A héten Csilla alaposan bemutatta nekünk az idei Final4 résztvevőit, a Barcát, a PSG-t, a Vardart és természetesen a Veszprémet, szépen rákanyarodva ezzel a hétvégére. Most nézem, hogy épp elmúlt éjfél, szóval MA MECCSNAP VAN, úgyhogy megpróbáljuk a 3:30-as keléstől, a 6:10-kor induló Bp-Dortmund repülőjárattól és az egész napos talpalástól - hogy az opening partyt megnyitó frankó kis zuhéról már ne is beszéljünk - szanaszét szaladó gondolatainkat még egy kicsit összekapni.
Veszprém - PSG
Ahogy előzetesen, úgy itt helyben is a PSG-t tartja mindenki a szuperfavoritnak, pedig továbbra is tartja magát az állításunk, hogy ha összeállunk, akkor őket bizony meg tudjuk csinálni. Noka 8-9 emberre építette le a világ talán legerősebb keretét. Nyilván Nikola Karabatic és Narcisse a megfejtők elöl, ők diktálják a tempót, indítják azokat az ütemváltásokat, amit szinte senki nem tud levédekezni. Hozzájuk jön Mikkel Hansen az egyéni megoldásokkal, ha nagy a baj. Ahhoz, hogy ezek hárman ne tudjanak lubickolni, először is Luka Karabaticot kell kivenni a játékból, mert ő jelenti az első számú opciót a belső embereknek, illetve nyitja meg nekik a falban a helyeket. Ha őt megoldjuk, a beállót szinte kipipálhatjuk, mert döbbenetes módon az utóbbi időben még Jesper Nielsenhez is csak akkor nyúl az öreg, ha nagyon ég a ház. Talán innen lehet elkezdeni lebontani a PSG végtelen önbizalmát, de ne feledjük, a náluk mindenhol a létező legnagyobb klasszisok játszanak, szóval ha már minden ötlet elment, még akkor is képesek tovább lökni magukat egy felkészítéssel Remilinek, aki idén kb bárhonnan képes gólt lőni, akár felugrás nélkül is, vagy egy ütemváltás után egy villanás alatt lehúzzák Abalonak, Gensheimernek.
Plusz: eladott labda nincs, mert azt biztosan megbüntetik.
Ha gyenge pontot keresünk, akkor az náluk a kapus poszt. Omeyer és Skof idén tavasszal annyira nem gyilkos, a szoros (pl. a Pick ellen Párizsban) vagy elvesztett (pl. Montpellier a kupában) meccseiken rendre sokkal gyengébben teljesítettek, mint az aktuális túloldali kapuspár. Fura ezt leírni, de jelenleg a PSG-é a leggyengébb páros ebben a mezőnyben - ettől persze még benne van, hogy ma a mieink gondolatait is kivédik. Ha már itt tartunk, a védekezésükben a Karabatic bros. mellett Mollgaard fontos szereplő, Laci vele fog elsősorban találkozni, az kulcspárharc lesz - illetve jó lenne, ha Mollgaard be sem tudna jönni, mert Mikkel Hansennel a kettes védőben bizony sokkal kellemesebb elfoglaltság a támadásépítés.
Ami minket illet, egyáltalán nem rossz nekünk ez az underdog szerep. A tavalyi szuper-esélyesség és fantasztikus játék végén 10 perc alatt elszúrtuk a döntőt, ezek után idén nemhogy nem mi vagyunk a favoritok, hanem éppenséggel kicsit lesajnált, kivénhedt öreg motorosokként tekintenek ránk. Itt a Barca, és főleg a PSG az, akitől a csodát várja mindenki - rajtunk tehát semmi teher nincs. Erre ma Karabatic még rátett egy lapáttal, a színpadon sikerült a sok szuperkorrekt, "rettentően tisztelem az ellenfelet" típusú interjú között egy olyat benyögnie, hogy sokan vannak a pirosak, de bizony sírni fognak szombat este.
Szerencsére láttunk mi már ilyen helyzetből nagy csodákat kinőni, és ne legyen kétsége senkinek afelől, a srácok borzasztóan meg akarják mutatni, az a sokat emlegetett hajó nem futott még ki ebből az észak-rajnai kikötőből. Az utóbbi időben úgy tűnik, nemcsak a kulcsembereink, de Sabate is kisimult, és ez nagyon fog kelleni, mert a PSG ellen 110%-os koncentráció kell. Sőt, elsősorban az, mert ha Xavi csak annyira forgat bele a csapatba, mint a Szeged elleni két meccsen, már megleszünk fizikummal. Innentől pedig leginkább a koncentráción múlik, meg tudjuk-e valósítani mindazt, ami a fejekben benne van. Ha igen, csodát látunk ma este. Ha nem, akkor sincs gond, csak érvényesül a papírforma.
Vardar vs Barca
Nézegetve a F4 kereteket azt a megállapítást kellett tennünk, miszerint az idei F4-nak összesen egy érdemi hiányzója van - már amennyiben szerencsétlen Sliskovic betegségétől eltekintünk. Az az egy viszont ha nem is látványos, de annál súlyosabb problémát jelent a Barcanak. Lasse Anderssonról van szó, a még mindig pofátlanul kölyök (és annak is kinéző) dán ugyanis Raul Entrerrios mellett az egyetlen, irányítót játszani képes átlövője a katalánoknak. Emiatt Entrerrios pihentetése alig-alig megoldható, ráadásul ő védekezésben is fontos szerepet kap, ami értelemszerűen nem csökkenti a terhelését. Mindez talán a mai meccsen még kevésbé lesz problémás, a Vardar várhatóan nem fogja szétrohanni a meccset, de a második napon különösen nagy jelentőséggel bírhat, mert ha Raul elfogy, akkor bizony elfogy az ötlet a támadójátékból, egy folyamatosan 10-12 méterről tüzelő csapatot meg Kölnben bármelyik csapat le tud védekezni.
Ettől függetlenül nem kérdés, elsősorban a Barca az esélyese ennek a meccsnek, a Vardar a védekezésében és Sterbikben bízhat leginkább és - szépen ellenpontozva a Barca gondját - az irányítóiban. Karacic és Cindric mindketten képesek komplett védelmeket egyedül teljesen hülyére venni, miközben egyáltalán nem (vagy nem feltétlenül) válnak öncélúvá. Az ő játékukra épít a Vardar támadásban, mindenki az ő mozgásukhoz, elképzeléseikhez alkalmazkodva tölti be a szerepét, szépen megvalósítva a spanyol irányítóiskola legfontosabb tételeit. Ha tehát nekik jól megy, akkor bajba kerülhet a Barca, pedig védelem terén aztán nincs gondjuk. A Morros és Sorhaindo vezényelte fal koprodukcióban Perez de Vargassal csodás harmóniában zúzza apró darabokra és tiporja a Gerflorba az ellenfél önbizalmának minden aprócska morzsáját. Magas, erős fal ez, rengeteg lábmunkával - ehhez képest az amúgy szépen összerántott szkopjei védelem nem is tűnik olyan veszedelmesnek.
Alapvetően tehát egy, a hosszú támadások miatt lassabb tempójú, a folyamatosan forgatott támadó és védekező felállások miatt sok érdekes párharcot hozó meccsre számítunk. És itt van még egy apró, kicsit talán meglepő faktor, ami a Vardar mellett szól: itt bizony ők lesznek a rutinosabb csapat. Mert a játék képét a spanyol edzőknél különösen is a belső posztokon játszók határozzák meg, a fontos döntéseket nekik kell meghozni. Ebből a szempontból Borozant kivéve az itt játszók (Canellas, Karacic, Cindric, Maqueda és most már Alex Dujshebaev) bizony sokkal több meccset nyomott le ezen a szinten, ilyen felelősséggel, mint N'Guessan, Dika Mem vagy Jallouz - azaz Entrerrios mellett igazán rutinosnak csak Lazarovot tekinthetjük.
Azt hiszem, nem is érdemes tovább ragozni, nézzétek a meccseket, aki velünk együtt kinn van, az meg lassan húzza fel a piros mezt, kezdje melegíteni a torkát és leginkább induljon meg a Lanxess felé!
Hajrá Veszprém!