Már a nyilvános edzésen is éreztem, de most már biztos: mostanra hiányzik nagyon. Úgyhogy örülök is, hogy végre belecsapunk a lecsóba, és arról szólhat minden, amiről kell, a világ legjobb sportjáról, a kézilabdáról.
Érdekes felvetés amúgy, hogy egy szezon mikor kezdődik el pontosan, mert hát kinek mikor, ugye. Nyilván a háttérben dolgozók gyakorlatilag sosem állhatnak meg, az edzőnek és a játékosoknak igazából az orvosival kezdődik a meló, bár előbbi nyilván mélázik korábban ezen, az újságíróknak nagyban függ attól, hogy mivel telt az ubiszízön, és a szurkolók is kb. így vannak ezzel. Hát most volt téma dögivel, ha a háttérben történt változások nem lettek volna elegek, még Lady Aron is bevágta a példátlan durcást, márpedig ő - számomra az elejétől fogva érthetetlen módon - a szimpla létezésével is érzelmi lavinákat váltott ki a magyar nagyátlagból, szóval nem unatkoztunk a nyáron.
Hogy ő hajlamos ilyesmire, az sejthető volt, nem is nagyon értettem azt a fajta optimista jól megmondomot, amit csomóan toltak vele kapcsolatban, mégpedig hogy "ha marad, akkor profin le fogja hozni a szezont". Jaja, a tavalyit is olyan baromi profin lehozta azzal a lejátszott huszonvalamennyi meccsével. Talán ezután a műsor után kicsit kitisztul a kép mindenkiben Pálmával kapcsolatban. Na mindegy, legalább Máté futhatott egy pöpec szezont Xavi ellenére is, hehe. Annak pedig külön örülök, hogy nem kuncsorogta vissza magát, sokkal többet ártott volna a jelenléte, mint amennyit a legprofibb hozzáállása is használhatna, rengeteg szempontból jobb ez így, na. Szinte az összesből.
Visszatérve az első gondolatra, hogy mikor is kezdődik el a szezon, hát ez most elég egyértelmű: most. Minimum most. Ráadásul én kifejezetten örülök annak, hogy egy ilyen itthoni tornát elépattintottunk, boldog szülinapot klub és Mici, a tűzijáték is csodás volt, és bár nyilván megértem, hogy van, akinek jelen pillanatban sok ez a 8.000-12.000 Huf, amit kóstál a belépő, de a mindig mindent kifogásolókból viszont nagyon elegem van. Komolyan. Most megfogadom, hogy idén nem fogom azon az egészen furcsa jelenségen idegesíteni magam, hogy mindig minden baj, és mindig minden szarul van, muszáj lesz elhatárolódnom, mert kiborít, annyit viszont nem ér az egész, na.
De ez persze pont mindegy most, a lényeg, hogy ma tolunk egy meccset az utóbbi évek legnagyobb mumusával, a Plockkal, előtte még lesz egy Celje vs Kielce, utána pedig Vad Fruttik koncert, és ma rájöttem, hogy már egészen hiányzott. Plusz tökre tetszik, amit látok. Tetszenek a mosolygós arcok, tetszik a fesztelenség, tetszik Lubo. Mármint nem úgy, tök alacsony, de tetszik a szeme villanása, ha értitek, hogy mondom. Úgyhogy boldog szezONt, szülinapot és szombatot!
Én megnyitom.