"A tavalyi blama után idén villantani kell a padról, nincs mese, kétlem, hogy túl sok lehetőség volna a hibázásra, és hát ne is legyen. Nem tisztem felvázolni a célokat, de túl sok kérdés azért nincs, nyilvánvaló, hogy elvárás a bajnoki cím visszaszerzése, és ha kijelenteni blődség is volna jelen pillanatban, hogy Köln elvárás, annál ugyanis sokkal szorosabb ez a mezőny, de hogy még egy Skjern vagy Aalborg nem fér bele, az hétszentség. Nálam legalábbis biztosan nem. És ugyanígy az itthoni vereségek sem. Az nem igazi Veszprém, ahova A MÁSOK nyerni jönnek."
Direkt kezdem saját idézettel, mert aztán saját magam ostorozásával kell folytatnom. Ami biztos, hogy nekem most ért véget a türelmem, és ezen az sem változtat, hogy a bírói ténykedés mellett sem fogok csendben elmenni. Mert igen, lehet és kell is egy ilyen második félidő után anyázni, de attól még Vranjes munkája sincs rendben.
Részemről a legnehezebb ebben az egészben pont azt felismerni, belátni és elfogadni, hogy vele kapcsolatban mekkorát tévedtem. Nyilván ez egy folyamat volt, és ennek most itt a vége. Persze nem az én dolgom volt felmérni, utánajárni, eldönteni, de attól még egyáltalán nem örültem kevésbé. Azt továbbra is gondolom amúgy, hogy adott időben, abban a szituációban ez nem tűnt rossz döntésnek, de hogy végül az lett, azt a hazai vereségeink bizonyítják a legerősebben. Szóval igen, én vállalom, ezt rendesen benéztem, remélem más is megteszi velem együtt ezt, és most már bazi kíváncsi vagyok arra, hogy egykor Flensburgban mi lehetett? Hány edzést tartott hetente? Milyeneket? Ugye az már tavaly is felmerült, hogy kevés edzést tart, nem tudom, hogy ez a skandináv felfogás miatt alakul-e így, vagy mi az elv, de hogy ezen a szinten heti négy edzés kevés, ahhoz nem kell több Skjern, Aalborg, meg elbukott bajnokság, és nem kell itthon kikapnunk ennyiszer. Az össznépi vizslázásba mondjuk én nem mennék bele, mert az nettó hülyeség, szerintem, de ez így kurvára nincsen rendben. Gyakorlatilag láthatatlan a munkája, ahhoz viszont elég drága, azt beszéljük meg, ebben a szezonban talán összesen egy félidőnyi valamit láttam, amire ráhúzható, hogy irány vagy terv. Ez pedig kevés.
Magát a meccset nem kezdtük rosszul, védekezésben egész motivált fallal nyitottunk, de ez sokáig nem tartott ki, max. 1-2 percet. Mármint nem a motiváltság hiányzott, sőt, majd jobban is kifejtem, de azt előrebocsátom, hogy a játékosokkal, az akarással, a küzdéssel nekem tegnap nem volt bajom. Egyáltalán. Semmi. Azt láttam, hogy megszakadunk, hogy nagyon akarunk, de nincs meg az a támogatás a padról, ami ezt a sokféle akarást egyirányba fogná össze. Márpedig pont ez egy edző dolga. Lehetsz te akármekkora játékos, ha nincs meg a rendszer, amibe szerepelned kell, ha nincs kijelölve egy út, egy irány, akkor baszhatod. Nekem tegnap ez szúrta ki a szemem. A gólgyártást egy klasszik átlövésel kezdte Laci, hogy aztán a második támadásunknál még majdnem Terza is eredményes legyen egy jó ütemű befutásból, de sajnos kevés volt jól megválasztani a lövést, mert ugye azt kivitelezni is kell. Magyarul, tök jó, hogy lepattintotta, csak kár, hogy szarul. De itt még nem volt különösebben rossz érzése talán senkinek sem. A második macedón gólnál viszont már annyira erősen védekeztük túl a lövőt, hogy Shishkarevnek volt vagy három métere felkanyarodni, hát nem is rontott bele. Sok mindent elmond egy csapat állapotáról az, ha NagyLaci tűnik a leggyorsabb támadónak (és most nehogy nekem azt gondoljátok, hogy őt ekézem, mert rohadtul nem, főleg nem a tegnapi meccs után), de pontosan ez történt az első félidőben.
A körülményes támadásépítés idei visszatérő problémánk, Lékai formahanyatlása szintén, lehet ütni Nenadicot is, de hogy ő a veszélyesebb a kapura jelenleg, ez sajnos nem kérdés. Nem csapatjátékos, mondja mindenki, oké, de ez jelen pillanatban, amikor nem érzed, hogy csapat lenne egyáltalán, tényleg akkora baj? Amikor nincs rendszer, amibe be kell illeszkedni, és a góljaink 80%-át egyéni akcióból hozzuk, akkor tényleg az a legnagyobb problémánk, hogy ő legalább megpróbálja? Nem vagyok Nenadic-fan, még mielőtt valaki ezzel vádol, de hogy ő is megy, amíg tud, az vitathatatlan. Arról nem ő tehet, hogy nincs gépezet, amibe illeszkedni kéne, még ha sokak szerint ha meg lenne, akkor képtelen lenne besimulni. Nos, ezt Vranjes alatt eddig még nem tudhattuk meg. A szélsők felé irányítottuk a támadásaink befejezését, de Gajic első három ziccerét olvasta Milosavljev. Egy huzamosabb ideig tartó eszetlen periódus után 3-4, sőt, a huszadik perc környékén ötgólos hátrányban találtuk magunkat, és egész egyszerűen nem volt ötlet, nem volt értékelhető terv arra, hogy ezt hogyan dolgozzuk le. Jöttek az egyéni megmozdulások, Tønnesen felkanyarodása, plusz szélre húzással vért izzadva ugyan, de visszajöttünk 1-2 gólra leginkább Árpád pöpec idézítésű bravúrjaival, de sajnos egyáltalán nem látszódott tudatosság vagy különösebb felkészülés a hazai csapat játékán. A Vardarén annál inkább. Meghaltunk, küzdöttünk, akartunk, és ez ennyire volt elég, ez látszódott.
Tényleg középcsapat lettünk.
A félidőt tehát egy önmagunknak ásott gödörből való kikecmergéssel töltöttük el, amihez nem igazán jött külső segítség, és ahogy Barcelona után azt írtam, hogy az egyéni koncentráció volt a legnagyobb problémánk, most pont az ellenkezőjét láttam: egyénileg húztuk magunkat, de nem volt senki, aki ebből egy rendszert faragott volna. Ergo nálam innentől erőteljesen edzőkérdés van.
A második félidő ismét két NagyLaci-góllal kezdődött, de hiába kapartuk vissza magunkat -5-ről, egyszerűen képtelenek voltunk megfogni a beállóikat, vagy megtalálni a támadásban működő helyes utat. A szurkolás a játékosok küzdését látva fokozatosan javult fel, én tiszta lelkiismerettel állítom, hogy nem maradt bennem kikiabálandó hang, amikor végre egy Blagi-góllal visszavettük a vezetést, azt éreztem, hogy nekünk megint csak Mohács kell, és bár a pad taktikai munkáját továbbra sem láttam, azt olvastam le a srácok arcáról, hogy most tényleg mindent beleadnak, úgyhogy behúzzuk ezt valahogyan.
Hát nem így lett.
Amikor először elmentünk két góllal Parrondo időt is kért nagyon gyorsan, jól is tette, nyilván. Viszont ebben a szakaszban kezdődött el az a német ámokfutás, amire nem igazán találom a szavakat. Az első félidőben egy-két faultos továbbengedésnél nagyobb parát nem láttam, de a 40. perc környékén módszeresen szórták ránk a kétperceket a rigók gyakorlatilag test-test elleni faultokra. Például Mackovsek vs Borozan, amire ha nem gól, jogos a hetes, belülvédekezés miatt, de hogy a kétperc mire ment ott, azt mondja meg, aki tudja! NagyLaci gáncsa, ami 15 visszanézés után sem tűnik szándékosnak, oké, legyen kétperc. De miért hetes?? Miért? 17:17-nél, a pálya másik felén elkövetett nem szándékos szabálytalanságért, nem üres kapunál, nem utolsó emberként, mert ott volt még Mackósajt is ugye. Nem értem, és azt sem értem, hogy ezt hogyan lehetett egyértelműnek minősíteni, de mindegy. A flakondobálás bazira nem volt szép, de hogy ezek hogyan tudnak átmenni azon a kurva hálón, ez is hihetetlen. De mindenképpen baromság, ez egyértelmű.
Gajic váratlan és nagyon szerencsétlen sérülése után ismét éreztem magunkon a csakazértis-t, Tønnesen szélsőként többször bizonyított már, hát most sem volt sok kecmec, bevágta azonnal az adódó helyzetet, amivel visszavehettük a vezetést, és jött is a tokok részéről a következő érthetetlen kétperc, Tofti sima faultja Borozanon - akinek egyébként tegnap MINDENT lehetett, ha Nenadic színésznő, akkor Vuko mi? - rohadtul nem kétperc, engem senki ne is győzködjön arról, hogy adni lehetett, és arról se, hogy ez nem szándékos csalás volt, mert véletlenül ilyet nem nézhet be bíró ezen a szinten. Ilyet sem. Toft Hansen nem is volt biztos benne, hogy őt rakják ki, amíg ki nem írta a kijelző, és nem csodálom, ennyi erővel Árpádot is kitehették volna. Teljesen mindegy, Borozannak hol volt a súlypontja, vagy hol nem, ez nem kétperc ebben a sportágban. Ez sem.
És gyorsan hozzátenném azt is, hogy nem azért cincálom a második félidő fújását, mert fel akarom menteni Vranjest, mert nem. Azt pedig méginkább utáltam, hogy a sajtóson mosolyogni volt képes, és hogy kizárólag bírózott, egyáltalán nem vállat be semmilyen felelősséget. Vranjest és a bírókat külön kell vizsgálni, mert attól még, hogy számomra világosan kiderült az edzőnkről, hogy egy kókler, attól még nem érdemeljük meg ezt a csalást sem. A játékosok főleg nem. Hogy ez ráadásul egy meccsen történt, az külön tragédia, de hát ez van. Túléljük ezt is, ebben biztos vagyok, csak mielőbb be kell látni, hogy ez így tovább nem mehet.
22:20-nál jött a következő etap, amikor dacból ismét összezártunk végre, és megvolt a kellő agresszió is a védekezésben, Blagi kétperce jogos volt, lepofozta Karacicot bal kézzel, de hogy utána 15 másodperccel később Manaskovot hogyan nézhették ennyire be, azt rohadtul nem értem. Fenn volt mind a két keze. Nagyon nehéz ép ésszel feldolgozni az ilyen egyértelmű igazságtalanságot, elég, ha megnézitek Árpád milyen idegállapotba került ezen a meccsen, szerintem én még életemben nem láttam ilyen idegesnek. Még ekkor is az volt a komplett Aréna érzése, hogy ilyen szembeszélben, ennyire taktikai elképzelés nélkül, de akaratbaól, dacból, egyéniből, meglesz ez. Nekem ne mondjátok, hogy ez az időszak itt elfogadható játékvezetésnek minősíthető, hogy az is normális, hogy Nenadic tök szabályos gólját is elvették, miután módszeresen szórták ki teljesen érthetetlen módon az embereket. Én nem csodálom, hogy beleroppantunk ebbe, de talán ha az edzéseink vagy a fejünk rendben lennének, kihordtuk volna lábon ezt.
Ezt is, mint már annyi mindent. Persze ezt már sosem tudjuk meg.
Mahé jöhetett volna előbb is, de az ilyeneket felesleges mondanom szerintem, mert egyáltalán nem látszódott, hogy mit is akarunk kezdeni ezzel a meccsel, és nekem ezért van most itt a vége. A bírókkal sok mindent kezdeni nem lehet, de márpedig nem kaphatunk ki itthon többet. Engem nem érdekel sem az ellenfél, sem a keret, tudom, hogy szarul hangzik, de akkor sem. Harmincnégy év alatt, amióta én kijárok meccsre, nem kaptunk ki ennyiszer, főleg nem hazai meccsen. Nem akarok több Skjernt, Aalborgot, szegedi bajnokság ünneplést ide. Nem. Elég ez. És igen, akkor inkább kezdjünk elölről mindent. Most. Azonnal.
A szurkolói összefeszülésekhez: nekem a kurvagyengézés nagyon nem ült, és a hol a csapatunk sem. Pont nem a játékosokat kellett volna basztatni tegnap, mert ugyan maguknak ásták a gödröt, de maguk is kecmeregtek ki belőle, gyakorlatilag padról érkező különösebb segítség nélkül. A második félidei ámokfutást egészen sokáig bírták összeroppanás nélkül, hajtottak, küzdöttek, majdnem megdöglöttek, ez nekem tegnap nem volt kérdés. Márpedig a kurvagyengézést ők nem tudják nem magukra venni, biztos vagyok benne, hogy nem is értették. A Vranjes, takarodj! ült volna ebben a szituációban, nem a mindenkit kurvaanyázva kifüttyölés. Innen szerintem már nincs visszaút, ebben az esetben kizárólag egy váltással lehet bármilyen változást elérni, és ez nyilván sosem könnyű, ugyanakkor borzasztóan szükséges. Lehet bírózni, és kell is, de ennél összetettebb problémánk van. Ha és amennyiben igaz - márpedig eléggé úgy tűnik, hogy az - az átlagban heti négyszeri edzés (WTF???), akkor ezen nincs mit magyarázni. Legyen heti négy, oké, mert mondjuk tényleg elég, de jelen pillanatban egyértelműen látszik, hogy nem elég. És tavaly sem volt az. Ha pedig valaki nem vonja le a megfelelő konzekvenciát, akkor az nem érti a dolgát. Ha a heti négy edzés mellé heti négy közös piálást tenne kötelezővé, kis túlzással a jelenleginél még azzal is előrébb lennénk. A szezon tehát szeptember végén már kuka, a kockázat innentől nem a váltás, hanem a jelenlegi állapot fenntartása. Hogy a szurkolók ki vannak borulva, azon pedig ne csodálkozzon senki, ha kérhetem, ez a közönség nem szokott hozzá ahhoz, hogy ide BÁRKI győzelmi eséllyel érkezzen, és ehhez képest az elmúlt években ez nagyjából általános lett. Sem én, sem mások nem akarják, és nem is fogják ezt elfogadni, és ha megtennénk, magunkat köpnénk arcon.
Az, hogy Vranjesnek részemről és hát érezhetően a szurkolók jelentős hányadának részéről is game over, az nem kérdés. Én úgy érzem, elég időt adtunk neki, sőt, innen nézve túl sokat. A kérdés az, hogy a vezetők is ezt érzik-e, és hogy milyen lehetőségeink vannak személyi kérdésekben, meg nyilván gazdaságilag és jogilag.