Igen, én abszolút ikszes meccsnek éreztem előzetesen, de legalább azt is hozzátettem, hogy hetesekkel nyerünk. Ez volt a vízióm, miután az elődöntőn kihagytunk vagy három hetest, és már Máté ment oda megmutatni, hogyan kellene belőni az ilyeneket. Na, de nem lett igazam szerencsére, mert azért nem hiányzott volna egy olyan szívrohamosos végjáték, ez pont megfelelt.
Sajnos nem tudok nem elmerengeni azon, hogy vajon az ezen a hétvégén látott Veszprém mire lett volna elég a Skjern ellen? Baszki. Már a Füred ellen is látszódott, hogy a Timu/Laci párosból nem koptak ki a reflex-szerű dolgok, a Rencsike/Mirsad páros pedig még mindig magasan a legjobb kettesvédő párunk, és hát ki nem szarja le, hogy nem tudunk végig rohangálni egy meccset, ha közben húsz gólt kapunk. Ugye? Ráadásul pont azon röhögtünk a mi elődöntőnkön, hogy még hogy nem futunk: Sulic, Laci meg Terzic is lőtt gólt indulásból, sőt, utóbbi kettőt is. Kettőt. Az eredeti felvetésre pedig egyértelműen az a válaszom, hogy egy ilyen hozzáállással, ezzel a védelemmel és mögötte a negyvenvalahányas kapusteljesítménnyel most bizony Nantest tervezgetnénk. De mindegy.
A péntekszombati debreceni éjszaka feltérképezése után elég nehezen indult a vasárnap az Arany Bikában, de aztán némi hortobágyozás után visszafelé vettük az irányt, és amikor a Főnix parkolójában éppen pont Csapsziék busza előtt vitt az ösvény, hát fel is szökkent a meccslázam. Végre. Rég éreztem már ilyesmit egyébként. Rövid kérdéssor, és a Töcökkel letolt szögedi sör után összegeztem, hogy kábé minden szegedi kék, minden veszprémi pedig piros győzelmet várt, de abban nagyjából megegyezhetünk, hogy szoros meccset vártunk majdnem mindannyian. Ezt aztán az eredmény látszólagos szorossága ellenére sem sikerült abszolválni. Sima lett a vége. Hálistennek.
Amihez ragaszkodtam, az az volt, hogy ha nem Mirko kezd a kapuban, akkor gond lesz, és hogy az eddig mellőzött, védekezni tudó csapat is maradjon az elődöntő után a kezdőben is, ha már. Meg ha eddig nem. Ebből a kettőből aztán minden összeállt, úgyhogy bizakodóan tekintettem a meccs elébe. Bizony. Az első félidőt eléggé kezében tartotta a Szöged, ez vitathatatlan, de mint ahogy azt vautor kolléga is említette, azokkal általában nem is volt sok bajuk soha. Most is egész szépen takarták a beállót, Sego fogta a lövéseinket, és mivel a kedves sporttárs kollégák is átérezték a most aztán Debrecen fölött kék az ég, sok szurkoló kell, ezer jegy ötszázért, kék molinótenger idénre kijelölt üzenetét, hát szórtak is bennünket rendesen. Mindenért. Plusz vették el Manaskov góljait, de összességében belefért mindez. Máté lövéseivel és Mirko rég nem látott formájával tartottuk magunkat ugyan, de a Pick két-három góllal uralta a félidőt. 10:11.
Aztán a másodikat már nem, az egyértelműen a miénk volt. Az abszolút fordulópontot oda tenném, amikor kettős emberhátrányból - aminek a második büntijét egy olyan szándékos lábért fújták be, amiben semmi szándék nem volt, szemben a következő pillanatok szegedi szándékos lábjával, ami pedig tök egyértelmű volt, de legalább még csak lefújva sem lett - Mirko fogott két ziccert, majd Gajic (?) labdát szerzett, és kihoztuk +1-re. Na, ott összetörtek a kékek, mi pedig kisebb hasításba kezdtünk és nem is adtuk lejjebb. Sajnos a szájkarate most elmaradt, annyira elkordonoztak bennünket, hogy át sem tudtunk volna dobni semmit, ettől függetlenül a TEK-esek felettébb cukik voltak a cserebogarat üldöző gyermekekkel, az tuti. És külön szép gesztus volt a vezetőktől, hogy egy aranyéremmel köszönték meg a szurkolók támogatását, ebben a helyzetben fontos jelenet volt az is.
Összességében baromi jó volt látni, ahogy felszabadultak a gátak, még ha ezt Szegeden persze nem is értik teljesen, mint ahogy azt sem, hogy de, tényleg elképesztően fontos volt lélektani szempontból ez a győzelem. Remélem a tanulságokat levonjuk a bajnoki döntőre nézve, például hogy ha nincs mire, akkor bizony nem kell idő előtt lecserélni a védelmet, és a jövőben eligazolók is itt játszanak még jelenleg, plusz meg kell halni a pályán mindenképpen. Ennyi kell a szurkolóknak.
Ennyi kellett a kupagyőzelemhez, ennyi fog kelleni a bajnoki címhez, és - bár nem szeretnék ünneprontó lenni, mert tényleg tök örülök ennek, főleg a körülmények fényében -, de bizony ennyi kellett volna a BL-negyeddöntőhöz is.
Szép volt, fiúk, köszönjük!
Képek majd még jönnek, de most még kocsiban ülök.