Takarodj! Takarodj?

Először, és mindenekelőtt gratuláljunk itt is a Szegednek, ezt az idei aranyat a bajnoki döntőt elnézve teljes joggal akasztották az ő nyakukba.

És innentől bocs, de kizárólag magunkkal fogok foglalkozni.

Nemcsak a hawaii Nagy Szigeten forró most a talaj, de az Aréna környékén is, ámbár utóbbiban nincs semmi meglepő. Olyannyira rutinná vált a kupagyőzelem + bajnoki cím kombó nálunk, hogy nem tudunk mit kezdeni azzal, ha nem jön össze. Mondhatjuk, ez így van rendjén, ameddig mi vagyunk a leggazdagabb, legnépszerűbb klub idehaza, a legismertebb Európában, amíg a (BL) nézőszámainknak csak a csarnok befogadóképessége szab határt, addig jogosnak is tűnik ez az elvárás.

Ezért volt jogos a Vranjesnek, Eklemovicsnak szóló füttyszó a meccs végén, ahogy az is vitán felül áll, hogy finoman szólva sem volt elegáns az a beszólás, amit a szurkolók felé engedett el az M4 Sport meccs végi interjújában. A sajtóson már egészen más volt a hangnem, de az már csak olyan, mint piroslapos fault után az elnézéskérés: szép gesztus, de ettől még senki nem fogja elfelejteni, mi történt fél perccel korábban.

Viszont azon eldobtam az agyam, amilyen szinten sikerült Ljubót másodpercek alatt minden rossz forrásaként megnevezni. Klasszikus bűnbakképzés, tankönyvi eset. És nincsenek illúzióim, tudom, hogy erre rengetegen vevők, ezek az emberek rengeteg kattintást hoznak, közben azért annyit mégsem, hogy érdemes legyen kicsit jobban is kibontani ezt a sztorit, esetleg árnyalni kicsit a képet. Mert szerintem annál azért jóval összetettebb ez a történet, minthogy Ljubo egy kétlábon járó hype, aki még videózni is lusta és azt sem bírta felismerni, amit pedig nemcsak Benito, de még a vak is lát, hogy kettőtízes, 30+-os játékosokkal nem lehet tempohandballt játszani.

Szerencsére a Veszprém szurkolók jelentős része nem segghülye ehhez a sportághoz és részleteiben is szereti megismerni az ilyen eseteket. Ezekből a beszámolókból ugyanis az az apró, ámde fontos részlet - nem állítom, hogy rosszindulatból, de - kimaradt, hogy nemcsak Ljubo kapott a füttyből, de Nagy Laci is, sőt, a szünetben az O szektor egy részének volt egy egész masszív csörtéje Timuval.

Felteszem, ezek szurkertársak látták, mennyire más csapat játszott az első meccsen, vagy az első félidőben, és milyen csapat jött ki a döntő utolsó félidejére. Felteszem, azt is látták, ez a csapat az utóbbi időben már gyökeresen mást játszott, mint ami ősszel elkezdett alakulni.

Mert hozzájuk hasonlóan én inkább azt láttam, tavaly év elején, a Thalia színházban történt bejelentés alkalmával elindult egy fontos folyamat Veszprémben. Elkezdődött egy olyan generációváltás, ami már évek óta érett, és lévén a Kielce mellett a Veszprémé volt a legidősebb keret a BL számottevő csapatai közül, Vranjessel az évek óta halogatott generációváltás is elkezdődött. Ljubo mellett olyan fiatalok jöttek, akikkel a következő 3-5 évre előre lehet és kell is tervezni. Ennek a folyamatnak kellett volna megkezdődnie idén, és ősszel több alkalommal úgy is tűnt, talán összejöhet. Voltak csúnya pofonok már akkor is, főleg a PSG henger fájt nagyon, de közben a Szegedet úgy vertük agyon, hogy Ligi és Győri Matyi is számottevő időt töltött a pályán. Ahogy az is bíztató volt - mégha ezt lépten-nyomon el is felejtették a különböző médiamunkások - hogy a bajnokikon a korábbi évek magja, Laci, Ilic, Sulic, de sokszor Timu és Terzic is alig léptek pályára. Úgy tűnt, sikerül őket pihentetni, az éles BL meccsekre tartogatni, miközben a bőséges keret fiatalabb tagjainak is jut lehetőség a fejlődésre. Aztán jöttek a sérülések, aztán az Eb, és bár február legvégén egy Flensburg elleni döntetlennel egy heroikus meccsen sikerült kicsikarni a második helyet a csoportban, ez a már-már játékrendszernek tűnő valami a Szeged elleni hazai meccsünkön benyelt egy súlyos ütést, hogy alig két héttel később Skjernben végleg padlóra kerüljön.

Mi van ennek a hátterében? Szerintem sokkal több annál, mint amit sokan sugallnak, miszerint Vranjes tehetségtelen. Kizárt, hogy belőle egy szezon alatt csapnivaló edző vált volna, még akkor sem, ha az biztos, a szezon sikertelenségében vastagon benne van ő is, azzal egészen biztosan, hogy rosszul mérte fel, mire juthat új fiúként egy öt éve viszonylag stabilan működő öltözőben. De lássuk akkor egyesével a sokat vagy éppen igen keveset emlegetett egyéb okokat!

1. Sérülések
Tényleg sokan kidőltek tavaszra, a lassacskán épp formába lendülő Accambray-vel kezdve Nilssonon át Győri Matyiig és Lékaiig. Accambray kiesése miatt balátlövőben is elfogytunk, lévén Jamaliban nem igazán bízik Vranjes - ez annyira nem csoda, Iman vitán felül tehetséges, de valahogy én még edzőt nem hallottam róla feltétel nélkül pozitívan nyilatkozni. Így lényegében egyedül Ilicre maradt ennek a kulcsposztnak a megoldása.

2. Irányító
A balátlövő, sőt, Nagy Laci, khm, mérsékelt és Tönnesen ingadozó támadóteljesítménye miatt úgy általában véve az átlövőink teljesítménye mellett a játékunkat sokáig az irányítóink cipelték a hátukon. Épp ezért a sérültek közül vitán felül Máté kiesése volt a legfájóbb, mert - Győri sérülése miatt - neki ténylegesen nem maradt helyettese. Ugyanakkor Lékai már a sérülése előtt rettentő távol került őszi önmagától. Mátéról tudjuk, az önbizalma távolról sem egy kikezdhetetlen gránitoszlop, de az őszi szárnyalását látva senki nem gondolta volna, hogy Nenadic érkezése vagy a gyenge Eb szereplés, vagy a jó ég tudja, milyen ismeretlen ok miatt húzóemberből visszaváltozik azzá a sokat hibázó és emiatt még többet bizonytalankodó, ellenben a nagy akarástól görcsössé váló sráccá, aki az Ortega-éra idején volt. A poszton papíron egyedül maradó Nenadic egyrészt vitán felül nem egy szimpatikus jelenség, másrészt csak alkatát tekintve irányító, valójában sokkal inkább middle back. Ergo vele azt a játékot nem lehetett játszani, amit Máté tud, és amiről kicsit később szó lesz még, ellenben legalább tud és akar is gólt lőni, akár előkészítés és helyzet nélkül is. A hibái ellenére ezzel a képességével kiemelkedett a belső posztokon játszók közül.

3. Kapusok
Sokat emlegettük mi is, hogy hova lettek a kapusaink. Ez az idei szezon keményen ráerősített arra, amit korábban rengetegszer hallottunk Roló és Mirko szájából is, miszerint jó fal mögött könnyű jól védeni. Idén alig-alig volt olyan meccs, ahol összeállt az a bizonyos jó fal, ennek megfelelően gatya volt a kapusteljesítményünk is. Sterbikre ezért van szükség, mert Árpi akkor is fel tudja szívni magát, hozzá tudja tenni a maga bravúrjait, ha semmilyen segítséget nem kap a faltól. Ez nyilván földöntúli képesség, amivel alig néhányan rendelkeznek, szóval ennek hiányáért hibáztatni senkit nem lehet és nem is szabad.

4. Laci és Vranjes
Aki rendszeresen követte a meccseket, láthatta, érzékelhette, valami nem kerek egyes játékosok és Vranjes kapcsolatában. Nem voltak ezek látványos dolgok, inkább csak apróságok. Ami sokkal szembetűnőbb volt, az az akarás, az a tűz, ami néhány új játékosunkban megvolt, miközben másokból, akikben korábban megvolt, idénre szinte teljesen kiveszett. És most ne csak a gesztikulálásra gondoljunk, hanem inkább a dinamikára, amivel egy-egy játékos játszik, arra, hogy mennyire áll bele az egy-egyekbe, bemegy-e, esetleg kiosztja-e azt a pofont. Ebből a szempontból ez a vasárnapi valami egészen döbbenetes volt, az első félidő lötyögése után a másodikban egy teljesen más szemléletű csapatot láttunk.

5. Stílus- és generációváltás
Ezzel el is értünk az utolsó, legfontosabb ponthoz. Ahogy az elején utaltam már rá, idén nemcsak a stílus- de a generációváltást is meg kellett volna kezdeni. A fenti okok miatt viszont ebből egy olyan, kívülállóként is könnyen belátható konfliktushelyzet alakult ki, amiben épp azoknak kellett volna húzóemberré előlépni, akiknek a napjai meg vannak számlálva nemcsak a klubnál, de a játékoskarriert tekintve is. Laci, Momo, Sulic, Timu, Terza - nekik innen már csak lefelé vezet az út, lássuk be. És miközben azok, akiknek át kellett volna venniük tőlük a felelősséget, sorra dőltek ki a szezon közben (vagy esetleg még meg sem érkeztek a csapathoz), Vranjes egy olyan játékba akarta belekényszeríteni őket, amihez látványosan semmi kedvük nem volt. Innentől vitatkozhatunk azon, hogy annak a játékosnak van-e igaza, aki a saját képességei(nek hiányá)ra hivatkozva félszívvel hajtja végre az edző utasításait, vagy az edzőnek, aki egy, a múlttól gyökeresen eltérő jövőt akarna építeni. Azt a jövőt, amivel őt megbízták, amire szerződött, egy olyan játékstílust, amit ő konzekvensen képvisel nagyjából egy évtizede. Ebben a vitában nem születhetett jó megoldás. Végül, úgy tűnik, a vitát a sérülések döntötték el, az eredmény pedig az lett, hogy Vranjes bedobta a gyeplőt: huába nyilatkozta Ljubo február elején, hogy innentől futni fogunk, valahol március elején egyszercsak mégis visszatért a tavalyi Veszprém, 2-3 védekező cserével, a rohanást egyáltalán nem erőltető támadójátékkal, lassú, a véglegetekig kidolgozott támadásépítéssel. A probléma ebben az volt, hogy ezt Laciék már nemhogy 60, de 40 percen keresztül sem tudják megfelelő szinten játszani, miközben a fiatalabbak közül a legtöbben egyáltalán nem játszottak ilyen rendszerben, ráadásul ehhez Vranjes sem tud hozzátenni érdemben. Miért is tudna, ez nem az ő játéka. Ezt a gondot tetézte Máté kiesése, lévén Nenadic messze nem tudja azt az előkészítő játékot nyújtani, amit Lékai. Ezen a téren sem képességekben, sem a páros és hármas kapcsolatokban szerzett rutinban nem veheti fel a versenyt Mátéval.

Mindezek mellett biztosan volt még ezer és egy apróbb és nagyobb oka annak, hogy a szezon hajrájára ennyire szétesett a csapat. Egy biztos: Ugalde, Sulic, Schuch távozásával a régi magból, nagy öregekből mindössze Ilic, Terzic és Nagy Laci maradnak, így jövőre már esély sem lesz arra hogy megpróbáljuk szezon közben rekonstruálni a BL-döntős Veszprémet. Ha nem küldik el, akkor ez lesz Vranjes igazi tesztje, ahol megmutathatja, hogyan néz ki az ő játéka. Természetesen elsülhet mindez jól és pocsékul is, mindenesetre egy biztos: egy ilyen szezon után elküldeni legalább akkora baklövés lenne, mint amilyen anno Ortega kivágása volt.

Képek a klub oldaláról