Van az úgy, hogy maga a győzelem elég.
Nekem egyébként most pont elég volt. Főleg, mert első meccs, és főleg, mert eléggé fostam tőle.
Sokszor elmondtam a felkészülési időszakban, hogy mindenképpen látnom kell normális kapusteljesítménnyel a védelmünket, hogy állást tudjak foglalni, hát most láttam. Nos, nagyon, de nagyon hiányzott ez tavaly. Nem azt mondom, hogy más bajunk sem volt, mert dehogynem, de hogy mennyit számít már egy átlagos kapusteljesítmény is, az elképesztő, és tegnap pontosan látszódott. Azt viszont jelezném, hogy herótom van a: "ha nincs Árpi, akkor..."kezdetű mondatoktól, mert van. És nem az a természetes, hogy kapus nélkül játszuk a meccseinket, hanem ez. Hogy van. Még csak nem is kimagaslót hozott, hanem számszerűen egy erős átlagot. 33%, az annyi, amennyit én konkrétan minden BL-ben védő kapustól elvárnék. Stabilan. Csak mondom. Úgyhogy hagyjuk ezt abba még most.
Nagyon idegesítő, hogy még mindig nem tette fel az EHF a full meccset, és a Sport1 is ismételhetne délelőtt, mondjuk fel is vehettem volna, igen, csak elfelejtettem, úgyhogy nem tudom visszanézni írás előtt sajna, muszáj emlékezetből építkeznem. Csomó helyen olvasom, hogy mennyire gánya játék volt, mondták is ezt néhányan a helyszínen, na most ezzel nem értek egyet. Szerintem egyáltalán nem játszottunk rosszul a meccs nagyobbik részében, voltak előremutató dolgok, voltak új elemek, persze voltak hibák is dögivel, és nem lett közte hat, de nem is éreztem veszélyben. Igen, tudom, hogy ott a végén eladtak egy labdát a lengyelek, de előtte meg mi böszméztük el azt a Lacisat, ami után olyan érzelmi kitöréseket láttam tőle, amit talán még életemben sem. Hosszas morfondírozás után ezt is jó jelnek tekintem.
Na de ne szaladjunk a végére, menjünk bele kicsit mélyebben is.
Ismét NagyLacival kettesben kezdtünk, az első percekben egészen konkrétan pöpec védekezést toltunk. Kellően agresszív, de viszont dinamikus is volt az a fal úgy a szlovén tengellyel középen. Nekem tetszik ez a felállás, és bár a lengyelek hetesig dolgozták az akciójukat, nem tűnt rossz kezdésnek mindez. Nenadic kezdett Máté helyett, de Mackovsek elvitte a showt az első percekben. Sterbik első védésére megérte várni, rögtön egy ziccer+kipattanó kombóval kezdett, Strlek gyorsan bemutatkozott a veszprémi közönségnek, de Gajic sem akart lemaradni a gólgyártásban, és tudtunk is kicsit szaladni a védések után. A felállt kielcei fal meglehetősen keménynek bizonyult, ráadásul elképesztően jól takarták a beállóinkat, úgyhogy muszáj volt átlövéseket villantani, ami hálistennek ment is tegnap. Laci is, Mackovsek is, mindkét irányítónk is veszélyes volt kintről, sőt, még a csereként érkező Momo is dörrentett szaggatottról.
Hatalmas volt a jövés-menés mindkét csapatnál, de megragadt ez az 1-2 gólos hazai vezetés, ugyan többször is volt labdánk a négy gólra, de mindannyiszor belehibáztunk, és megnyugtató előny helyett pillanatok alatt visszajött a Kielce lövőtávolságra. Már múltkor is figyelgettem, akkor is tetszett, de most megint láttam a szándékot egy olyan típusú játékra, amiben Ilic hozza a labdát a lerohanásunk második hullámával, akkor is működött, és most is leosztott 2-3 csodás asszisztot, azt gondolom, hogy kábé azt a sebességű játékot kellene hozni a meccseink nagy részében. Azt a két-három átadásból gól típusút. Akkor az öregeknek sem kell annyit szaladgálniuk. Ha pedig visszazár az ellen, még mindig villanthatunk egy háromlövős játékot Iliccel középen, meccsenkénti 10-15 perc ilyesmiből elég hasznos lehetne. Remélem ez a terv, én biztos megpróbálnék ezzel a kerettel egy ilyet.
A szélsőink, ahogy azt vártuk is tőlük, nagyot mentek, rájuk is lehet bőven terhet tenni, ez világos, mind a négy szélső képes meccseket eldönteni, és tegnap nem csak rohangálásból foglalkoztattuk őket végre, hanem posztról is. Sok hely nem kell nekik, ritkán remeg meg a kezük, úgyhogy nincs más dolgunk, mint építeni rájuk. Ennyi ez. A felállt fal elleni támadásaink a második félidőre elsutásodtak, amennyire jöttek az első félidőben az átlövések, és a gyors támadásvezetés, a másodikban annyira nem. Toszogattuk a labdát, teljesen körülményes építkezést láttunk, de legalább nem zuhantunk össze. Valaki, a végjátékban Máté, korábbi elakadásoknál főleg Nallaci, mégis ragasztott egy gólt, ezzel pedig átlendültünk a holtpontokon. Most Ljubo is variált rendesen - eltekintve a nem pályára lépőktől - nem igazán van mit felróni neki, időben észrevette azt is, hogy a második félidőben Mackovsek egyáltalán nem működött kettesben, és behozta Terzát hosszú cserével, vissza is állt a rend. Roli is hozzátette a hetesvédést, muszáj megemlítenem.
Egyébként elég morcos volt ez a kielcei fal, és durván bírták erővel így néhányan, minden elismerésem, persze veszítenivalójuk nincs, amíg ennyien vannak, ez nem is kérdés, és hát többen sem lesznek szarabbak, kíváncsian várom, idén velük mi lesz. Ami viszont mindenképpen idekívánkozik, az a szurkolás silánysága. Konkrétan szar volt, részemről ez tökre kevés lesz, úgy érzem, pedig azt is össze kell tenni szépen, mert kell. Veszprémbe kell rendes szurkolás, aki nem így gondolja, az ne jöjjön ki.
A pályára lépett újak teljesen jól muzsikáltak, azt mondjuk nem értettem, hogy minek nevezünk be valakit, ha utána nem játszik, és nálunk három játékos is ült szárazon a padon. Strlek hidegvére, Mackovsek emelkedése, Sterbik bravúrokkal tűzdelt megbízható teljesítménye teljesen rendben volt, és bíztató a jövőre nézve, de persze ez egy meccs volt összesen, kell még néhány, hogy felfogja az agyunk, és megszokja a szemünk. Aztán meglátjuk, vannak hibák, ki kell javítani őket, de a győzelem, az győzelem. Azt nem kell magyarázni, ugye. 29:27 lett a vége.