Ez a fő megválaszolandó kérdés Veszprémben erre a szezonra. És ez nem elhanyagolható kérdés, azt lássuk is be gyorsan.
Fú, mély témát indítok, mi?
Nem kell fosni, nem megyek nagyon rá, ahhoz még korán vagy más szemszögből már késő van. Mondjuk máshogy nem nagyon lehet felvezetgetni az idényt így szeptemberben, annak is bőven (ha nem is a derekán, de) a térdén. Természetesen van mentségem dögivel, nyugodjon meg mindenki. Először is, mint ahogy azt amúgy előre is tudtam (csak nem sejtettem), ez a suli/bölcsi előtti utolsó szabad nyár eléggé ki lett maxolva hármunk részéről. Pontosan tudtam, hogy ha otthon maradok egyedül két gyerekkel, abból valami idegi alapú probléma alakulhat ki - és nem náluk -, szóval minden baráti meghívást és egyben alkalmat megragadtam, hogy társaságba vigyem a porontyokat, az sem volt kizáró ok, ha emiatt esetleg országot elhagyni, neadjisten egyenesen nyaralni kellett. Sőt. Úgyhogy kábé öt itthon töltött nappal hoztuk le a júliust, az persze pont a mindig remek utcazenére esett, és hát az augusztus sem volt sokkal lazább, azt meg gyermekes szülőknek nem nagyon kell magyaráznom, hogy milyen meló két gyerekkel egyedülálló szülőként vízpartra menni egy hétre. Na nem váltam el, nyugi, pusztán a férjnek olyan szinten szezonális a melója, hogy nálunk nagyjából úgy zajlik a nyár, hogy ember júniusban még integet, aztán kábé szeptemberben bekopog. És így, ebben az attitüdben úgy elszaladt ez a nyár, hogy mire felnéztem, már toltuk az alapozást. Félreértés ne essék, ez messze nem panaszkodás, sőt. Csak hát nem nagyon fért bele a kézilabdán való töprengés, szerencsére, ezt én egyáltalán nem bántam. Muszáj ilyen szinten kikapcsolni ezeket a dolgokat időnként, hogy megújult lelkesedéssel csengethessünk be az új szezonra. Jól is esett homokot túrni és rozét szürcsölgetni hosszasan, tán még tudtam volna teljesíteni néhány hetet ebben a feladatkörben is, de mindegy. Most viszont, hogy ottalvósra/maradósra szórtam ki a kölköket az úgynevezett szociális hálóba, leültem, hogy posztot írjak. De ha már, akkor tegyem azt zenehallgatás közben, kezemben egy kávéval, szóval Slam Jr. időtállóan nagyszerű Terráját, néha Coldplay, Pretty Lights vagy C2C számokkal megszakítva, ütöm a betűket itt nagy boldogan.
Pontosan ezt szerettem volna magamon érezni, amikor újra nekiülök a kézilabdának, szóval most nagy kisimulás van.
Az sem zavar például, hogy annyira megcsúsztam, hogy ezen sorok írása pont arra az _első _félig _szabad délelőttömre maradt, amit a Csurgó elleni délutáni hazai fellépésünk követ majd. Töredelmesen megvallom, hogy a két darab felkészülési meccsből, amit eddig láttam, nem tudok irányt adni magunknak, láttam biztató dolgokat, de érthetetleneket is sajna, gondolom ez nem újság másoknak sem, akik kijártak. Amit viszont mindenképpen előre leszögeznék, hogy ugyan érzem magamon, hogy kevesebb, de mindenképpen hangsúlyoznám, hogy továbbra is _bizalommal viseltetek a szakmai vezetőnk felé: pont úgy, ahogy Xavinak, úgy Ljubonak is megadom a második szízön esélyét teljes lelki nyugalommal, mert szerintem ez mindenkinek jár. Nem tudok, de nem is akarok máshogy nekiállni, igazából szerintem nem is lehet. Aztán úgy október-november környékén már lesznek valós tapasztalataink, amik alapján lehet kritikát vagy dicséretet megfogalmazni, addig kábé üres puffogtatás részemről bármi. És egyébként is összesen egy ember van, akit minden különösebb gondolkodás, hezitálás nélkül azonnal hoznék, na. Úgyhogy a további picsulás helyett inkább értelmes dolgokat csinálok, és igyekszem észrevenni a pozitívumokat is. #mindenkipicsa hashtaget azért idén is javaslom gyakori célhasználatra.
Új csapat, új szezon, új remények.
A Celje-meccs nyilván kicsit csalódás volt, persze, kinek nem, de azért ott is találtam olyan dolgo(ka)t, amibe kapaszkodhatok a továbbiakban. Azt például, hogy Nagy Laci időnként kettest védekezzen, egész okos gondolatnak tartom, kettes védőnk ugyanis régóta kevés jó van (tudom, Rencsike, jajjj), ellentétben a hármas pozícióval, ahova viszont az évek során konkrét tömeget építettünk fel. Nos Laci az, aki képes mind az összes poszton értelmes védekezést tolni (na jó, szélen nem, ezt tudjuk a 2007. január 28-i RUS vs HUN óta, ugye), hiszen nem olyan egyszerű az, mint aminek látszik. Aki védekezett már életében, az tudja (mindenki másnak javaslom kipróbálásra), hogy teljesen más jellegű mozgás szükséges a különféle pozíciókban. Amíg középen nagyjából elboldogulsz az alapvetően korán betanított háromszögezéssel, miközben a beállót kézzel, lábbal, csípővel, combbal próbálod kordában tartani, addig kettesben ennél sokkal érdekesebb és összetettebb a helyzet. Már eleve sokkal furcsább szögből takarod a kaput, nagyobb hangsúly van azon, hogy mit beszéltek meg a kapussal, mit fog ő, és mit hagysz te lőni folyosónak. Kicsavarodott a testhelyzeted, miközben egyetlen célod az, hogy az átlövőt kiszorítsd valahogyan, és csak egyes-kettes között, lehetőleg kilences környékéről tudjon lőni, de viszont nem rohangálhatsz ki faultolni állandóan, mert akkor tuti be akarna játszani a beállónak, vagy egy befutó szélsőnek, akik ugye szintén jellemzően a kettesek mögé futnak, nem véletlenül nem középre a darálóba. Na szóval a kettes védekezés a legbonyolultabb szitu szerintem, ezt akartam csak szemléltetni, és ha ezt megpróbálnánk Lacival IS megoldani, abból nem lehet nagy baj, mert ő azt IS tudja.
De mint mindenhez, ehhez is muszáj összerakni egy értékelhető kapusteljesítményt, és hát ebből én eddig gyakorlatilag semmit nem láttam. Három meccsen voltam kinn, azokon Árpád még egy hetest sem védett, szóval nem láttam a hivatalos kezdőnket, mögötte a vitathatatlanul kezdő kapussal. És ez fontos tényező, hiszen teljesen más képe is lehet a játékunknak, ha az amúgy több mint pöpec széleink végre tényleg megiramodhatnak, és ehhez nem is kell sokkal több, mint egy átlag 32-35%, ami pedig messze nem elvárhatatlan nálam. Mackovsek az eddigiek alapján nagyon betalált, lépjünk is túl azon, hogy jelenleg az egyetlen valódi átlövőnk - mondjuk Ilicet sem láttam még pályán, asszem -, rendes, klasszikus átlövőgólokkal, eléggé széles lövőrepertoárral, kellő lelkesedéssel és bátorsággal, de ráadásul a védekezése is teljesen rendben van. Iman kombinációs képességeit továbbra is nyomozom, de ha csak 3x kapura durrant kétségbeesésében, már hozzátesz valamit a játékunkhoz, sokszor éreztem ugyanis, hogy kicsit feleslegesen túlbonyolítjuk a támadásainkat. Lehet néha be kéne húzni jobbkettőbe, meglepetésszerűen. Kérdés, hogy kit lep meg jobban ezzel ugye.
Nenadicot én nem látom annyira kilógónak, mint itt többen, és lehet fújkodni, meg minden, de tavaly nulla darab irányítónk maradt volna, amikor egyszer csak mindenki kidőlt, azt mégis hogyan lehetett volna máshogy? Na mindegy, szóval igen, vannak feleslegesnek tűnő szituációi, vannak öncélú megmozdulásai, de messze nem olyan haszontalan, ahogy azt mondjuk Koko állítja. Mahét szintén nem láttam még, vagy tán a Füred ellen, de az nem számottevő, bízom benne, hogy ma láthatok egy teljes Veszprémet a Csurgó ellen. Írni fogok utána is még ebbe a posztba.
Nos szögezzük le gyorsan, hogy ismét nem láttam teljes Veszprémet, viszont nekem tetszett a meccs túlnyomó része. Lendüljünk túl a kapusteljesítményen, annyiban mondjuk mégse, hogy a kiscsávó egész komoly teljesítményt tolt, azt hiszem az utolsó tíz percben nem is kapott gólt, amihez nyilván kellett az elfáradó Csurgó is, de akkor pöpec. Az az indítás Manaskovnak nagyon oda lett rakva. Egyébként igen, tudom, hogy ez csak a Csurgó, de most a Csurgó ellen kellett játszani, és pont. Emlékszem én olyan idényre nem is olyan régről, amikor az ilyen meccseket is élvezhetetlen styleban nyomtuk. Szerintem tegnap nem sok kivetnivaló volt a játékunkban, a végére jobbkettőből is meglőttük a góljainkat, Momo labdafelhozásai sem voltak rosszak, sőt, néha egész komoly sebességet produkált, és remekül látta meg a helyzeteket a pályán, a védelmünk is többnyire biztatóan mozgott számos felállásban, de mondjuk a sorcserét remélem csak viccnek szánta Ljubo. Az nekem továbbra is egészen ellenemre van.
Széleken nincs hova javulnunk, és idén ezt kéne nagyon kihasználnunk, de nem csak a rohanással, még ha az tűnik könnyebb útnak nyilván egy kapussal. Kellene viszont egy szélekre kihegyezett alapjáték a palettánkra, ők abszolút erősségeink, minden csapatnak javára válnának, szóval erre építhetnénk egy fél szezont, minimum. Amit kicsit hiányoltam a Celje ellen - az amúgy pöpec beálló-játékunkat - most abból is kaptunk ízelítőt, Lékai-Blagi kapcsolat egészen precízen működött végre. Máté is villantott kinti lövést, ami kelleni is fog nagyon Európában, mert továbbra is némiképp féloldalasnak érzem magunkat. Örültem Dörnyei góljának és Patrik felfutásainak is, szóval összességében tegnap én elégedetten távoztam, na.
Aztán hogy mire lesz elég a BL-ben, azt nincs ember, aki most megmondja, maradjunk annyiban. Ugyanúgy, ahogy mi is most keresgéljülk az ideákat, úgy a Kielce/Barcelona/Vardar is éppen most teszi azt, nekem senki ne mondja, hogy látni lehet ebben a pillanatban azt, hogy ők mit tudnak. Következtetni is csak akkor mernék, ha utánanéznék a felkészülési, majd pedig az első bajnoki dolgaiknak, de mivel még nem írtam se KP-t, se csoportbemutatót, se Kielce LA-t, így hát vakon vagyok, mint mindnyájan. Jó hír viszont, hogy ez lesz a következő hetem sűrített programja.
Boldog új szezont mindnyájunknak, majd ha felvettük az utazósebességet, akkor hozzuk a szokásos rovatainkat, aztán ha neadjisten szabad kapacitásunk is marad, akkor indítunk sportturistásat is, meg új dolgokat. A mellettünk kitartó olvasóknak, támogatóknak, szponzoroknak ezúton is köszönjük, természetesen továbbra is együttműködésre hajlamosak vagyunk majdnem minden szinten, akinek tartozom kapcsolatfelvétellel, azt is pótolom rövidesen, megígérem!
Visszatértünk tehát a KILENCEDIK szezonunkra! Hú, nagyon durva.