Magamtól kb. ennyi maradt volna meg bennem tartósan, ebben biztos vagyok, meg annyi, hogy ez a két rigó rohadtul nem tudta, hol van. Győztes meccs után sem elegáns tett bírózni, tudom én azt, de nagy kíváncsi vagyok, mit látok a norge faltörőnk két utolsó kétpercesénél, lassításban. Nem egyszerű az edzők élete, maradjunk annyiban, az egy dolog, hogy megvan a kockázata annak, hogy egy darab official irányítóval toljuk végig a BL-meccseket, de olyasmire képtelenség felkészülni, ami Tönnesennel történt tegnap. Ezen kívül volt még AncsinGabizás is, és a végén részemről elmaradt egy buziPálmarssonozás, amúgy rendben voltunk, na. De ne szaladjunk úgy előre.
Szokásos, kétcserés felállással nyitottunk, Máté és Ilic helyett jött Terza és Timu a falba, széleken a Manaskov, Gasi páros, kapuban Roló várta a labdákat, rajtuk kívül Blagi és Tönnessen alkották a maradék csapatunkat. Momo rég nem látott elánnal vágta be az első gólját, amit szépen előkészítettünk neki, aztán Lékai újabb csodás gólpasszát Manaskov felé abszolválta - aki ugyan szokásaitól merőben eltérő lazasággal kihagyta -, de az gyorsan világossá vált, hogy a támadásaink most is rendben vannak. És Roló sem maradt adós hátul, a fal is ki tudta jelölni a lövőfolyosókat, ergo egész pofás kis szünet utáni meccskezdést produkált a csapat annak ellenére is, hogy a dánkák übergyorsan beleálltak a 7 vs 6 elleni támadásokba, mint kiderült, kicsit korábban is, mint ahogy azt Vranjes várta.
Lékai a tőle - mára már érdekes módon mindenki által - elvárt színvonalat tartva ütemet adott a támadásainknak, fazont szabott, igyekezett minden társát helyzetbe hozni, ami kb. a 10. percre sikerült neki gyakorlatilag, hol Momonak készített elő, hol csak sima húzást indított el Manaskovnak, de a lövőt kihagyva sarokra passzolva mindkét szélső is megkapta tőle elég gyorsan az asszisztot, úgyhogy összegezve úgy negyed órát kellett várni arra, hogy Máté hibátlan bemutatót tartson arról, hogy ebben a játékban mégis mi egy irányító dolga. Tíz perc elteltével csak Kentnek nem volt gólja, és ezt baromi jó volt látni, na. Könnyed volt, mosolygós, laza, valójában olyan, amilyet szerettem volna. Egyedül a fiatalok hiányoztak, mert azt gondolom BL ide vagy oda, azt előre tudtuk, hogy ez a meccs korábban fog eldőlni, nem a money timeban.
Az első emberhátrányunk például olyan jót tett az addig sem szar falunknak, hogy konkrétan belemenésből roboghatott Tönnesen a jobb oldalon, és vitte is végig egy indulócsellel megbolondítva gólig a dolgunkat, majd Gasi büntetett a következő ugyanilyen módon kivédekezett labdával, utána pedig Mikler fogott egy dán próbálkozást, így elég eredményes hátrányt toltunk elsőre, haha. Ha mindig így összezár a csapat, én szavazok arra, hogy játszunk kevesebben állandóan. Mikler védés, Lékai kipattanó-mentés, Tönnesen szokásos robogásából most kapufa, de a 3-4-5 gólos előny gyakorlatilag állandósult az első félidő derekára. Baromi gyorsak vagyunk, fejben is és lábbal, nagyon komoly perspektíva van ebben a hihetetlenül kreatív rohanásban, és ez a különbség a tempohandall között és aközött, amit Vranjes plántált át a csapatára. A kreativitás. Hogy a gyors megoldások nem korlátozódnak a két szélsőre, meg a futásra, hanem bazi gyorsan megtaláljuk a legjobb megoldásokat. Továbbra is tetszik, na.
Tönnesen első kétperce abszolút jogos kategória, levegőben lévő játékos két kézzel taszítása bizony mindenhol az, ugyanakkor ebből sem jöttünk ki rosszul, és ez érzésem szerint egész meccsen így volt. Persze a piros után kicsit megzavarodtunk, de még nem tartunk ott. Hanem hogy emiatt jött AncsinGabi, és ha már jött, lőtt egy gólt, de milyen szép gólt. Fel is csendült egy kövér AncsinGabizás a lelátón, amire valljuk meg, tavaly egy petákot sem adtunk volna. Nilssontól már egészen megszoktuk az olyan gólokat, amiket egészen lehetetlen helyzetből teljesít, ilyesmi lassan minden meccsen van, most sem maradt adós vele, az első Momo forintos passzából belőtt gólja előtt letérdelt, a másodikat pedig Máté elképesztő pimaszsággal varázsolta neki oda, imádom ezeket a látványosan egymásra hangolódott megoldásokat. Terzának viszont végre összejöhetett volna, úgy gyorsult, mint egy gepárd, megvolt a lendület, igazán kár, hogy kihagyta. 14:8-nál kicsit már sajnáltam őket, az időkérésük utáni támadásuk a faunkon úgy halt el, mint elbólintó gyík a sevillai tetőteraszok betontengerének ölelésében. A félidő 16:10, eddigre tehát összelapátoltuk a különbséget, ehhez persze kellett, hogy Maui befutásából abszolvált hetest, majd a kipattanót is Gasi nagyon furcsa módon kihagyja.
A második félidőt bravúros védekezéssel nyitottuk újra, mindenki a helyén volt, senki nem védekezett túl egy centit sem, fegyelmezetten tartottuk a hatosfalat, és az ilyet nézni számomra valóságos csoda. Mint egy tökéletes zenemű zongorán előadva, imádom, na. Ebbe rongyolt bele Kent kiállítása, amit egy tanítanivaló fault után kapott az arcába, nem véletlenül nem értette senki sem azt. Szemből felugorva megtámasztotta a lövőt, de ha ezt nem lehet, akkor mégis mit szabad? A harmadik pedig tipikusan az volt, amikor ahogy labdát kapott a beálló, ő elengedte, hogy nehogy kapjon pirosat, és richtig megkapta. Nem is értem, komolyan, de belefért, szóval nem háborgok ennél jobban.
Vranjes orcájára azért egy pillanatra odafagyott a mosoly, pedig addig elég szépen abszolválta azt, aztán megtörtént az, ami egy konkrét arénányi ember arcára fagyasztotta a dolgokat, szörnyű volt, komolyan. Gyakorlatilag estig csak hápogtam, annyira ijesztő volt a látvány, hogy egyszer csak ott fetrengett Lékai kínok között vergődve, magában. Nem is hinném, hogy bárki konkrétan látta volna mi történt, visszafutás közben összecsattant valakivel(?) a bokája, de én akkor annyira lesápadtam attól, hogy a térde az, hogy basszus még lebegőt is nehezen kaptam. Na, mondom, itt a vég, ennyit az őszről, kellett nekünk folyamatosan kockáztatni egy irányítóval, hát most nesze neked, itt van. De szerencsére nem így lett, ugyanakkor nem is tudtam figyelni másra, arra gondoltam, hogy oké, ezt a meccset még megoldja Terza (Ilic, Accambray), de mi lesz a következő kettővel? Aztán láttam, hogy rááll, és hogy egész fickósan szalad rajta, hú, na. Rossz volt végiggondolni, hogy mi lett volna, ha. Abban viszont bízom, hogy Ljubonak lett volna valami épeszű megoldás a tarsolyában, de nem akartam nagyon belemenni a feltevésekbe, mert a sportban ebben az esetben sincsen, lehet és ha.
A meccs következő perceiben kicsit kicsúszott a talaj, ami nem is csoda, hiszen két stabil kezdő szublimált hirtelen ilyen-olyan okokból kifolyólag, de azon túl, hogy feljöttek hatról négyre, más nem történt gyakorlatilag, mert AncsinGabi ragasztott egy akkora hatalmasat, hogy ezt tényleg jó volt nézni. Accambray nagyon, de nagyon akart, viszont továbbra is rátelepszik ez a nyögés a támadójátékára, hátul ugyanakkor egészen parádésan oldja meg már most a dolgokat Így, Máté távollétében a háromlövős sem volt túl vállalhatatlan ugyan, de azért remélem tanulságul szolgál ez a történés most a padnak. Meg mindenkinek. Lékai gyorsan visszatért amúgy, és hát igen, nem látszódott rajta komolyabb para, erről árulkodott az utána még berámolt néhány gólja, és a mosolya.
Ennyit erről, van még egy füredi kirándulás a PSG előtt, bízom benne, hogy nem kell szívrohamot kapnunk sérülés miatt.
Köszönjük, ismét élmény volt, hajrá Veszprém!
A tegnapi meccs képei ITT