Idejét nem tudom, hogy mikor hiányoztam utoljára egy hazai BL-meccsről, hát ez a mai ilyen volt. Egyáltalán nem vicces gyermek- és bébiszitterbetegség vágta haza terveimet, majd ráadásnak én is szarul lettem szombat délutánra, szóval elég necces előjelek csapódtak az orcámba tömegével. Emiatt alig hittem el, hogy a Fradi-meccs végére mindkét gyermek ájulását nézhettem, ezt nyomban isteni szerencsének tekintettem, majd gyakorlatilag lábujjhegyen létezve nyeltem vissza újdonsült és meglehetősen kellemetlen partneremet, a hányingert, és csak remélni tudtam, hogy mindenki végig is alussza a meccset. Természetesen nem így lett.
A meccsre jelölt keret a szokásos kérdéseket vetette a szemünkbe, illetve hát azt hiszem válasznak is tekinthetjük valahol, hogy ismét nem lett csere-jobb2 nevezve. Ezek szerint Xavi szerint a Plock ellen sem elegek. De legalább Sulic helyett Ligetvárit nem hagyta ki Sabaté, remélem ad is neki időt, bár nem hiszem. Egy kemény percet töltött pályán, mint kiderült a végére, hát na. Mindegy, úgy látszik ez lesz a tavasz keresztje, ez a kb. 10 fős csapat.
Mirko kezdte a mérkőzést, és Geri, meg Gajic, Máté irányításával Nilsson beállóban, ezek ugye a kérdéses posztok mostanában. Nilsson majd, Nallaci gyönyörű góljával kezdtük a mérkőzést, és okosan figyeltünk a nyakunkra rohanó középkezdéseket hozó lengyelek előtti összezárásra. A támadásainkat kijátszottuk, bár Andriskára toltuk őket, ő pedig a gólja után behibázott, de aztán egy emberelőnyös kétbeállós (!!!) figura utánit bevágta újra, így lett 3:3. Ismét nem feltett kézzel jöttek lengyel barátaink, akiket szép számmal kísértek szurkolók is persze, gól gólt követett, egy védés utáni kicsit suta lerohanásból Gergő góljával vettük vissza a vezetést végre. Aztán ismét összeszedtük a védelmet, így két-három támadásukat is csodásan védekeztük le, ami után Andriska növelte az előnyünket kettőre. Építünk a beállóra, az biztos, ez nem baj, de nem is lesz elég a komplett meccsre, az is biztos.
Viszont Máté ezt gyorsan felismerte, és miután egy hatalmas előnyszerzését nem tudtuk gólra váltani a szélen, kezébe vette a dolgok irányítását, és egy átemeléssel besétált középen. Hatalmas meglepődésemre Roli már a félidő közepén jött a sok lövést nem hárító Mirko helyére (!!!), de a védelmünk a cserék miatt rendre későn állt össze, ezért továbbra is a nyakunkban lihegtek. Ezen a ponton felébredt a második gyermek, így eddig tudtam írni nézés közben.
A kapuscsere remek döntés volt, ezt ki kell emelni mindenképpen, megadta a magabiztosságot a támadásainknak is, nem zuhantunk össze a rossz bejátszásoktól, hanem megpróbáltuk leközelebb is, plusz végre indíthattunk Ugaldét, Gajicot, így a félidő végére elnyúltunk szépen. Remek félidőt produkáltunk, olyat, amilyet mindig kéne, viszont hogy a legvégén Ugalde kihagyta Mikler csodás indítását (!!!), annak nem annyira örültem. 18:14 volt a szünet, ilyen második félidőt kérnék, ha lehet.
Hát nem pont úgy kezdődött, ahogy kívántam, Chema jött Máté helyett, ennek köszönhetően meg is álltunk támadásban rendesen. És Corrales is visszajött, hogy megkeserítse az életünket. Laci második sárgájánál eszembe jutott, hogy talán pirosat szeretne, hogy pihenshessen, nem mintha érdemelte volna azért, de ezt a gondolatot gyorsan elhessegettem. A 42. percben a közönség rázendített a Mátézásra, tök jogosan, Xavi inkább időt is kért, mert eközben a Plock zárkózott veszedelmesen. Bízom benne, hogy azért, hogy Lékait bassza le, hogy szóljon már a közönségnek, de nem, hanem inkább visszahozta végre. Érdekes, hogy innentől perceken belül vissza is állt a négygólos vezetés, sőt, Ilic hatalmas bombájával az öt. Ilic amúgy láthatóan lubickol a kevesebb meccsben, ez mindenképpen örömteli, bár nagyon az elején vagyunk még a tavasznak. Ugyan többször is visszajött még lőtávolba a Plock, a védekezésnek és a mögötte remekül tevékenykedő Miklernek köszönhetően nem tudtak valós veszélyt jelenteni az ismét tekintélyt parancsoló teljesítményt nyújtó ránk. Nem tudom, hogy Laci meddig fogja tudni csinálni ezt az 50 percezést ezen a szinten, de bízom benne, hogy június közepéig mindenképpen.
Meggyőző játékkal, látható kedvvel, akarással, remek egyéni teljesítményekkel (Mikler, Ilic, Máté, Laci), viszonylag jó meccseléssel az utóbbi idők legnagyobb különbségével tettük helyre kedvenc mumusunkat, a magam részéről ezt köszönöm szépen, így kell ezt, kellett már egy ilyen a lelkünknek. Jövő héten Schaffhausen, aztán pedig az új edzőnk érkezik az Arénába ugye.