Mindenki megmondta, hogy szopni fogunk...és igazuk is lett. De ez tökmindegy. Amíg élek, nem fogok úgy meccsre menni, hogy saját csapatom vereségét vizionálom, ez számomra teljesen természetidegen. Akkor inkább nem megyek ki, de az sem nagyon megy nekem. Most gondoljatok bele milyen gáz lenne, ha egy játékos úgy menne meccsre, hogy benne van a fejében akár csak hangyapöcöknyi mértékben is, hogy itt ki lehet kapni. Na, szerintem ez a szurkolónak sem kell, hogy ott legyen. Az már egyfajta lemondás, azt hiszem.
Először is, természetesen gratuláció jár Pastornak és a Szegednek, ennyivel jobbak jelenleg, ez világos. De szerintem el is ismeri ezt most mindenki Veszprémben. Kiböjtölték az idejüket, én abszolút úgy érzem, hogy hadd örüljenek csak. Nem leszünk mi ettől kevesebbek, mármint hogy nem fröcsögöm szét az esztelen örvendezésüket. Jól játszik a csapatuk, Pastor is egészen friss és üde, egész jól forgatja az amúgy kellemesen hosszú padját, és stabilan hozzák azt a szintet, ami elég így ősszel, szóval muszáj elismerni ezt. Most éppen mi vagyunk az új Szeged, reméljük csak rövid időre, szoknunk kell a bré másik oldalán a létet, mert az látszik, hogy ez az egész nem holnapra fog visszajönni az általunk megszokott szintre.
Számomra tegnap rendkívül fontos volt, hogy bármi is lesz, a csapat mögé álljon a tábor, és szerintem ez így rendben is volt. Egyáltalán nem éreztem leszurkolva magunkat, sőt, szóval ezt Momohoz csatlakozva én is külön köszönöm a lelátónak. Végigtoltuk keményen, rajtunk nem múlt, annyi szent. Tetszett az is, ahogy a közönség értőbbik fele belátta, hogy ez most ennyire elég, és ezért nem anyázásba kezdett, hanem egy "veletek vagyunk"-ba. Nehéz ez a szerep, igen, mi valóban nem vagyunk hozzászokva, a huszonöt bajnoki címünk remekül szemlélteti ezt. Ugyanakkor azt is szögezzük le gyorsan, hogy ezzel csúfolódni elég vicces, nem is értem, néhányan mit szeretnének mondani ezzel, persze, hogy nem vagyunk hozzászokva, de szégyellni sem fogom, hogy 25 bajnokságot és 27 kupát nyert meg a csapatom. Azt gondolom, most türelemre van szükség elsősorban és bizalomra, látjuk pontosan, hogy el lett ez baszva, és azt is, hogy nyilvánvalóan nem két csettintésre fog megjavulni. Úgyhogy türelem, türelem és türelem. Más most úgysincsen.
Nehéz ezzel szembenézni, de azt látom, hogy elég sokan képesek rá, szerintem ez jó. Nagyon jó. A tegnapi meccs első félidejével teljesen oké voltam, azt leszámítva persze, hogy kihagytunk vagy nyolc ziccert. Segonak most nagyon megy, döbbenet, amit védett, sajnos ellenünk is. Persze egészen összerakott védelem van előtte, ezt sem szabad elvenni tőlük, de ennek ellenére Mahéval az elején egészen pofás kis támadásokat vezettünk. Nem csak ígértük, hanem végre konkrétan időt védekeztünk végig nyitottan, remélem Manolo nem pont abban fáradt el fejben annyira, hogy annyi ziccert hagyott ki, mint tavaly kábé egész szízönben.
Világos egyébként, hogy mentálisan is nagyon kevesek vagyunk, meg hát fizikálisan is, igen. Egész egyszerűen nem bírunk végigtolni egy rendes meccset ilyen iramban, DD keresgeti a csapatát, de legalább mutat új dolgokat, a nyitott nekem teljesen pozitív, azt viszont egyáltalán nem értettem, hogy Mahé vagy Mackósajt miért nem jött vissza időben, velük talán lehetett volna esély egy vállalható második félidőre. A legnagyobb para az volt, hogy a második félidőben látványosan nem léptünk fel a lövőkre, márpedig nekik vannak olyanjaik jelenleg, ezt nem is értettem pontosan, főleg annak fényében, hogy Árpád a szaggatottról a legsebezhetőbb. Jöhetett volna Roli is vagy korábban vagy gyakrabban, mindkettő jó lett volna, tehát csak azt akarom mondani, hogy persze, voltak hibák a padról is bőven. Laci cseréjével túl sokat várt, mert bár én láttam rajta az akarást, ez a tegnapi teljesítmény most nagyon átfordult teljes katasztrófába, talán nem is emlékszem jó megoldására. Sajnos Máté sem találja önmagát, pedig nagyon kéne egy kintről is gólerős irányító, de a háromból egy sem ilyen jelenleg. Nenadic keze elsül egyszer-egyszer, de hibázik mellé rengeteget. Mahénak kell adni több időt, egyértelmű, hogy ő van most a legjobb formában.
A különbség jelenleg reális, ezt ki kell mondanunk, még ha borzasztóan fáj is, de le kell hajtani a fejünket, és dolgozni tovább, keményen, hogy tavaszra újra felemelt arccal nézhessük az eget. Komoly meló lesz kimászni ebből, de remélem most tartunk a felrúgás előtti rogyasztásnál.
Mostantól válogatott szünet, Room303 fog értekezni erről, mert én szabira megyek kipihenni a vereségeket.
Csak azért is Hajrá Veszprém!
Leadkép: Dávid Vörös Photography