...vagy happy finish, ahogy tetszik, mindenesetre én tudok örülni annak, hogy csomó kérdésemre megvannak a válaszok.
Annyira büszke voltam magamra, meg anyukámra, hogy az első hazai meccsre - a rengeteg előzetes dolgomnak megfelelően - időben kiindulok, hogy tényleg ilyen tökhamis biztonságérzetben ringattam magam egészen az Arénáig. Örömittasan hangosítottam a rádiót, és már éppen azt vártam, hogy akkor már kisüssön a nap is, aztán leparkoltam, és azonnal bevillant, hogy otthon pontosan hol raktam le a fotósmasinériát, és mennyire durván ott is hagytam a pamlagon. Végigfutott az agyamon minden, hogy az egész meccs előtti dologidő elmegy azzal, ha haza kell tépetnem érte, belefért volna, jó, de na. Aztán eszembe jutott, hogy van nekem bérletestársacskám, aki a közelben lakik, és lehet, hogy még nem indult el, szóval innen is köszi, Babó!
Az itthoni BL-nyitányhoz mérten szokatlanul nyugodt voltam, nem volt bennem az a feszültség, ami ilyenkor természetes, felszabadult voltam és vidám, egyáltalán nem éreztem, hogy ez ennyire szoros is lehet, kicsit túltoltam a megnyugvást, azt hiszem. Szondáztam a népet, és mivel konkrétan nem találkoztam olyannal, aki ne állította volna férfias meggyőződéssel, hogy sima lesz, hát csak tovább erősítettem magamban a megtévesztést. Tényleg ilyesmi munkált bennem egész nap. Hogy ez tükörsima. Egyébként valószínűleg az is lett volna, ha nem építi fel magát konkrétan a semmiből Anderssonék fia, Mattias. Na jó, nem a semmiből, de azért az első félidőben még nem sok jele volt az ufóskodásának. És hát persze azt is gondolhattam volna, mert amíg ő véd, ez mindig benne van. De ne szaladjunk így előre.
A vendégek kezdték a mérkőzést, én pedig elégedetten szemléltem az alapvonalról, hogy Blagi ismét a kezdőben találta magát, ami elég mórozussá tette a hatosfalunkat. A listán rövidesen jött is a "Tök érthető, hogy tavaly miért nem használta Xavi Blagotinseket. Ja, nem." című vádirat thread, kíváncsi vagyok, hogy a következő elemzésében ezt is megemlíti-e vajh. Na jó, annyira nem is érdekel. A spártai arcéllel rendelkező szlovén mostanra tulajdonképpen nélkülözhetetlenre védekezte magát, ráadásul most is 3/3-at tolt beállóból, szóval tekintsünk rá úgy, mint az elmúlt évek egyik legnagyobb fogására. Mert az is. Nilsson és Momo kezdte még a mérkőzést a kettes pozíciókban, szélsőként pedig az eddig faszán futó (de most Ugalde nyerte a posztot) Manaskov volt párban Gasival. Ez a kétbeállós védekezés amúgy hatalmas ötlet, védekezésben gyakorlatilag az összes beállónk több, mint használható, első hullámos feléréssel szintén, és másodikkal is esetleg. Úgyhogy az első percekben abszolút az történt, amiben a többség reménykedett, Máté bejátszásából Blagi, majd klasszik átlövésből Nallaci volt eredményes, a védelmünk pedig harapott, pontosan úgy, ahogy azt kell egy ilyen meccsen. A fiatal szlovént ugyan gyorsan rendre intették a szerb rigók, de inkább ez legyen, mint az, hogy nem elég agresszív a védelem.
Lékai nagyon gyorsan jelezte, hogy nem ad lejjebb abból a szintből, amivel idén bekezdett, egészen elképesztő amit nyomat, és akkor most gondoljuk végig, hogy volt olyan világverseny, amire ő nem kellett. ÚRISTEN. Mirko is hozzátett még az elejéhez, de azért azt beszéljük meg, hogy a kapusokkal valami nem teljesen kerek. Sokakkal ellentétben én azt gondolom, mindketten bizonyították már többször is, hogy elegek ehhez a szinthez, ugyanakkor valamiért ez nem jön ki belőlük egy egész meccsen keresztül. Mindkettőnek vannak jó szakaszai, most pl. Mirko meccs eleje, Mikler meccs vége, de ott volt még az a köztes negyven perc, amit ebből a szempontból kicsit üresnek érzek. Meg kell vizsgálni, mit csinálnak máshogy, mert ebből később még para is lehet.
A 4:1 után aztán gyorsan visszazárkóztak a vendégek, akik első körben Glandorf nélkül, két abszolút irányító típusú, mozgékony, kreatív jobbkezessel, Rasmus Laugeval és Kentin Mahéval kezdtek. Szerencsére a falunk egyébként egész szépen betakarta őket, nem is nagyon villogott semelyik sem, a lövéseikből szépen felkészültünk, ez világos volt, viszont ahogy lehúzták szélre, Svan (5/5) éa Wanne (4/5) hozta, amit kellett. 4:4.
Vranjes nem várt tapsra, ahogy először érezte, lekapta a támadásban kicsit inkompetens Momot, és behozta Mauit, a tenger és a szél félistenét Accambrayt, akinél nagyobb hegyomlást én sosem láttam még azt hiszem, ezért nem is értem, hogy mi nem működik a lövéseiben. Talán kicsit rá van feszülve, lehet, valahogy át kéne esnie a BL-tűzkeresztségen minél előbb, hogy ne görgesse maga előtt ezt. Amit viszont védekezett, az több volt, mint biztató, nagyon kellett nekünk egy újabb kettesvédő, aki ezt tudja stabilan hozni, talán ez volt az egyik legnagyobb hiányosságunk az elmúlt években. Viszont amit támadásban B2-ből hoztunk, az sajnos nagyon vékony egyelőre, összesen 1/10, ez majdnem az a Montpellierben tolt vujini-szint, amit azóta is emlegetünk.
Máté vitte a támadásainkat, osztott, szorzott, kintről vagdalózott, az van, hogy lassan elfogynak a jelzők, pedig még csak a második meccsünk van, és ha ezt bírná tartani, mehetne gólkirályságért is, haha. Meg assziszt-királyságért. Tartok tőle, hogy lassan bejelentkezik érte a Barcelona, remélem nekik nem lesz olyan irányú tervük Ramival, hogy mindenképpen Katalóniában kell családot alapítsanak, különben durci van. Jó, ezt magam sem gondoltam komolyan, mindenesetre lassan érne egy hosszabbítás vele, maradjunk annyiban. Emlékszem másfél-két éve, miután ugye Carlostól nem kapta meg az idejét, majd Xavi vele ugyanott folytatta, sokszor ütötte fel a fejét olyan pletyka, hogy visszatér Szegedre, és bár nyilván tudtam, hogy ez nem igaz, az egyik alkalommal annyira állították a szögediek, hogy gondoltam rákérdezek a managerénél, hogy mégis wtf. Sosem fogom elfelejteni azt a választ: "Veszprémben marad, és itt lesz alapember". Azért akkoriban néhányan voltunk csak olyan elvetemültek, hogy ezt el is hittük maximálisan, és tessék. Itt van. Kikerülhetetlen. Ezen a meccsen a lőtt góljaink 60%-ban vett tevékenyen részt, vagy ő lőtte, vagy ő adta a gólpasszt. Nem hinném, hogy van ember jelen pillanatban, aki ezt a Lékait ne akarná azonnal a csapatába. Nem magamat szeretném hájjal kenegetni (de), hogy én ezt mennyire tudtam, de azért mégis remek érzés, amikor ilyen szinten igazolódik be valami, amit gondoltam, és amiért akár a fél országgal szemben is kiálltam (Dusi kerete, plusz Carlost és Xavit is állandóan rágtuk az ő játékperceiért, szóval jár nekem egy piros mez is, na :D). A #sorryARON hashtag pedig annyira találó, hogy javaslom tömeges használatra.
És Laci sem lehet megkerülni amikor dicsérünk, az van, hogy igaz még mindig ötvenpercezik (nem lesz ez így mindig), csak most láthatóan bírja. A lövéseibe visszatért az erő, és nem kell azon aggódnunk a második félidőben, hogy nem bírja a felugrást sem, nemhogy még fusson is a végjátékban, pedig most pont ez történik. Az alap, hogy megkerülhetetlen védekezésben, de most támadásban is az. Vranjes azt mondta sajtóson, hogy az újaknak idő kell még, és amíg ez így van, addig márpedig a régi csapat fogja megnyerni a BL-találkozókat. Azt is mondta, hogy mi nem a meccsek végét, vagy közepét akarjuk hozni, hanem a végjátékokat, és az pontosan így is van. Úgyhogy amíg nincsenek azon a szinten az újak, amit ő elképzelt magának, addig nem akar ezen változtatni, pont. Győri Matyit firtató kérdésre is odavágta kegyetlenül, hogy még nem elég jó, és nem gondolnám, hogy ezt nem ő tudja jobban. Persze a rövid válasz után szépen becsomagolta, hogy halad, és egyre közelebb is van, hogy a bajnoki meccseken és edzésen látható a fejlődése, de most még ez van.
A második félidőben tolt thriller aztán azonnal felnyomta a vérnyomásomat magasra. 15:14-es vezetés után Andersson egyszercsak elkezdte szétvédeni a fejünket, és bár számíthattunk erre, mert tudjuk, hogy egy állat, mégis nagyon rosszul esett, na, mert nem szokta ellenünk ennyire elkapni a fonalat, max válogatott szinten. Volt egy jó negyedóra, amikor jött Glandorf, meg Mogensen is a régen bevált alsó lövéseivel, amit hihetetlen, hogy még mindig sikerül eladnia ezen a szinten - pedig de - plusz Mattias nem engedett semmit a kapujába, szóval legyünk őszinték, -4-nél azért eléggé belénk állt a para. Viszont ami azután történt, azt innen nézve már nem cserélném el egy ötgólos simára, ugyanis nagyon sok kérdésre megkaptuk a választ.
Összeroppan-e a csapatunk hátrányban? Főleg a hazai környezetben teljesen szokatlan hátrányban? Tudunk-e küzdeni? Marad-e a végére kraft? Megremegnek-e a kezek? Tudunk-e húzni váratlant? Mennek-e egymásért a srácok? Volt bármelyik feltett kérdésemre is nem a válasz? Na ugye. Ez a lényeg, meg egyelőre az, hogy behúztuk ezt is. Ahogy Laci mondta a sajtóson ezért a győzelemért is pontosan ugyanannyi pontot adnak, mintha nyertük volna hat góllal. És ha már nem volt sima, legalább megkaptuk a válaszokat.
Szinte végig hátrányban voltunk a második félidőben, ezért folyton rohantunk, és így is bírtuk a végjátékot mind fizikailag, mind agyban. Megvoltak a vezérek, akik felvállalták a dolgokat, Laci és Máté rohadtul észnél voltak az elsőtől az utolsó pillanatig, és még a legnagyobb parában sem nagyon hibáztak. Vranjes szintén nyugodt maradt, sajtóson elmondta, hogy tudta, hogy Andersson nem fog így védeni hatvan percen át, márpedig a helyzeteink, a lövéseink ott voltak, szóval nem volt miért aggódnia.
Szeretem ezt, és továbbra is abszolút bizakodó vagyok a jövővel kapcsolatban. Ahogy az a Flensburg ellen általában lenni szokott, egy kiemelkedően magas színvonalú - nem is emlékszem technikai hibára -, fordulatos, a végletekig izgalmas meccsen sikerült nyernünk egy góllal. De négyről jöttünk vissza, úgyhogy számoljuk úgy, hogy az öt, haha. Nem mondom, hogy a jövő heti Breszttől nem fázok kicsit, de inkább gondolkodom nagyobb távlatokban, ha nem baj.
Az EHF viszont mondjon le, vagy kezdjen valamit a statisztikákkal - kapusokról sehol semmi, nálunk két gólt is lőtt az UNASSIGNED jelzés (egy Laci meg egy Nilsson-gólt nem származtattak le), plusz az összes múltat, a klubokét, a szezonokét és a játékosokét követelem vissza. Nagyon rossz így, hogy nem evidens, hogy hol tudsz utánanézni valaminek, és oké, hogy Cotti agya egy kbsztt lexikon, vagy amit ő nem, azt Sevi tudja, de basszus, mire volt ez így jó, ebben a formában? Értem én, hogy kellett a ráncfelvarrás az oldalnak, mert tényleg, de milyen áron?
Ááá, meghalt az SD-kártyám, ha valakinek van ötlete arra, hogy hogyan lehet kicsiholni a képeket belőle (letört róla egy olyan kicsi, műanyag baszás), az ne tartsa magába, mert nagyon jó képeket csináltam, igazán sajnálnám, ha beragadnának.