Tudom, hogy baromi nehéz elvonatkoztatni ebben a kavarcban, de muszáj lesz, mert jelen pillanatban az életünkért küzdünk Kielben. Nem viccelek, az van, hogy nagyon könnyen elképesztően nehéz helyzetben találhatjuk magunkat, és persze, tényleg az egyenes kieséses a lényeg tavasszal, de mondjuk egy PSG-t visszakapni idén oda-visszára hogyismondjam, hát ijesztően hangzik. Legalábbis ebben az állapotunkban.
A legjobb elérhető helyezés a harmadik hely a csoportban, de azért nagyon teperni kell, maradjunk annyiban hogy még a negyedikért is, és a többi meccsen pedig maradniuk kellene a papírformáknak. A mi szempontunkból a meló úgy kezdődik, hogy először is nyernünk kellene ma. A világért sem szeretnék hitetlennek tűnni, de muszáj leszögezni, hogy olyat nem csináltunk még soha. Kielben nem nyertünk egyszer sem. Ez persze nem zárja ki, hogy majd ma és én kifejezetten remélem, hogy a srácok összezárnak, és csakazértis megmutatják a világnak, hogy a Veszprémet nem lehet leírni ennyi gyatra meccs után sem, hiszen nincs 8 hónapja, hogy BL-döntőt játszott szinte ugyanez a csapat.
Ahhoz viszont, hogy meccsbe legyünk, néhány dolognak nagyon gyorsan helyre kellene állnia. Először is fel kell gyorsulnunk valahogyan fizikailag, de főleg agyban. Azt a sebességet, amit a Barca ellen eltotyorogtuk, nos azt kb. háromszorosára kell növelnünk, ha tartani akarjuk Kielben magunkat. Nyilván nem azt mondom, hogy le kell rohannunk őket, hanem hogy fel kell készülnünk rá, mert ők biztosan futni fognak. Persze remek lenne, ha mi kezdeményeznénk a sok futást, vagy ha rájuk tudnánk erőltetni a viszonylag lassabban épített támadásainkat, de az biztos, hogy Gislasson nem fogja megtenni azt a szívességet, hogy nem küldi ránk rohanósra a zebrákat, látja ő is, hogy mivel tud kicsinálni bennünket, biztos, hogy nem hagyja ki ezt a ziccert. Gyorsabb játékba nyilván még könnyebben csúsznak be a hibák, pedig hát mostanság a lassúba is sikerül rengeteget belecsempésznünk. Landin nem lesz, ha minden igaz, de mondjuk én Wolfftól amúgy is jobban tartok sajna.
Reménykedünk, tehát vagyunk, mást nem tudok elmondani jelen pillanatban. Nagyon szeretném elhinni, hogy nyerhetünk ma, tényleg nagyon szeretném látni, hogy összezár a csapat, és kiteszik a szívüket, a lelküket a pályára, hogy bizonyítsák, nincs még minden kör lefutva. Nagyon szeretném, ha nem játszanánk alárendelt szerepet ma. Nagyon szeretném, ha nem durrannánk ki a 40-50. perc környékén szemmel láthatóan. Nyerjünk valahogyan, tök mindegy, hogy hogyan!
Inkább legyünk kiszámíthatatlanul labilisek, mint egyértelműen kutyaütők idén tavasszal.