Gyakorlatilag mindenki - már aki öt évnél régebbi szurkolói múltra tekint vissza - a gálameccset várta a legjobban, magam is így voltam ezzel, nem véletlenül. Bíztam benne, hogy nem fogják elbohóckodni, mert azt az erőltetett pattogtatást, amit anno a karácsonyi gálák során produkált a szakma, keservesen tudtam volna csak végignézni, de szerencsére nem is kellett. A bemutatásnál feltűnt, hogy Geri barátai átlagéletkorban az élsporthoz megfelelőbbnek tűntek, ráadásul két kortalan kubaival, meg a szélen Tomikával, de azért nem volt teljesen feldőlt pálya. A meccs előtti kedvenc mondatom a "fehérek nem akarnak futni, a pirosak nem tudnak", és ez úgy meg is alapozta a hangulatomat.
Diaznak valószínűleg senki nem szólt, hogy ez egy gála, elképesztő kedvvel ugrott neki a melónak, mindenhol ott volt, mindent leszedett, mindenkit szétidegelt szerintem, aztán lehet, hogy csak el akarta adni magát Vranjesnek. Azért az megnyugtató, hogy irányítóból elő tudunk rántani a klub életéből három nem szart, ha hirtelen nagyon nagy baj volna, Nikola is, Diaz is formában van, ahogy láthatta a közönség, és akkor még Vranjes ugye, aki remélem benevezi magát nálunk is, mint Flensburgban. Csárli kapufa-forgácsolásánál megállt bennem az ütő, de Peró is húzta be a nyakát, maradjunk annyiban, hát én még most sem állnék neki oda, azt tuti, akkor sem, ha megígéri, hogy kicsit dob csak.
Összességében rök jó volt az egész, nem volt erőltetett, nem volt sok, a hangulat pedig egészen kiváló volt mind a pályán, mind a lelátón. Piki bácsitól is elköszöntünk, az is szép volt, és a visszavonultatott mezek is új színfoltjai az Arénának. Elgondolkodhatnánk amúgy a 14-es visszavonultatásán is, Zsiga óta túl sok örömünk nem volt benne. Kékesék itteni visszavonultatásának is van némi pikantériája, Dobrovitsékat is meghívhattuk volna, haha. Gulyi és Geri, még egyszer köszönjük azt a felsorolhatatlanul sok címet, gólt, vicces és nem vicces pillanatot, amit hozzátok tudunk kötni, veletek együtt sirattam el kicsit a fiatalságomat, mert a minap megérlelődött bennem az a gondolat is, hogy az ember addig marad gyerek, amíg nem örül annak, hogy ősz/ovi/suli van.
És akkor rendes meccs.
Az elejében még láttam némi koncepciót, Terza jól láthatóan ösztönözve lett arra, hogy menjen fel az első hullámmal, hátha osztogatni tud olyanokat, amitől ez időszakokra használhatóvá válik, és ez igazából nem is volt kudarcos, szerintem. Nyilván nem ő lesz a befejező, de tényleg jó lenne, ha nem ijedne meg, amikor odakerül, ha már mindenképpen használjuk őt kettesben. És hát használjuk. Amúgy eddig az összes edző azzal a céllal kezdett itt építkezésbe, hogy leredukálja a két cserénket, de Terza valahogy mindenkit meggyőz arról, hogy neki helye van a védelemben, úgyhogy akkor hozzuk fel minimum egy gyorsan felérni képes, asszisztokat osztogató szintre, ha más nem.
Túl sok néznivaló aztán nem volt a meccsen, a kapusaink továbbra is kicsit elmaradva, bár Mirkoban pislákolt némi fény, Gajic az első félidőben rengeteget hibázott, Manaskov viszont nekem továbbra is abszolút pozitív csalódás. A védelmünk már egy fokkal jobb volt, de messze van az a szint, amire bólinthatunk. Tán az a sztoikus nyugalom volt kicsit furcsa, amivel Lubo gyakorlatilag ülve letolta a meccset, és hát a fiatalok mellőzése sem jó pont nálam, de nyilván tudja, mit csinál, nincs okom kételkedni, továbbra sem dőlök a kardomba.
Bő két hét van az első BL-meccsig, az elég kell legyen a védelem összetákolására.
Köszönjük a szervezést, nekem tetszett ez a torna, még úgy is, hogy nem brillírozott a csapat, és a lengyel derby második feléről eljöttem, mert rengeteg tennivalóm akadt, de mindenképpen szeretném, hogy legyen ennek folytatása. Jövőre ugyanitt.