Emlékeztek az utolsó előtti SEHA-liga-döntőnkre? Én sem. Egy valami maradt csak meg: hogy Lékai Máté már akkor megmutatta, képes olyan teljesítményre, amire sokan csak most csodálkoznak rá. Személyes jellegű poszt következik.
- Chema jobb nála a fontos helyzetekben, a többiek is magabiztosabbak, ha ő van fent, és jobban reagál a kritikus szituációkban.
- Honnan tudod, ha meg sem próbálod? És hogy legyen vezér, ha nem játszik eleget ahhoz, hogy kinője magát?
- Nekem nyernem kell. Mindig. Két rosszabb meccs, és kirúgnak, hiába magyaráznám, hogy Mátét akarom felépíteni.
A veszprémi paradoxon kiváló ismerője, Carlos Ortega véleményem szerint két dolgot rontott el a csapat élén töltött időszakában. Igazából másfelet. A fél az, hogy nem rúgta ki azonnal páros lábbal Sulicot, és azért fél, mert megpróbálta. Az egy egész dolog pedig természetesn Lékai Máté.
Megértettem, hogy Chema az ő embere, arany szponzorgalléros közhellyel élve a meghosszabbított keze a pályán. De ez csak az első évében volt feltétlenül igaz, utána már szimpla hibának éreztem, hogy a spanyol mögött háttérbe szorul Lékai, aki menet közben többször is bizonyította II. Alabárdosként, hogy Hamletként is megállná a helyét. Nekem semmi kétségem nincs afelől, hogy a 26-27 éves Lékai is már tudta azt, amitől most a veszprémi apák könnyáztatta orcával ajánlják fel lányaikat az irányítónknak.
Ortegának aztán igaza lett, két rosszabb meccs után kirúgták, de afelől semmi kétség nem lehetett, hogy Xavi hiába volt szövetségi kapitány is, semmit nem változtat a veszprémi rendszeren Máté kedvéért. Még úgy sem, hogy a válogatottban nem egyszer húzta ki szarból, a Xavi-éra legnagyobb győzelméhez pedig hat góllal és bődületes játékkal járult hozzá Dánia ellen. Nyilván nem segített Palmarsson érkezése sem, de Xavi legalább addig eljutott Veszprémben, hogy a szezon végére egyre gyakrabban játszatta az izlandi árulót balkettőben.
Összefoglalva: ahhoz, hogy Lékai úgy tudjon kézilabdázni, ahogy most teszi sorozatban, nem kellett volna más, mint hogy sorozatban megkapja a lehetőséget rá.
Veszprémben amúgy sem nagyon megy a játékosok felépítése. Jó sok éven keresztül játszottuk azt, hogy vagy a pályafutásuk végén, vagy nagyon az elején járó játékosokat vettünk, hátha kihalásszuk az aranyhalat. Ez utóbbi nem annyira jött össze, ott van például az U21-es vb MVP-je, Zarko Sesum, akiből nem jött ki, ami benne volt, még korábban Fazekas Nándit adogattuk kölcsön mindenhova, Gulyás Petiből meg jobbszélsőt csináltunk. Pesicet eladtuk (mondjuk az érthető, hogy ő nem szívesen maradt volna), Schuch ment kölcsönbe, Vujinból meg azért nem lett világklasszis, mert nem tudtuk megtanítani védekezni (teszem hozzá: hehe). Szegény Sliskovic lehetett volna az ellenpélda Iváncsik Geri mellett, de vele nagyon kibabrált a sors.
Most már nem vagyunk rászorulva, hogy nevelgessünk, de talán pont ezzel jön el az ideje, hogy ne muszájból foglalozzunk a fiatalokkal, hanem saját érdekünkben. Nézzük Ligetvárit és Győrit, profitál-e Vranjes szövetségi kapitányként a klubedzői munkájából.
My nigga’!
Ha ez eddig nem derült volna ki, nagyon kedvelem Mátét. Ebben nyilván az is szerepet játszik, hogy ő is hardcore Juve-szurkoló, ráadásul a kedvenc csapatom irányítója, de ahogy az egész helyzetet kezeli, attól még nagyobbat nőtt a szememben.
Nincs benne se harag, se keserűség. Én a helyében biztos sokszor gondolnék arra, hogy hosszú éveim mentek kárba, de ő inkább azzal foglalkozik, hogy elérte a csúcsot. Első számú irányító Veszprémben, ezt ő maga nevezte a csúcsnak. Volt nagyon mélyen az utóbbi években többször is, egy Magyar Kupa-döntő után konkrétan elérzékenyült, mégsem adta fel. Vagy ahogy Chill idézte a menedzserét, Bognár Nándit: “Marad, és itt lesz meghatározó játékos.”
Nevetséges dolog egy 28 éves sportolót türelemre inteni, de én sem tudtam neki mást mondani. Még úgy sem, hogy láttuk a látványosan korosodó Chemát, és a néhol kifejezetten flegma Palmarssont, akik helyett bármikor szívesebben néztük volna Lékait. Érthetően nem ezek a gondolatok kötik most le, élvezi a jelenlegi helyzetet, a dühöngést meg ránk hagyja.