A tegnapi izgalmak után ma konkrét unalomba fulladt a bronzmeccs, kicsit belepirulok ugyan, de el is aludtam rajt, annyira semmilyen volt az eredetileg két nagynak kikiáltott csapat meccse, szóval sok dolgot elmondani arról nem tudok. Amennyit láttam belőle, az alapján inkább kicsit a Vardarnak állt, hogy aztán a végén a PSG hogy húzta be, na azon pont egy hosszút pislogtam. Kábé ennyire is érdekelt, persze.
Annál inkább a döntő.
Előzetesen ikszes meccsnek éreztem vagy inkább szeretném ezt, abból, amit tegnap láttunk ettől a két csapattól, azt gyakorlatilag végtelenítetten tudnám nézegetni. Ugyanakkor a lista megosztott, volt Pités és Nann tipp is, hát kíváncsi leszek. A köré kanyarított show minőségileg most valahogy elmaradt a szokásostól, tévében legalábbis kevés mindenre csodálkoztam rá, de ezt erősíti meg az előretolt helyőrségünk is.
Nagyon belecsaptak a lecsóba a felek, ugyan az első támadásból rögvest az első labdaeladást produkálta a Nantes, amiből meg is szerezte a vezetést a Pite, de nem jellemezte sem megilletődöttségből, sem másból fakadó bénázás még az első perceket sem. Illetve hát Gurbindo nem túl okos utánanyúlását talán el lehet könyvelni a tétnek, amit követő hetesből vezetett is a Montpellier, de a tempót megfelelően erősre állították. Nagyon gyorsan villantottak a kapusok, Gerard egész durva kombót tolt, üdítő látni, hogy vannak megbízható kapusteljesítmények is a világon, Dumoulin viszont sajnos beleszürkült a mezőnybe. A sportág összes szépsége megmutatta magát az első negyed órában, elképesztő teljesítményeket láthattunk beállóból, klasszikus szélről, átlövésből, miközben a Nantes bekezdett egy olyan hatosfallal, amibe Canayernek három embert kellett beküldeni, hogy megbontsák azt. Ráadásul az egyik Fabregas, konkrétan, akit négy gól után cserélt le Canayer, hogy aztán Mamdouh szintén hozzárakja a maga négyét. A nyolc gól viszont egészen sok beállóból, innen nézve muszáj lenne Antinak változtatna valamit a védelmen.
Tehát Canayer találta meg gyorsabban a stabil taktikát, illetve hát ebben az elképesztő iramban nagyon látványosan számított az is, hogy nem kellett cserélniük védekezésről támadásra, plusz Gerard védései után rohanhattak, ezzel pedig nagyjából végig tudták vezetni az első félidőt. Teljesen megérdemelten, teszem hozzá. Dumoulin az első öt perc után eltűnt, részemről jöhetett volna bőven Siffert, A Nantes is kidolgozta ugyan a helyzeteit, de Tournat vagy három ziccerét belevágta Gerardba. Lagarde sérülése kicsit megfogta a Nantest, fejben főleg, és ugyan a Montpellier uralta a félidőt, bőven nyílt volt a harc.
A második félidőt a Nantes kezdte jobban, Dumoulin védéssel nyitott, ami kellett már nagyon, hisz 46-20% volt a félidei difi a kapuban, ez pedig igen sok, enélkül nem lehet szoros végjátékra számítani. A harmadik percre ledolgozta hátrányát a Nantes, felkeményedett a védelem, mindkét oldalon remek ütemű odalépéseket mutattak, meg is lassult a gólgyártás kicsit. Portner jött második hetesre, és ha már jött, hát meg is fogta, ezek pedig a végén nagyon hiányozhatnak majd a Nantesnak. A rengeteg labda nélküli mozgás, amivel a Pite a helyzeteit kidolgozza, hihetetlen módon igénybe veheti a játékosokat, de hogy ez Kavticnik, vagy Guigou teljesítményén nem látszik, az biztos. Melvyn Rikkárdson emelkedése és lövései, Soussi játéka, Simonet elképesztő meglátásai a pályán mind, mind a Montpellier győzelme felé mutat.
Na de a Nantes is küzdött derekasan. Ugyan kis híján a harmadik hetes is kimaradt, utána pedig egy buta Kiro-labdaeladást követően az ismét kicsit beszürkült Dumoulin rúgta ki a ziccert, amiből Lazarov javíthatott. Gurbindo újabb hetesével egyenlített a Nantes, az utolsó tíz percre kezdődhetett előlről minden. Richardson jr. tűpontos lövésével újra előny a Monpelliernél, ráadásul ismét hibázott a Nantes, amiből pedig gyors gólt lőhetett a litván srác, akárhogy is erőlködtek a lilák, egyszerűen nem tudták átvenni a vezetést. A végén sajnos már elég sok hiba csúszott a nantesi támadásokba, túl sok hiba, amit kegyetlenül büntetett Canayer gárdája, így sajnos még csak kiélezett végjátékot sem láthattunk. Az extázisban kézilabdázó Piték elég magabiztos győzelmet arattak, nem nagyon emlékszem különösebb megingásra sem tőlük a két meccs alapján. Ugyan rendszeresen előretettük őket évközben a KP-ban, de teljesen őszintén, mi sem gondoltuk, hogy Patrice Canayer mostani építkezésének csúcsa már az idei dobogó tetején van. 15 évenként hoz a semmiből egy trófeát. Durva.
Hatalmas gratula ahhoz, amit a keddi bajnokságos bukta után letettek ma az asztalra, ráadásul második semifinalból jöttek ugye, csere nélkül vagy egy cserével, rohanták végig a hatvan perceket. Felhúztak egy elképesztően stabil, de nagyon mozgékony és agresszív falat, és gyönyörű, látványos, kevés hibával de annál több labda nélküli mozgással csudálatos győzelmeket arattak, amit nézni is fárasztó volt, de persze felemelő is valahol. Pedig szabadkártyával jöttek, ha jól emlékszem, nekik nagyon jót tett, hogy a C-D ágon szépen építgethették ezt a tavaszt. Patrice, aki az egyik legfelkészültebb edző a mezőnyben elképesztően régóta, pedig bebizonyította, hogy abszolút jogosan tették be az all starba.
Köszönjük az egész éves klubügyi figyelmet, mindenkinek szép nyarat, mondjuk jövünk még addig ezzel-azzal.