Nem sajnáltam az időt, ebben a csumpi, áprilisi tréfának kicsit erős hétközi havazásban kirándulni úgysem lehetett, szóval megnéztem a Montpellier két Kielce elleni meccsét, hogy valós, naprakész benyomásaim legyenek. Azok lettek. De persze posztom nem, mert ugyan megírtam egy komplett taktikai elemzést, de felzabálta a blogmotor, majd miután megnyugodtam, és eldöntöttem, hogy akkor majd gyermekfürdetés, altatás után folytatom, beütött a ménkű, és a kisebbik olyan discot rendezett nekünk 9-11-ig, hogy azon kezdtem gondolkodni, hogyan juthatott koffeinhez. Vagy valami keményebbhez. Pedig mákot vacsoráztam nagyobb mennyiségben. Aztán mire elcsendesedett, már lépni sem volt kedvem, szóval itt vagyunk megint péntek reggel, hogy sehol a poszt, pedig már kinn kellene lennie. Na mindegy, ezeken változtatni úgysem lehet, úgyhogy nyugodjak bele, hogy az időmmel jelenleg nem én rendelkezem.
Ennyit a személyes vonulatról, a többi viszont közérdekű lesz. Szóval megnéztem a meccseket, és bár egyetértek azzal, hogy két irtózatosan kemény csata következik egy olyan csapattal, amelynek pont azok az erősségeik, amik a mi gyenge pontjaink, én mégis bizakodó vagyok, és nem ülök fel a "na de kiejtették a címvédőt" vonatra. Egyrészt már eleve az, hogy a Kielce címet nyerhetett tavaly, tulajdonképpen a mi sarunk, már akkor sem voltak ijesztőek (azt a címet tőlünk kapták, és ez pontosan látszódott az idei teljesítményükön), másrészt amit ezen a két meccsen műveltek, az gyakorlatilag minősíthetetlen. Mármint a Kielce. Igaza lesz artmooneynak Talanttal kapcsolatban (nyugi, én is nagyon utálom, amikor igaza van, csak én képes vagyok beismerni), ezt már a mi válogatottunknál is éreztem, de tényleg az van, hogy ha kap egy világverő keretet, azzal képes világverésre, de építkezni, megújulni annyira még nem megy neki. Na de Montpölié.
Ami nagyon feltűnő, hogy rettenetesen gyorsak, mivel alapjáraton nem cserélnek támadásból védekezésre. Egyet sem. Soha. Hogy ezt mennyire tudjuk majd megakasztani, és kompenzálni, mert mi nyilván szeretnénk kettőt mindig, az lesz a meccs kulcsa. Az biztos, hogy be kell lőni a helyzeteket, ez az elsődleges szabály. Ha kihagyjuk a ziccereinket, ezek olyan futást rendeznek, hogy befosunk menten, mert az állandó visszafutást tuti nem fogjuk bírni erővel. De nem is kell, csupán csak be kell lőni mindent. Ez persze egyszerűnek tűnik így leírva, de veszélyes, mert idén már csináltunk csodakapust Gerardnál gyengébb képességűekből is.
Védekezésük
Egy nagyon erőszakosan nyakrajárós 5+1-et dobtak a Kielcének, amiben Bingo volt a matrica, és hát ebből a csávóból egyszerűen nem nézem ki, hogy bármikor is elfáradna. Ez meglehetősen meg is zavarta a kielcei támadásokat, illetve nem csak ez, mert őket a labda is zavarta az első meccsen, nagyon dekoncentráltak voltak, rengeteg eladott labdájukat használta ki a Montpellier, na most ilyen nincs ezen a szinten. Persze, annyit játszottak, amennyit a franciák engedtek, na de a 11 méteren kézről lecsorgó labda, vagy a kipattanóra vissza sem fordulás, vagy hosszú indítás, ilyesmik nem engedés kérdése, hanem koncentrációé. Igen, azzal nekünk is akadnak vitáink mostanság, de vélek felfedezni némi fejlődést talán. A technikai hibát egyszerűen ki kell törölni a szótárból erre az időre, az világos, de ezt mindenki ellen meg kellene tenni a negyeddöntőben. Meg a böszme döntéseket. A Kielce például idegenbeli egygólos vezetésnél döntött úgy a 45. percben, hogy egy felismerhetetlen pattogtatással próbálja bevenni az amúgy már felinduló kapus és a visszafutó Simonet között a kaput, hát nyilván nem sikerült nekik. Pedig itt még vezettek is azzal a minősíthetetlen játékkal, ami volt nekik.
Lékai cselezőkészsége működni fog egy esetleges Bingós nyitott ellen, ráadásul mi előszeretettel futtatjuk is be a szélsőinket ilyen hatalmas, üres területekre, amit a Kielce az első meccsen egyszer sem (!!!4!!!!444) tett meg. Egyszer sem. Komolyan. Pedig ezt azért már általánosban beléd verik az edzéseken, nyitott ellen befutások, ennyi ez. Így előbb-utóbb várhatóan kénytelenek lesznek visszazárni. Persze megvannak úgy is, de mégsem egy Barca-fal az a hatosfal. Amit még megtehetnénk, az a szélsők felállt fal elleni foglalkoztatása, tudom, hogy beállóban bazi erősek vagyunk, és hogy az előnyeinket is oda szoktuk tolni, de erre Canayer számítani fog, az biztos. Nyilván ettől függetlenül is várok gólokat beállóból, hiszen a Sulic+Nilsson páros megoldotta ennél erősebb falak ellen is, de óva intem magunkat attól, hogy esztelenül őket tömögessük akkor is, ha nyolcan lógnak a nyakukban. A kapusokból viszont kinézek bármit, Gerardból például egy Rejtő-regény főszerepét is akár, idén a nála kevésbé tehetségesebb kollégákból is képesek voltunk hőst csinálni, na ez most nagyon nem kéne.
Támadásuk
Mint ahogy azt Marguc is nagyon helyesen kijelenti a hivatalos oldalon: felállt fal ellen azért nem megy ám nekik annyira. Tehát ezen a ponton kanyarodjunk kicsit vissza a fentiek összefoglalásához, az elsődleges fontosságú dolog a helyzetek, ziccerek bebaszkodása. Ezután következik a technikai hibák, felesleges hülyeségek kiküszöbölése hatvan percen át, ha ezeket hozzuk, nekünk nem fognak átlag 13 lerohanásgólt akasztani, ebben legyünk is biztosak. Márpedig ez még a döcögő arcunktól sem túl nagy kérés, nemhogy az igaz ritkábban látott, de félelmetestől. Sőt, azzal a védekezéssel, amit a Zágráb elleni hazain, és a Szeged elleni első félidőben villantottunk, azzal inkább mi fogunk futni. Na nem az öregek, hanem a szélsőink, és úgy mindenkiben marad a végére is szufla.
A felállt fal elleni akcióikban nagyon kell figyelni a Fabregas-féle páros kapcsolatokra. Simonet, Grebille és Dolonec is nagyon érzi a beállót, ha Fabregas elé tudunk nyúlkerászni, ha el tudjuk takarni a falban, akkor meg vannak lőve. Elfáradni ugyan nem fognak a belső posztokon, de ez a tucatnyi közbelövés, ami a Kielce ellen még működött, a mi falunkon el fog akadni. Simonet is, Dolonec is szívesen lő talpról, erre készüljünk fel agyban. Rengeteg keresztmozgással igyekeznek széthúzni és hibára kényszeríteni a mórozus falakat, ezt már egyszer kifejtettem - talán a Silkeborg ellen -, hogy mi ennek nem dőlünk be általában. Nem követjük le az embert, vagy ha igen, akkor az már nem passzol többet, de nem számoljuk el magunkat, maradunk szorosan és hagyjuk kintről lődözni a nyikhajokat, belekényszerítjük őket a folyosókba, Mirko vagy Roló pedig szépen megzabálja a labdákat. Ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva. Simonet abszolút váratlan megoldásokra is hajlamos, például simán csinál olyat, hogy előkészít egy lövőnek, majd befut a falba, és ha senki nem ugrik a nyakára, egy gyors irányváltással máris az általa helyzetbe hozott lövő előtt terem, aki pedig neki bejátssza. Az argentinnal vigyázni kell nagyon, ő a kreativítás ebben a Montpellierben, ha őt megfojtjuk, a többiek csak lődözni fognak, de kiszámíthatóbban. Gyakran hagyja ki a labdamenetből az átlövőket, a szélsőinknek is észnél kell lenni védekezésben, de ha ezek nem olyan dolgok, amik tőlünk akkora extrát jelentenének.
Meg kell próbálni lassítani a félidők végeit, már ha nem adjuk fel a két cserénket (mondjuk én feladnám alapra az egyiket), de persze ha megy a játék és hasítunk, akkor nem. Viszont ha szorosan tartják, akkor nagyon okosan kell sáfárkodni az erőnkkel, hogy a végjátékokat ne baltázzuk el. A két money time nagyon fontos időszak lesz, az eddigiekből kiindulva kellene minimum ötgólos előny addigra ahhoz, hogy teljes nyugalommal menjünk ezekbe bele, vagy intézni kell addigra friss embereket. Utóbbin csodálkoznék, ha most kezdenénk el, úgyhogy muszáj lesz az előbbi kottából dolgozni, és annyira megnyomni a félidők elejét/közepét, hogy a hullámvölgy csak a nyakunkig érjen.
Patrice Canayer
Patrice Canayer az, akitől kicsit tartok ebben az egészben. A világ egyik legnagyobb kézilabdás zsenije írd és mondd, majd szereld vissza az állad a 23. szezonját tölti ugyanazon a kispadon, ahonnan egyébként rászabadította a világra Karabaticékat. Meg Titit ugye. Meg Jerome Fernandezt és Didier Dinartot. És gyorsan nyert is velük egy BL-címet 2003-ban. Ha más eredménye ezen kívül már nem lenne az életben, ez már önmagában egy komplett életmű, szvsz, ezzel csak azt akarnám jelezni, hogy ért ő valamicskét ehhez a szakmához ugye. Visszafojtott lélegzettel várom, hogy mennyire lesz előajnározva Xavi által, mondjuk a hivatalos oldalon tett nyilatkozatban még csak említésre sem méltatta, ami a múltkori világegyiklegjobbedzőjézés tükrében egyenesen muhaha, de mindegy. Szóval azt gondolom, hogy ha az idevágót nem hozzuk le több, mint magabiztosan, akkor a második meccsen egész biztosan vért fogunk hányni, mert Patrice elő fog jönni valami nagy kibaszással, akár egy egész meccsen hétemberrel szórakoznak velünk-fajtával. Rajtunk múlik, ne tegyük meg nekik azt a szívességet, hogy az odavágó után még álmodozhassanak és tervezgethessenek, mert akkor akár még baj is lehet sajna.
Szurkolás
Ez az idei utolsó BL-meccsünk itthon, rajtunk ne múljon a siker, búcsúzzunk szépen ettől a zaklatott szezontól egy vitathatatlanul szép eredménnyel. Egy magabiztos győzelemmel. A fontos címek közül egy már megvan, a hátralévő hat (nyolc) meccsen pedig kiosszák a másik kettőt is. Én nagyon szeretném mindegyiket, ehhez viszont a következő lépés az, hogy most hazavágjuk a Montpelliert. Ha az első meccsen megfelelő előnyt halmozunk fel, akkor lehetnek bármennyire jók otthon, lehet bármennyire az utolsó meccs a miénk, nem fognak tudni mit kezdeni azon túl, hogy szaladnak az eredmény után keményen. Ez számszerűen nálam az öt gól, de nem zárom ki azt sem, hogy szűkösen ugyan, de nyerünk mindkét meccsen. Mi, szurkolók csak tegyük a dolgunkat, szurkoljunk mínusz háromnál is serényen, legyen piros mindenki (rajtam kívül, nekem idén a fekete Lékais a bevált babona) és gyertek átvonulásra, mert azt mondja Taki, hogy az idő megfelelő lesz ehhez, és ő sámán, úgyhogy úgy lesz. Lesz csúnya beszéd, Szeged-gyalázás is, igen, erre készüljetek fel lélekben, aki nem bírja, ne jöjjön és ne nézze! Viszont mindenki, aki ott lesz, szedje össze magát holnapra, álljon ehhez a meccshez úgy, ahogy azt a tét megköveteli, Kölnbe kell kijutnunk ugyanis negyedszerre.
Mert hogy kell, az nem vitás, és hogy ennek a párharcnak mi vagyunk az esélyesei - nem véletlen -, az sem. Lehet és kell is tisztelni az ellenfelet, de ne feledjük, hogy mi a célunk, és hogy mire vagyunk képesek közösen. Mutassuk meg idén utoljára Európának, hogy milyen az, amikor mindenki győzni akar Veszprémben, mutassuk meg, hogy miért választják a leghangulatosabb Arénának a veszprémit rendszeresen, mutassuk meg a fiatal, francia füleknek, hogy ez itt nem Kielce, mi több olyat nem botlunk, mint tavaly, úgyhogy nincs itt semmi látnivaló, se esély a továbbjutásra, lehet oszolni kérem.
Felhívás a Veszprémi Szurkolói Egyesülettől
"A Veszprémi Szurkolói Egyesület a hétvégi mérkőzés előtt egy közös vonulásra invitálja a csapat szimpatizánsait. A menet a ,,Fajancsiból" indulna 16:30-kor, ahonnan közösen mennénk át a meccs helyszínére. Jó volna, ha minél többen összegyűlnénk, ezzel is kimutatva összetartozásunkat, egységünket.
A kapu mögötti szektorokban (N; O; P) helyet foglaló szurkolótársainkat arra kérjük, hogy működjenek együtt egy élőkép kialakításában. A szükséges instrukciókért figyeljék a vezérszurkolót a szektorok előtt!
Ami biztos, hogy nem lesz sétagalopp ez a 60 perc. Így mind az 5000 emberre szükségünk lesz ahhoz, hogy a megfelelő hangulat kialakuljon és a csapat újra részvevője lehessen Kölnben a sportág ünnepének. Szóval teremtsünk olyan poklot, amiben az ellenfél játékosainak megremeg a keze! SZURKOLÁSRA FEL! HAJRÁ VESZPRÉM, A GYŐZELEM MIÉNK!"
Hajrá Veszprém!