Mint a gördülékenynek jóindulattal sem nevezhető szezon gyakorlatilag összes nagy hazai meccse előtt, a környezetemben most is szinte egyedül vagyok azon véleményemmel, hogy márpedig nyerni fogunk. Tudom én, hogy blablabla, meg hogy egyszer már ki is kaptunk itthon, és hogy nincs sok észérv a győzelem mellett, de ez még mindig sport, itt bármi megtörténhet. Már azon kívül, hogy kikapunk.
Ez Veszprém, ide még a Barcelona sem jöhet nagy mellénnyel, még akkor sem, ha egyértelmű, hogy melyik csapat tolt szebb és meggyőzőbb őszt. Viszont már tavasz van. Jó, még mindig nem ez a legfontosabb periódusa az évnek, de akármi is történt és történik még a csoportban, a lényeg mindig az egyenes kieséses szakasz. Ott kell nyerni, ott kell észnél lenni, teljesen mindegy, hogy addig mi van. Ugyanakkor ősszel eljutottunk arra a szintre lelkileg, ahonnan már nem nagyon akarnánk lejjebb nézni, magyarán nincs kedvem még egy hazai vereséghez asszisztálni, de még pontvesztéshez sem. Nem. Abból elég volt, köszönöm szépen.
Mi vagyunk a Veszprém, itthon vagyunk, bárkit legyőzhetünk, még a Barcelonát is. Igaz, hogy nincs csapat, aki ellen ennyire szarul mutatna a örökmérlegünk, de az vigasztal, hogy másé sem sokkal szebb ellenük. A legtöbb BL-címmel rendelkező katalány sztárcsapat ellen túl sok sikerélmény nem adatott meg, de ami igen, az erős volt. Maradandó. A 2003-as eredményből nem annyira lehet építkezni, mert túl régen volt, a 2011-es-ben pedig csak egy jó félidő volt sajnos (de milyen félidő), úgyhogy muszáj lenne végre produkálnunk valamit, amire hivatkozhatunk majd innentől a gyermekeinknek. Mert ez nem csak egy meccs, ez sokkal több annál. Évtizedeken keresztül üldöztük a világ élvonalát, de elsősorban a Barcelonát, nagyon kevés sikerrel, és mostanra kb. behoztuk őket. Na nem eredményben, azt ennyi idő alatt nem lehet, de hogy erőviszonyban felnőttünk, azt az elmúlt három Köln bizonyítja.
Lépjük át végre a saját árnyékunkat, és bizonyítsuk be elsősorban saját magunknak, hogy a gyatra ősz, és minden történés ellenére a Veszprém már igazi nagycsapat, és nem bravúr az, ha otthonából pont nélkül távozik a Barcelona. Nem a csoportbeli helyezés miatt, hanem mert vagyunk olyan jó csapat, és vagyunk olyan jó közönség, hogy itt nem nyerhet más. Sem holnap, sem máskor. Na.
Ha teljesen őszinte vagyok magammal (meg veletek), akkor azt mondom, hogy ezzel a meccsel kapcsolatban tökéletesen vakon vagyok, fogalmam sincs, hogy milyen formában lehet a Barca, csak azt tudom, hogy mi az eddig mutatottnál sokkal többet tudunk. Hivatalosan, és papíron. Ebben legalább teljesen biztos vagyok. Bízni pedig abban bízom, hogy a játékosokat külön-külön is motiválja annyira az ellenfél, hogy mindenki odategye magát teljes erejéből és bátran. És akkor ehhez már csupán annyi kellene, hogy Xavi is azt hozza, amit mondjuk utoljára a dán meccsen tolt. Vagy klub-padon kb. Szkopjében. Azt a gyorsan reagáló, egész keretet használó, nem beszari meccselést. Talán ez volna a legfontosabb most.
Kapus nélkül nincs győzelem, ez mindenképpen fontos, és nyilván nem Perez de Vargasra gondolok, amikor azt mondom, hogy remélem lesz 35-40% körüli teljesítmény, mert annyi kelleni fog ehhez a melóhoz. Hogy melyik kapussal kezdenék, azt az elmúlt másfél meccs alapján, amit láttam eddig a tavaszból, meg nem állapítom, Mirko már az ősidőkben védett a spanyoloknál, Roli pedig nem került össze a válogatottjukkal a vébén. Vagyis ők is meglehetősen vakon vannak. Fordítva viszont nagyon fontos volna beverni a ziccereinket, hát a kinti meccsen ez finoman szólva sem valósult meg, igaz? És úgy lett -3, ami elég hízelgő volt a sok kimaradott tekintetében. Úgyhogy az első és legfontosabb, hogy ha máshogy nem megy, akkor a kapus szeme közé kell verni a gólokat. Nem túl sportszerű, ám de hatásos módja ez a kapus körüli cécó rövidre zárásának, és ne legyen sok kétségünk afelől, hogy ők is megcsinálják majd, ha Mikler/Mirko lehúzza az elején a rolót a kapujában.
Aztán az is biztos, hogy lövőerőben durván megvannak, ha volna egy jó nyitottunk, azzal kellene villantani, hogy kiszorítsuk a Lazarov, Jallouz, Andersson (Entrerrios, ha felépült, Dika Mem)-féle tüzelő sort, de valószínűleg nincs ilyenünk parlagon. Ha viszont ilyenünk nincs, akkor remélem baromi jó lábaink vannak, hogy felérjünk biztos távolba faultolgatni (Kirot le kell pofozni, de gyorsan, hogy elmenjen a kedve, ő Vujinhoz hasonlóan egyáltalán nem reagál jól az irányított agresszióra), de tíz méterre minimum, és utána szempillantás alatt visszaháromszögellni a hatosra, mert jobb szélsők és beállók vannak annál, hogy ne vegyék észre és reagálják le nyomban az üresen maradt területeket.
Muszáj szélesen játszani, villantani néha szélről is ahhoz, hogy a védelmükben rések keletkezzenek, ha ezt nem tudjuk abszolválni, és a belső posztokon passzolgatunk csak, akkor lőttek a két pontnak. A beállóinkra figyelni fognak, sokkal jobban, mint a szélekre, ezt kellene kihasználnunk szerintem, megvannakn a szélsőink, csupán rájuk kéne tenni egy kis terhet. Marguc annyira fel van pörögva, hogy biztosan bírni fogja, Gajicról nem is beszélve, Ugalde tuti hogy ki van éhezve néhány gólra, Gergő pedig biztos vagyok benne, hogy bizonyítani akar. Én biztos támaszkodnék a szélsőinkre holnap.
És a védelemre. Mint évek óta, most is az lesz a legfontosabb, ha azt össze tudnánk rántani (amit idén már láttunk amúgy a PSG és a Kiel ellen is), az már félsiker. És nem gondolom, hogy ne tudnánk azt magunkból elővarázsolni. Ez lesz a kulcs most is, mint annyiszor a jobb csapatok ellen. De meglesz, én hiszek benne. Te hiszel?
Mert ha nem, akkor add át valakinek a jegyed/bérleted, erre a meccsre tényleg csak az jöjjön ki, aki el is hiszi, hogy nyerni fogunk, mert ha a lelátó nem tudja, hogy ki a jobb, akkor a csapat sem fogja tudni. Ez biztos. Holnap elvetemült nagy szurkolás kell, nem olyan tingli-tangli, majd lesz valami, ha elmegyünk 2-3 góllal-féle, mert az lófaszt sem ér. Mindenki hozza a legdurvább mély hangját, és ordítsa ki magából a heti gondját, frusztrációját, űzzük, hajtsuk győzelembe a fiainkat, mert ez a meccs nem a csoporthelyezés szemponjából nagyon fontos, hanem a komplett tavaszunk szempontjából. Nem a pontok miatt, hanem az önbecsülésünk miatt. Hogy magunk is elhiggyük, amit a Björn és bandája leírtak, hogy hol a helyünk a mezőnyben tavasszal.
Hajrá Veszprém, ne szarozzunk, csapjunk oda! Együtt nyerni fogunk!
Szolgálati közlemények
Először is a két lépcsőfeljárónál gyűjtést szervez a szurkolói egyesület és a klub az összes fősodros médiát megjárt történettel rendelkező Marika néninek, mindenkit szépen kérek, hogy legalább a zsebében csörgő apróját tolja bele, hogy emberhez méltó körülményeket teremthessünk neki.
A meccs elején az O-szektor olyan élőképpel készül, amiben részt kell vállaljon a komplett rövid oldal, tehát az N és P-szektor is, ehhez kapcsolódó felhívásukat adnám közre változtatás nélkül. Ami borzasztó fontos lenne, hogy az ebben a szektorban szurkolók próbáljanak már ott lenni a helyükön időben, és basztassanak mindenkit maguk körül, hogy sikerüljön tényleg végrehajtani ezt a nem túl bonyolúlt kérést, különben tök égő, ha nem sikerül. Márpedig most gyorsan ki fog derülni, hogy ki nem tud ennyit bevállalni azért, hogy sikerüljön egy ilyen aksön, mert látszani fog a végeredményyen. Nem hiszem, hogy túl nagy kérés lenne mindez Európa egyik legjobb táborától, nem igaz?
Tisztelt N-O-P szektoros szurkolótársak!
A B-közép a szombati meccsre nagyszabású élőképpel készül, a klub és a szurkolók tiszteletére. Kérjük a fent említett szektorokban helyet foglaló szurkolókat, hogy a világítás felkapcsolása után kövessék a szektor előtt irányító Gyurákot, hogy az élőkép bemutatása zökkenőmentesen sikerüljön. Ehhez elengedhetetlen, hogy mindenki a helyén álljon mind a három szektorban és csak a székére kikészített lappal várja a világítás felkapcsolását. A piros és fehér lapok nem cserélődhetnek! Köszönjük a figyelmet és a segítséget. Hajrá Veszprém, a győzelem miénk!
Üdvözlettel: B-közép vezetői