Őszinte leszek, a hátam közepére sem kívántam most ezt a posztírást, pedig én nem voltam reggelig discoban, mint a lengyelek. Erről persze lesz még külön poszt is, mert az event megérdemli a figyelmet, nagyon faszipántos volt, mindenkinek köszönjük a részvételt, a futkosást, a főzőcskézést meg a kapcsolattartást, és bármit vagy mindent, aki amit hozzátett. De még fogjuk is persze.
Az eddigi odavágók nagyon szépen hozták a papírformát, bízom benne, hogy nem a mi meccsünkön fog ez megborulni.
A Skjern egy tipikus skandináv kézilabdát toló, nagyon szimpatikus csapat, abszolút meggyőzően jutottak ide, ugyanakkor mondjuk ki mindenféle tiszteletadás mellett, hogy ez a Telekom Veszprémnek egy kötelező feladat kell legyen. Mentálisan el kell bírni ezt, sőt, innentől mindent egészen Kölnig, viszont nem túl régen saját bőrünkön tapasztalhattuk, hogy egyáltalán nem lehetetlen kikapni Dániában, úgyhogy eléggé figyelni kell. Talán a Skjern eddigi legnagyobb sikerét érték el már mostanra is ezzel a nyolcaddöntővel, de azt gondolom, nem kell túlzásokba esni, legyen elsőre elég ennyi.
A kulcs természetesen a védekezésünk lesz, és mögötte egy jó kapusteljesítmény, szeretném, ha összejönne valami olyasmi, mint Flensburgban, és lennének könnyű góljaink szép számmal, mert az jelentené az egyértelmű előrelépést számomra. Márpedig innentől folyamatos előre araszolás fog kellene egészen Kölnig. Úgyhogy első lépést kérünk. Határozottat. Ehhez pedig nagyon észnél kell lenni ám. Szeretném, ha felállt fal ellen is használnánk a szélsőinket, és ha Tönnesen láthatóan elkezdene visszakecmeregni a gödréből. Bélát fogjuk meg, ahogy csak tudjuk, maradjunk hatosfalban szépen, zártan, ilyesmik.
Kábé ennyi kívánságom volna mára, és hogy nyerjünk. Nyilván nem bánnám, ha nem volna túl izgi, de egygólos győzelemért is két pontot adnak, márpedig más célunk nem is lehet ma.
Hajrá Veszprém!