Előbb a közönséget, aztán a meccset is. Már a tévén át hallottuk, már az első támadások után is, hogy a kölni publikum lila, majd ezt jól megerősítette helyszíni tudósítónk szintén, miszerint a Párizs szektora lepkefing, a Nantes még a Pite!!4! szektorát is maga mellé állította.
Mondjuk könnyen tették, szimpatikusak, volt ott már a bevonuláskor is vigyor, aztán kitették a pályára az elejétől, amijük van. Persze, már rég nem beszélhetünk nantes-i kiscsapatról, szép és vérprofi építkezés folyik ott, az utóbbi bő 5 évben meg főleg (és akkor közben eszembe jut, hogy az sem teljesen világos, BL-résztvevők lesznek-e jövőre!), Anti személyében egy remek edző keze alatt nagyon jó kombója ez a küzdős társaság a fiatal csikóknak és a rutinos rókáknak.
A mai legjobb francia Miklós: Tournat
Nevesíthetjük is: Tournat meg Dumoulin akkorát játszott, hogy ihaj, de bőven hozzátette a magáét ugyanúgy Lagarde, Nyokas vagy Lazarov. Vagy aki épp pályára lépett.
És ez bizony egy igencsak sarkalatos pont. Modern rotáció mezőnyben emitt, Serdarušić meg fölküldte a világválogatott kezdősort, aztán nézte. Bő öt percig örömmel, ott ment némi kóstolgatás, és az alap nyilván Párizsban erősebb. Aztán amint a védekezések elkezdtek fölkeményedni, a Párizs támadása nem javult. Ez szinte a teljes meccsre így maradt, átlövésben Remili és Mikkel Hansen hoztak össze együtt egy jóindulattal negyedórásra megtippelt, nem összefüggő szakaszt. De a többi nagyágyú ettől bőven elmaradt. Belül N. Karabatic csak egy-egy lövésre volt jó, Sagosen egy jó megmozdulására jött három hülyeség (elöl vagy hátul), Stepančić gyakorlatilag nem támadott, Narcisse pályára sem lépett. Az a durva, hogy egy olyan keret, mint a Párizsé, még akár ezt is elbírhatná, mert ott vannak a széleken is a világsztárok, a kapuban meg a zsenik. Uwéék a szélekről egy 7/12-t hoztak lövésileg, a kapusok egy 7/39-et védésben.
Sagosenen érdemes volt próbálkozni
És ez bizony annyira kevésnek bizonyult, hogy a 6-6-os állás után csak egyszer jöjjenek föl ijesztően, azon túl meg domináltak a csapatszinten sokkal többet mutató lilák.. A statisztikák azt hazudják, hogy Dumoulin is csak 11/39-ig jutott, de a meccs képére egyáltalán nem ez maradt meg. Jó, mondjuk az sem mindegy, mikor védtél. A hajrára 29-28-ra jöttek föl a fővárosiak, de akkor aztán tényleg mindent védett Cyril. Már éppen terveztem leírni, hogy Mikkel Hansen mekkorát megy, és ekkor eléggé egyedül is behúzza, de a kapus kétszer is mattolta a dánt, ráadásul a hetesvédésnél annyira simán, mintha gondolatolvasó lenne. Előtte meg egy rohangálós szakaszt zárt le azzal, hogy Uwe kettesig felkanyarodós ziccerét szedte ki lábbal.
Ha már kihegyeztem arra, hogy csapatszinten jobb volt a Nantes, nem illene kiemelni persze senkit sem (még azt is elbírták, hogy kettős emberhátrányba kerüljenek a végén). Ugyanakkor aki látta Tournat melóját az elődöntőn, nehezen hiszem, hogy ne erre emlékezne. Legalább fél tucat kiharcolt hetes, nyolc gól állóból támadásban. Olyan összhang a lövőkkel, hogy csak irigykedjünk: tényleg a világ előtt járnak. Most számszerűsítve: 32-28-ra a legjobbnak kikiáltott csapat előtt.
Nantes-i örömtánc