Az van, hogy semmi kedvem nincs megírni ezt a posztot, a meccset visszanézni pedig végképp nem fogom, tök dühös, csalódott és kiábrándult vagyok. Eddig még lehetett remélni, hogy Vranjes bejelentése összerántja a bagázst, de ez a sztori mostanra kimúlt. Sok minden nincs, amiben lehetne reménykedni, de belegajdulok, ha ezt kell néznem egész tavasszal. Márpedig ez lesz, mert Xavi nem közölte lemondását a meccs után a sajtóval, pedig nagyon kellene valami drasztikus változás, vagy tényleg elengedhetjük ezt a szezont minden szinten, kicsit sem látom ugyanis, hogy hol, hogy, mitől, kitől lehetnénk jobbak, erősebbek, frissebbek. Főleg, ha kizárólag a 35+-os játékosok 55 perceznek sorozatban. De komolyan, az még talán ok, hogy a kezdő átlagéletkora 35,57 (!!44!!!!!4), nem (csak) ezzel van a gond, hanem hogy velük játszatjuk le a meccs 80%-át, aztán csodálkozunk, ha a 40. percre egy kószáló zombisereget látunk.
Mielőtt valaki belém állna - mert amúgy Vranjes bejelentése óta érzésre úgy megtriplázódtak a Xavi-rajongók -, hogy a ziccereket és a heteseket nem az edző hagyja ki, annak jelezném, hogy tudom, DE olyan a büdös életben nem létezik, hogy idejönnek a világ legjobb játékosai/heteslövői, és másfél éven belül lenullázzák heteslövő önmagukat. Hogy itt nincs olyan, hogy biztoskezű heteslövő. Hogy Gajic tavaly összesen hagyott ki annyi ziccert, mint most a második félidőben, hát hahó, ez nem kizárólag az ő sara. KONCENTRÁCIÓ. Ziccerek, indítások, eladott labdák, mind az, bizony. Nyilván az övé is, de amikor ez már jól látható tendencia, akkor az egyértelmű, hogy edzői para. Hónapok óta mi vagyunk a ziccereket kihagyó bajnokok, tök mindegy, ki a kapus, képesek vagyunk meccs hősét csinálni belőle, mint például most. Pedig ez megint egy bőven verhető Barcelona volt.
A világ nem látott még olyan győztest, aki előre bejelenti, hogy melyik poszton nem akar meccset nyerni, hát bazmeg, gondolkodjunk már. Xavi a második fronton lövi el ezt, a vébé ugye bevallottan szélsők nélkül, és most ez a jobblövős dolog. Most komolyan, értem én, hogy sem Ancsin, sem Kopljar nem váltja meg Veszprémben a világot, DE hogy meg sem próbálhatták, az biztos. Honnan lenne önbizalmuk, hogy lennének meccsben, WTF? Gyakorlatilag a homlokukon villog a billog, hogy Xavi Sabatének ők nem megfelelő játékosok, pont. Nyilván nem ők nyerték volna meg ezt a meccset, de nem is ma döntött úgy a zsebnapóleon (by _benito), hogy nem megfelelőek, hanem hónapokkal ezelőtt. Öt percekre sem jók, nem és kész. És akkor pont egy Barca ellen várjuk azt az amúgy szintén nem csúcson futó Gulyitól, hogy majd megoldja? Na ne, ok, volt néhány csodás passza, de ez a Barcelona, ellenük tíz percre is olyan lövő kell(ett volna), akinek lehet, hogy elsül a keze. Már nem is azt mondom, hogy 1-2 gól mindenképp kell onnan, jesszusom, hanem hogy hátha... Az meg végképp kicsapja a biztosítékot, ha valaki megkérdi miért, az a válasz rá, hogy: mert így döntöttem. Ja, hát akkor mert csak, igaz? Én kérek elnézést. Ugyanitt kérdezném, hogy mégis milyen gondolkodásmód alapján hagyom ki a nemrég végetért vébé bronzérmes beállóját, aki amúgy remek védő is egyben, és az egyike lett volna azoknak, akik legalább fizikálisan felvehették a versenyt a Barcelonával? Akkor miért? Nem értem.
Az első félidőben a védelem is működött és Mikler is elég jó Roló volt, de annyira látszódott az a pillanat, amikor kifingott, miért kellett megvárni a -4-et egy kapuscserére? Miért, miért, miért? Ilic, Sulic, Terzic? Mi a tököm történik velük? Hova lett belőlük a kézilabdázó az elmúlt fél évben? Andriska is mélyen van, tulajdonképpen az egész csapat stabilan maga alatt van, néha villan valaki, ebből pedig ennyire futja. Ez van, ez a játékunk mostanában. Fasza. Nallaci legalább próbálkozott, Chema bűnrossz volt ugyan a meccs nagyobbik részében, aztán becsületből későn játszotta a faltörő kost, Máté is langyos, ehh. Zúgnak a fejemben a kérdések, de nincs igazi válasz rájuk, szóval elég szomorú panda vagyok. Ráadásul még a szurkolás is szar volt. A Cozma-kép remekül mutatott, az alapítás dátumában voltak hibák, na, de szerintem a szurkolás sem szólt túl jól. Egyúttal önkritikát is gyakorlok, nekem is elment a kedvem a végén.
Azt hiszem én ma ünnepélyesen elengedem ezt a szezont, pedig nagyon nem akartam, de kénytelen leszek, így legalább ennél nagyobbat nem csalódok.