgetése kölcsönösen, illetve az élőkép és a szurkolás is ötös volt. Remekbeszabott vasárnap este.

Boldog és büszke veszprémi vagyok, és nagyon örülök ennek!

Idehúzok a végére még egy tök érdekes adatot is, aminek a kiszúrása ugyan nem az én érdemem, de attól még nem kevésbé igaz. Tehát az eddig lejátszott oda-vissza meccseinket egyenes kieséses szakaszban kivétel nélkül nyertük volna (Kristianstad, Löwen, Montpellier) az őszi balfaszkodásaink ellenére, ami nagyon durva. Jó kis tavasz elé nézünk, remélhetőleg.

Karácsonyig jövünk még, de azért boldogságosságot mindenkinek! Többi képek itten.