Ahhoz képest, hogy az időközben második számú pajtásainkká előlépett Wisla Plock európai szinten tulajdonképpen egy szimpatikus középcsapat, elég veretes eredményeik vannak ellenünk ugye. Főleg ellenünk és főleg náluk. Arányaiban sokkal jobban tudnak minket cseszegetni, mint a Szeged például, egyáltalán nem hajlandóak belátni, hogy mi jobbak vagyunk, nagyon erősen kell akarnunk minden egyes alkalommal, hogy ezt bebizonyítsuk nekik, magunknak és a világnak. Arról most nem is beszélnék, hogy eddig összesen egyszer sikerült nyernünk Plockban (még 2002-ben), de a tavalyi hazai sem volt sokkal könnyedebb győzelem, na. Úgyhogy baromira kell figyelnünk holnap.
Azt már fejtegettem korábban, hogy ezek az idei, itthoni vereségeink nem kizárólag az eredmény miatt riasztóak, hanem mert ezek a meccsek rombolják a többi csapat félelmét, az évtizedek alatt felépített közönség nimbuszát, a hazai vár bevehetetlenségének illúzióját. Az ilyenek után pont az olyan csapatok, mint a Plock, fújják fel sokkal jobban az orcát, mikor itt kell játszaniuk, hiszen előttük a példa, hogy kell innen pontot lopni. Úgyhogy bár baromira kell figyelnünk holnap, de nem lehet kérdés, hogy ki az esélyese ennek a találkozónak.
Ugyanakkor az egyik mostani nagy paránk, a ziccerek, hetesek belövése most sem lesz leányállom, Corrales durván tolja ezek nyírását, az előző meccsükön három hetest hagyott ki az ellenfél, ergo egy remek kapusteljesítmény rendesen bele tud szarni a palacsintánkba, na. Egyébként amikor ilyen statisztikát látok, akkor kicsit megnyugszom, hogy nem csak mi hagyunk ki büntetőből rengeteget. Nagyon koncentráltan kell lőni a helyzeteinket, minimum úgy, mint Kielben, és hát ugye ha azt vesszük alapul, hogy azon a meccsen a csapat döntött, megrázta magát és jelezte, hogy nem akar hirtelen változást, akkor innentől minden meccsen azt szeretnénk látni, amit ott előadtak. Persze nem mindenki lesz olyan kedves, hogy nem rohanja szét a gyakorlatilag csere nélkül játszó lövőinket, de ettől még nagyon tavasz van, és az a teljesítmény ott elég lehetne a két következő felvonásra. Schaffhausen után pedig az összes hátralevő meccsünk élet-halál gyakorlatilag, amit nyerni kell majd. Akárhogyan. Persze addig sem fér bele a pontvesztés, de azért remélhetőleg ezen nem is kell izgulnunk majd.
Összességében tehát ez a holnapi egy kötelező hazai kell legyen, akármi is van, és akárki is játszik. Természetesen mindenképpen az a fő kérdés innentől, hogy Xavi megpróbálja-e ezt a tavaszt tényleg Ilic és Nallaci nullára zsigerelésével teljesíteni, vagy esetleg valami csoda folytán belátja, hogy ez szinte lehetetlen, és megpróbálja a tehermentesítésüket megoldani a nem annyira veretes ellenfelek ellen. Attól tartok, hogy előbbi lesz, legalábbis a tatabányai percekből kiindulva nem tudok másra gondolni. Úgyhogy reméljük a legjobbakat, mást úgysem tudunk tenni.
Hajrá Veszprém!