Nem tudom azt mondani, hogy jobban izgultam a meccs előtt, mint bármikor, mert én képes vagyok gyomorideget produkálni egy semmiről sem döntő hetedik hazai csoportmeccs előtt is, de hogy ki voltam élezve, az bizonyos. Csak azt éreztem nagyon, hogy nem akarok még egy vesztes meccset látni. Remélem a csapat sem. Húzzuk be, akárhogy.
Az utazó keretben nem volt meglepetés, igazából nem is nagyon lehetett itt meglepőt húzni, a kezdő is egy ponton, Ilic kezdetésén kívül nem hozott újdonságot, de nem is ez a fontos. Gajic kapufára vágott hetesének nem örültem, nagyon jó lett volna vezetni Bresztben, de sajnos egy tökfelesleges Blago kilépés utáni előnyszerzésből Poteko volt eredményes, amire Máté válaszolt, viszonylag gyorsan, szerencsére. A beálló körüli védekezésben továbbra sem tudtunk mit kezdeni, ahogy nézem, egy épkézláb edző erre meccskezdési taktikát is húz rögvest, Parrondo után Cadenas is Poteko megjátszásával küldte pályára csapatát. A harmadik bejátszási kísérletet azért már Momo elorozta, két gyors Strlek-góllal aztűán a vezetést is sikerült átvennünk.
Nem tudtam előzetesen, hogy Gulyás Pistának mi a terve a kettesvédelem megoldására, de Lacit ott sajnos minimális lendülettel is felkenték az oda érkezők, na, ahogy leírtam, érkezett is Andriska a helyére, pöpec. Ilic elkezdte megérezni a beálló körülit, két labdát is elhalászott előle, ez nagyon pozitív, és az is, hogy láthatóan pályára tudjuk vinni azt a kérést, hogy rövidebb lefolyású támadásokat vezessünk. A külső kerülőre induló Strleknek érkező kontrapassz tényleg egészen pofás kis akció volt, újdonság, tetszett. Nilsson jól szállt be, mozgékony volt a falban, és a kettes védekező pozícióban őt átemelni próbáló nemtudomkit is simán hatástalanította, remélem megmarad ez így. Viszont nagyon reméltem, hogy a második kimaradt hetes nem fog fájni a végén, mert akkor nagyon mérges leszek, de nem fájt. Vagy nem az. És nem nekünk.
6:6-nál védekeztünk egy rendesebbet emberelőnyben, viszont hogy mi a tökömnek kell emberelőnyben 7 másodperces támadással dolgozni, az számomra külön rejtély. Árpád nem tudott hozzátenni az első félidő első felében, 8:6-nál vártam volna egy időkérést, mert érezhetően megálltunk fejben. Szerencsére a védelmünk egészen jól muzsikált, igen, szerintem tényleg, attól függetlenül, hogy ez nem látszódott az eredményen, nekem a védések hiányoztak ebből az időszakból. Végig tudtuk kompenzálni az elrontott támadásainkat, és bár továbbra is éreztem hullámokban a bizonytalanságot, a küzdés tisztán látszódott. És az is, hogy a padon több jó döntés is született, Lacit nagyon gyorsan berántottuk középre a neki nagyon nem fekvő kettesből, Ilicet is jó érzékkel hagytuk a beálló körül ténykedni, Blagót még azelőtt lekaptuk, hogy kétpercet kapott volna, és Nenadictól is láthattunk sok jó dolgot, mielőtt elfogyott volna fejben.
Árpád cseréjét talán megléptem volna kicsit korábban, bár pont akkor kért időt Gulyás István, amikor erre gondoltam, ezután kiderült, hogy a Kielce 10-es egy kitámasztott alsó lövés Nenadictól. Na de ott tartottam, hogy Árpádot kicsit leültettem volna, hogy nézz kintről a lövéseket, mert nem nagyon érezte azokat. Nilsson játékát elnézve fingom nincs, hogy miért is nem játszott ő eddig, a kiharcolt hetesét Nenadic értékesítette végre, ezzel pedig ismét döntetlenre hoztuk vissza. Ezt a Djordjic srácot meg kellene faultolni rendesen, mindig is jól játszott ellenünk, de valahogy nem vesszük komolyan, úgy érzem. Kicsit esetleges, abszolút improvizált támadás után aztán visszavettük a vezetést, de nem örülhettünk sokat, a közben pályára érkezett Mikler hálójába gyorsan beakadt egy átlövés. Nagyon lüktető, fordulatos, messze nem szép, de legalább küzdelmes első félidőt toltunk néhol támadásbeli bizonytalansággal, helyenként érthetetlen hibákkal, némi koncentrációs problémával, a védekezést csiszolni kellene, az biztos, és hát egy kapus is nagyon hiányozna mondjuk, támadásban üdítő változás Nilsson játéka, az elején látszódott a szándék a felállt fal elleni gyorsabb befejezésekre is. Gulyás Pista masszívan keresi a megfelelő védelmet, amit csinál, nekem tetszik, azonnal behúzta Lacit, Árpádot is cserélte, Nilssont is hozta, Nenadicot is, jó, őt Ljubo is hozta. Kábé azt láttuk, amire számítottunk, brusztolós, nehéz meccs, de tudtam, hogy a legfontosabb a két pont ebben a helyzetben.
Őszinte leszek, az első félidőt írtam szépen, valós időben, hogy utána tudjak mindenfélét csinálni, de aztán azt éreztem, hogy muszáj letennem a betűket, mert remeg a kezek, folyik a nyálam, ha nem nézem rendesen, még a végén én leszek a hibás, ha nem nyerünk. Úgyhogy benyomtam a felvevőt, hogy majd utána visszanézem, és nekiálltam itthon, egyedül ugrálni és üvöltözni. Nagyon jól döntöttem, ez közben kiderült, mert a második félidő egész embert kívánt. Az elején durván mély periódust futottunk azokkal a böszme kiállításokkal, de a védelmet addig kavargatta GulyásPista, amíg egyszer csak meg nem talált egy olyan formációt, amit Roló hátulról megérzett. Egyáltalán nem azt mondom, hogy nincsen baj, de azt sem értettem, aki félidőbe valahova beírta, hogy nincs itt küzdés, meg hogy többet várt volna. Nyilván, az ember nem számolja bele a kihagyott heteseket/ziccereket előre, de az akarással szerintem ismét nem volt baj. És most jött segítség is a padról. Hogy mi?
Egyrészt már az első félidei kapuscsere fura a veszprémi szemnek, és ha nem is azonnal, de működött. Azt már írtam, de ismét kitérnék rá, hogy Laci két-három lábbal elverése után azonnal belenyúlt Pista, és nem lecserélte, hanem behúzta hármasba. Ilic beállóra rakása is elképesztő eredményt hozott, ennyi bejátszást idén összesen nem előztünk meg, sőt, közünk nem volt általában az ellenfél beálló-játékához. A 7:6 ellent ennyi beállóval dőreség is mellőzni, de nem is ez a durva benne, hanem hogy volt egy megoldásunk a zivataros időkre. Szerintem sem olyan különleges dolog ez, de könyörgöm, az elmúlt időszak fényében egyszerűen muszáj örülni ennek. Hogy Nilsson eddig hol volt, azt meg sem kérdezem, mert Roli mellett a meccs embere egyértelműen ő volt, Ilicet, Strleket is csak dícsérni tudom, és a csapatot. Természetesen nem lettünk ettől még FF-esélyesek, nem ezt mondom, de hogy az első lépést megtettük, hogy kilábaljunk a gödörből, az biztos, és nagyon jó volt látni az örömöt például Roli arcán. Megkapta a bizalmat, és felépítette a második félidőt magának, hogy egy elképesztő bravúrral megnyerje a meccset a csapatának. Ezt múlt héten bármilyen oddsal megfogadta volna valaki? Aki ma többet várt, mint egy kibrusztolt győzelem, az lehet, hogy csalódott, de emberek, ez a brigád egy hete még minden szempontból mélyponton volt, most pedig megnyert egy money time-ot, Bresztben, mínusz háromról. Az utolsó támadásunk kálváriája már csak hab volt a tortán, az, hogy egy ilyen fejeket összezavarni bőven képes szituból mi jöttünk ki győztesen, hetesvédéssel, az igazi abszurdum. Rolinak gratulálok, örülök, hogy ő tudta hozzátenni ezt a végén, annak is, hogy volt beállónk, és volt edzőnk is. Ma semmi más nem kellett, csak ez a két pont. De az úgy, mint földnek a ganyé, vagy mint falura a villany, ugye. Nagyon.
Minden rossz érzés nélkül tudok örülni, őszintén sajnálom azokat, akik nem, és bármi is lesz, köszönjük Gulyás Pista és Csárli, megyek is U21-es meccsre!