Mivel az igazi hős Room303 kolléga megmentett attól, hogy meg kelljen írjam a meccset, hazafelé tartva a kocsiban ülve foglalkozhatok csak a körítéssel. És meg is teszem persze, mert rengeteg említésre méltó dolog történt Debrecenben.
A meccsről talán annyit, hogy az első félidő elsöprő veszprémi fölénye után a másodikban kékebb volt az ég, de ez sem volt elég a mindennél jobban várt szögedi kupagyőzelemhez, így Juan Carlos Pastor csapata még mindig nyeretlen hazai fronton. Hehe.
Ha pedig az utolsó percre gondolok, akkor az a kellemes, reményt adó érzés melengeti kicsiny kis szívemet, hogy végeredményben lehet, hogy mégis igazságos az élet. Arra a lerántásra ott még Dobrovitsék sem mertek volna nem piros+hetes kombót tolni a szegedi óvás tükrében, veszprémi szemmel tehát összességében ennél szebb kupagyőzelem egyszerűen nem is kell. Frappánsabb pedig talán nem is lehetséges.
Nem írtam sokat elé, egyrészt, mert kétgyerekkel - és ennek minden terhével - haknizzuk éppen végig az országot, ami nem annyira egyszerű ugye, másrészt pedig úgy éreztem, idén már 78x leírtam mindent. Hát most sem úgy nyertünk kupát, hogy az összes kétségem tovaszállt a debreceni Főnixben, de nem is ez a lényeg. Hanem ahogy.
Egyébként jó hely Debrecen, szeretem, már amennyit látunk belőle ilyenkor a hotel-belváros-Főnix-nagyerdei játszótér szentnégységében, ja meg a villamos, és tényleg remek otthont ad a hodály ennek az eseménynek, de ezen a ponton azt is jelezném, hogy ami volt az objektumban ellátásnak csúfolva, az kb. értékelhetetlen. Tavaly túl sok kaja maradt, túl gyorsan volt kiszolgálva ez a többezer ember vagy wtf? Elképesztő volt, hogy én pl., aki beestem dolgozni éhesen, mennyire szarul tudtam járni, de tényleg. Amíg volt mit enni, addig hétkilométeres sorok voltak abban a három büfében, amit kinyitottak a rendezvény tiszteletére, nyilván abba nem állok be, hiszen ilyenkor nincs idő ilyesmire. Aztán amikor úgy intézem, hogy szünet után később menjek le, hogy a büfé útba essen, akkor meg _már nem volt mit enni, sőt, a végére se víz, se sör, se gyakorlatilag semmi. Parádé. Nem felfújtat várnék ám, jó reggelt, de miért nem lehet ilyenkor minőségi szolgáltatást, nem elfogyó sört, kaját, vagy legalább ropit nyújtani? Miért??
Aztán a következő wtf részemről az volt, amikor a Szegedet a Veszprém-tábor, a Veszprémet pedig a szögediek alól vonultatták be, ennek volt valami célja, lényege, értelme? Nem lett volna szimpatikusabb fordítva csinálni ezt? Nem lett volna mindenkinek jobb érzés a sajátjai által megtámogatva kezdeni ezt a meccset? Sorry, hogy ennyi bajom van, lehet, hogy ez szőrszálhasogatásnak tűnik, de szerintem a sok ilyen kicsi apróságon csúszhat el az, hogy egy event fos vagy felejthetetlen. Már persze a pályán történteken kívül, természetesen.
Amit viszont mindenképpen szeretnék kiemelni az az a szolgáltatás, amit a debreceni libling szállásunk nyújtott, innen is köszönünk nekik mindent, soha máshol meg nem szállunk a cívis városban, annyi szent. Történt ugyanis, hogy nagyjából szerda magasságában kiderült, hogy mégis el tudunk jönni pénteken az előzetesen befoglalt csak szombat helyett. Felhívtam az Óbestert, hogy hát az van, bla-bla-bla, ők javasolták, hogy beszéljek az AranyBikával, hátha, amazok pedig addig csűrték a témát, amíg az amúgy teltházas Óbesterből átrendeztek magukhoz valakit, de úgy, hogy mi megkapjuk egy nappal korábban azt az egyébként csodás és tágas családi apartmant, ami be volt foglalva a nevünkre, hogy kisgyermekkel még költöznünk se kelljen. Szóval köszönjük szépen innen is, Hotel Óbester, ezt hívják szolgáltatásnak, és ez az a segítőkészség, ami többnyire hiányzik ebből a szektorból szerintem, pedig nagyon kell bele. Csodás éjszakáink voltak két kisgyermekkel is, mindenki elfért, jól aludt, szóval pöpec volt minden.
Na de kupadöntő. Meccs előtt természetesen összefutottunk az ilyenkor szokásos szögedi pajtásokkal, igen, nekem vannak kék barátaim, pfúj, de hát ez van, Töcökkel pajtással például muszáj néhány havonta megváltanunk a világot, megreformálnunk a rendszert, ő mindig megígéri, hogy majd jól megírja, most is épp egy ilyen kupa-rendezési tervezet poszt lóg a levegőben, na szóval az ilyeneket meg kell vitatni személyesen is szerintem, igen. Most is megbeszéltük, hogy régen nézett ki már nekik kupa ennyire, szoros lesz, bármi lehet.
Azt már a Főnixbe csekkolás harmadik percében tudtam, hogy Csapcsi valami különleges pólóban nyomja, vagyis hordozza, hehe, nyilván késztetést éreztem, hogy megnézzem. A melegítésnél is ők éreztették jobban a támogatást, mi kicsit komótos tempóban készülődtünk szurkolni, ráadásul Mamiék még be sem estek, az előjelek tehát kicsi szegedi fölényt éreztettek az arra fogékonyokkal.
Erre jött az első félidő, ami veszprémi szemmel volt szinte tökéletes, majd a második, ami a szokásos szegedi feltámadásról szólt ugye. Gyönyörű lenyomata volt ez az egész eddigi évnek, aki pedig bírózik, az barlangban élt az elmúlt néhány hónapban, valószínűleg.
A győzelmünk örömét a két tábor közötti szabályos szájkarate tette igazán tökéletessé. Elképesztő jó móka egy ilyen, sajnálok mindenkit, aki holmi álszentség vagy akármi más miatt képzelen élvezni ezt, de mindenkinek javaslom, hogy legalább egyszer az életben próbálja ki, maradjon a helyszínen, vetkőzze le a csúnya szavas-undorát és engedje ki a gőzt közösségben. Mert ez ilyen. Az egymásnak üzengetést, rigmus-kiabálás csak minimális tényleges tett kísérte, egy flakon repült át összesen, mondjuk az pont Pitics barátunkat találta tarkón (jött is rá a "pont-a-piticset, pont-a-piticset skandálás), de bármily hihetetlen, ez a program nem egy gyűlölködő, tényleges utálattól fröcsögő hangulat, bármit is sugalljon a rendőrsorfal. Amin amúgy simán többször is átpacsiztunk az arra alkalmas szögediekkel, igen. Ilyen ez. Piticcsel ki is találtuk, hogy hetente/havonta kéne ilyet rendezni, pont bele is illene a mostani, CEU-s tüntik hangulatába, vicces, humoros, gőzkieresztésnek kiváló.
Ütött a lefújás utáni, jól megérdemelt "óvjad meg", de az is vicces, ahogy a szögediek rászámolása kilencnél kiakad, persze hitelesebb lenne, ha nem a Kielce és a Vardar győzelmeivel tudnának felvágni, de majd talán jövőre. Volt "megint majdnem, megint majdnem" és ők is elsütöttek egy pöpec új nótát, ami ígéretesnek tűnt, de még nem hallottuk egész pontosan a szöveget. Viszont honoráltuk egy "új nóta, új nóta" rigmussal a helyszínen.
Imádom ezt, az egyik szögedi szimpatikus meg is jegyezte, hogy "valld be Csilla, hogy te ezt élvezed", és hát nyilván helyben beismertem, hiszen tényleg. Én ezt imádom és élvezem. Luv kézilabdás szurkolósdi, és ez itt a lényeg. Győztesen persze könnyű, tudom, pont ezért az ezüstbánya ilyen jellegű kommunikációra képes lakosainak tőlem mindenképpen jár a külön tisztelet. De tényleg.
Találkozunk idén még kétszer. Mondjuk Szegedre nem tudunk menni, de várunk mindenkit szeretettel Veszprémben.