Nálunk működött a csapatmunka! Úgy értem, ellentétben a csapatunkkal, a hatosfal stáb mint egy virtuális kibuc, oly' hatékonyan dolgozott össze, hogy megszülethessen a tegnapi trágyadomb mérkőzés beszámolója: artmooney és kilgore kollégák áldásos munkájának eredményét a technika áldásos aknamunkájának eredményeként szűk huszonnégy órával a poszt eredeti elkészültét követően van szerencsém az alábbiakban prezentálni.
Még a női BL F4 előtt ebédidőben megkezdett derbi végén bevártuk a nyilván vigyorgó Bánhidi meccs utáni nyilatkozatát, és nagyon rímelt azzal, amit a fórumon a szerkesztőség dumált. Hogy a Szeged nem volt hibátlan, sőt, talán még hú, de kiemelkedő sem. Csak amíg Bence nem merte lenyilatkozni, hogy bizony a Veszprém volt kimondottan gyenge, hát mi ki merjük.
Érdekes dolog ez, illetve érdekesen alakul ez az idei szezon a két magyar élcsapat számára. Ősszel Szegeden eltört valami, hogy aztán tavaszra összeálljon a kép, Veszprémben pedig pont fordított az út: a tél végére megvalósulni látszottak Vranjes álmai, hogy aztán tavaszra, a szezon legfontosabb szakaszára szertefoszlott: a Szeged elleni hazai zakó óta nem találja magát a címvédő.
Az első félidő felállásaiban kevés meglepetés volt, bár a kommentátorok furcsállták Roló kapuba állítását - nem sokkal később kiderült, hogy kivételesen igazuk lett (nem, Szegeden viszont továbbra sem játszik "kjelmann", és Veszprémben sem játszik "sulics"). Lövőben és állóban is a veteránokkal kezdett Vranjes, a rövid oldalon kékben meg Balogh támadott, hogy lehessen cserélni. Viszont amíg Baloghgal végignyomatta Hókuszpók a félidőt (támadásban), Vranjes szépen behozta később Dzsamalit is Blagotinšek és Tønnesen után. Mármint amíg legutóbbit el bírta nézni, merthogy a második félidőben nem nagyon találkoztunk már a norvég sráccal (csak nagyjából egy védekezés erejéig, amikor ott állt Skubéval szemben, elKent szájjal bocs), és nem azért mert Nagy Laci nélkülözhetetlen formát mutatott volna. Ha már a tavaszra bebukó formáknál tartunk, akkor mindenképp meg kell őt is említeni, akivel nem értjük, mi történt: ősszel berúgta a kaput Veszprémben, de a szokásos év eleji világverseny után mintha kicserélték volna. Láttunk már olyat magyar csapatnál, hogy egy balkezes érkezett, remekül kezdett, hogy aztán fél év és egy Eb után borzasztó formába kerüljön. Ő ma Metzben van, és mégcsak nem is férfi, szóval reméljük, a viking srác nem jut erre a sorsra.
Na, de elkanyarodtunk, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy milyen kegyetlenül rosszul kezdte a meccset a Veszprém (na jó, azért a CSM aztán rosszabb volt náluk, számszakilag nem, 0:3 volt mindegyik, de a mutatott teljesítményben mindenképp). Az első támadások után el nem bírtuk képzelni, hogyan is fognak feliratkozni az eredményjelzőre.
A jugoszláv vonalnak volt erről elképzelése, ha már nekünk nem is, és ekkor még azt nem sejtettük, hogy Ilics és Manaszkov lesz kábé végig a két értékelhető veszprémi, a harmadik meg Terza, aki ugyan csak egy félidőt volt pályán, de addig legalább úgy-ahogy kontroll alatt tudta tartani Bánhidit, egyedüliként a mieink közül. Ja, Gajićcsal sem volt baj, jöttek a hetesek is, indult, pörgött, sőt pörölt a mellette alvó Tønnesennel, de védekezésben nyilván esélye sem volt a direkt rá kiváltó Bánhidi ellen; lökte a beállót befelé, de ez sokszor vagy kevésnek vagy túl szabálytalannak bizonyult. A félidő közepére sikerült a Veszprémnek egyenlíteni, aztán kicsit megint elnyúlt a hazai csapat, majd megint iksz, megint elnyúlás, ez volt a forgatókönyv. Furcsa volt ezt látni, mert ez tipikusan az a meccs volt, ahol az eredmény nem mutatta hűen, hogy mi történt a pályán. Annyira nem, hogy kevéssel a félidő vége előtt a vendégek az ikszért támadtak, de iksz helyett némi bénázás, majd két hazai gól, és máris ott volt a -3, ami sokkal közelebb állt a játék képéhez, mint a döntetlen állt volna. Sőt igazából még ez sem fejezte ki igazán, hogy mi történt. A hazai támadások sokkal gördülékenyebbnek tűntek, a védekezés harapósabb volt, pirosban pedig mintha motivációs gondok lettek volna, ehhez párosult még a csapat 80%-ának minősíthetetlen teljesítménye.
Reménykedni bőven lehetett, Vranjes többet cserélt belső posztokon, még azt is bevállaltuk a félidővégi jóslatokban, hogy lesz ez még kevesebb mint három, több maradt a veszprémiekben. Kicsit ekkentettük is Pastort, hogy megint ki fogja facsarni a kéket a meccs végére, mert az eleve rövidebb padját szinte semennyit nem használta az első félidőben. Na, ez aztán semennyire nem jött be, a másodikban Pastor bőven többet cserélt, mint Vranjes, és nagyrészt ültek is a húzásai, ellentétben azzal, ami nálunk történt.
Hogy elővegyünk még egy remek kis panelt, igazán szívesen lettünk volna legyek a veszprémi öltözőben, a hazaiban nem, ott nem volt nagyon miről beszélni, működött szépen az elképzelt menet. Úgy is jött ki a pályára a címvédő, hogy látszott, használták a falra szerelt fejszőrzet-nedvességcsökkentőt, de sokáig nem tartott a hatása. Bő tíz percig volt ismét vagy iksz-közeli, de igazából megint nem éreztük azt, hogy ez annyira tudatosan a veszprémi játéknak volt köszönhető, és puff, jött megint egy fordulópont, ami után a Szeged gyakorlatilag kiüthette volna a Veszprémet.
Ismét előkerül a kedvetlenség, a motiválatlanság, mintha mindenki arra számított volna, hogy ááááá, hát ez otthon úgyis meglesz, de aztán hatnál nagyon melegre sült az a pite. Hát milyen derbi az, ahol a játékosok között még egy jóleső üvöltözés se volt, bunyóról már nem is beszélve? Ez ezúttal mintha a vendéggárdán múlt volna, nem voltak biza eléggé rápörögve erre döntőre. Ugye visszafutások elmaradásán túl úgy kellett kivadászni a határozott védekezésre is a példát, miért nem volt ebből több?
Figyeljétek csak Terzics tanár urat!
Pedig ha erre nem voltunk rápörögve, akkor mire? Nincs már más a szezonban, és ha valamivel úgy-ahogy menteni lehet még ezt a szezont, meg a becsüetünket, akkor ezzel. Nagyon kellene most gondolkodni azon, hogy ki volt az a veszprémi játékos a már említett trió tagjain kívül, aki a felzárkózásért felelt, nem találnák rá választ, mint ahogy azt sem nagyon lehet megmagyarázni, hogy mi történt, hogy a végére megint összeborult az egész kártyavár. Vissza kell utalnunk Bence nyilatkozatára: nem használta ki a hazai csapta a vendégek igazán gyenge formáját, csúnyább is lehetett volna ez.
Erre nem lehet magyarázat a játékvezetői felfogás sem, amit talán jobban kedvezett most a szegedieknek. Nem, ne tessék félreérteni, nem arról van szó, hogy elcsalták vagy megtolták a szögedi buszt, egész egyszerűen talán a szokásosnál valamivel szigorúbban húzták meg a belemenés határát, és ahogy tegnap minden másból is, ebből a helyzetből is a szegediek hoztak ki többet.
Kérdés: tudunk-e 4 gólnyit javulni? Papíron simán, a hiányzóink ellenére is erősebb a keretünk, mint a szegedi. De hogy bő egy hét alatt tudunk-e tényleg, az bizony agyban dől el, és most már az is benne van, hogy a bajnoki címért csúszni-mászni kell, amit mi azért elvárnánk már egy ideje. Egy meccs van a szezonból, ezen meg kell szakadni a pályán, mert ha az elmarad, elmarad a bajnoki cím is, és akkor... akkor nem is tudjuk, mi lesz. A F4-ba nem jutást még el lehet fogadni, a nyolcba jutást már nehezebb volt, de a bajnoki cím elvesztésére nem lehet magyarázat.
A képet a csapat oldaláról loptuk.