...ez a nem túl kifinomult véleményem.
Mert nálam ez az a pont, amikor már nem lehet, de hogy őszinte legyek nem is akarok szó nélkül elmenni a bíráskodás mellett. Sajnálom, mert egyébként pontosan olyan fasza kis meccset hozott a Mikulás, amilyennek egy hétközi Veszprém vs Vardarnak lennie kellene, kár, hogy a szándékos durvaság, és az egyértelmű csalás elvitte a gyermeki lelkesedésemet. Nem is azt az 1 pontot sajnálom annyira, hanem maga a csalás ténye szomorít rettenetesen el, és hogy az a feltámadás, amit produkáltunk az első 10-15 perc után, nem nyerte el a jogos jutalmát ugye. Ha csak a végjátékban összeszámolt, ellenünk befújt rossz ítéletekből indulok ki, akkor ez a meccs egy kb. háromgólos győzelem. Ehelyett lett ez a 28:28-as döntetlen. De kezdjük az elején.
Nem kezdődött jól számunkra a rangadó, kicsit benn maradtunk az öltözőben fejben. Örömmel láttuk viszont, hogy kapuban a Mirko helyére beugró Borbély Ádám kapta meg a lehetőséget, és azt hiszem utólag kijelenthetjük, hogy bőven élt is ezzel, voltak döbbenetes percei a kapuban, ő is, ahogy az egész csapat, a második félidőben egyértelműen minden tőle telhetőt megtett a győzelemért, szavunk sem lehet. Külön éljenéljen, hogy van egy ilyen fiatal kapusunk, akire egy ekkora rangadót is rá lehet bízni könnyű szívvel, ennek a ténynek bizony örülni kell.
Chema kezdett középen, és bár valószínűleg én Mátéval kezdtem volna a meccset, a spanyol nem volt rossz döntés, egész konkrétan a legjobb őszi meccsét tolta egyértelműen. Amúgy is pont egy Vardar ellen kellenek azok az emberek, akik odamennek a pofonokért a falba, ha kell, na most ő vitathatatlanul az egyik legnagyobb ütésálló képességgel bíró játékos a mezőnyben. Egyébként Máté is az, de Chema egy fokkal jobban érzi Ilicet. Az első perceket első balettóráján bakancsban megjelenő zavart kislányként kezdtük támadásban, amit pedig sikerült valahogy kapura küldenünk Angelovnak (az öreg egyszer már szopatott szét bennünket, csak nem jut eszembe, hogy melyik meccsen), az lefelé ment, ahova ő ült rendszeresen, így gyorsan elhúztak négy-öt (!!!) góllal a vendégek. A tizenkettedik percben érezhettük először, hogy összeállt működőképesre a védelem, ezt onnan tudom ilyen jól, hogy felnéztem az órára, hogy mindezt megjegyezzem.
Amikor Ilic először betalált, akkor kezdtünk el visszajönni a meccsbe, érdekes módon ez szinte percre pontosan összhangban volt a magára találó védelemmel, és hát Lékai beállása hozott még igen határozott vérfrissítést, négy góljával és két asszisztjával egészen konkrétan érkeztünk végre lőtávolságba meg, kezdődhetett gyakorlatilag elölről a meccs. Iváncsik Gergő teljesítménye még mindenképpen dicséretre méltó, most a balszél volt a megbízható befejező poszt, ami lássuk be, nem volt túl gyakori az ősszel, ő most egyedül tolt ott egy 5/5-öt, ami felettébb örvendetes. A jobbszellőnk viszont most sajnos meglehetősen pontatlan volt, de még ez is belefért volna, ha az a végjáték nem lett volna. 12:12-vel vonultunk szünetre, túl voltunk egy felzárkózáson, és bár a meccs meglehetősen kemény volt a várakozásnak megfelelően, a sportszerűség határain belül történtek az események. Itt még.
A második félidő eleje aztán nekünk állt rendesen, Marguc góljával végre vezettünk, majd Sulicéval már kettővel is mentünk először a meccsen. Ennek köszönhetően némi szurkolás is lett, és bár keddi rendezvényhez képest tényleges teltház, a rangadó miatt pedig teli O volt, azért az első félidőben finoman fogalmazva sem szólt egyszerre az a négyszáz torok. De miért? Ez egy bazi fontos meccs volt, egy kurvajó csapat ellen, és lenn a pálya szélén inkább csak a beordításokat lehetett hallani eleinte, nem össznépi szurkolást. Aztán a tisztesség kedvéért azt is ideírom, hogy amikor a bírók elkezdtek ámokfutni, akkor azért összezárt a csapattal az O, és bár kiindulópont a "hülye vagy, hülye vagy" meg a "Fújd meg a sípot, fújd meg jól..." illetve a "Cigányok" című nem túl elegáns, ámbár érthető módon tegnap gyakran használt rigmus volt, ez megadta az alapot a második játékrészben feltámadó rendes szurkoláshoz is. Csak hát ezt lehetne az első perctől is, srácok, nem?
A játékban viszont ekkor kezdődtek a durvulások. Egyértelműen nyerni akartak itt a macedónok - talán történetük során másodszor -, így hát mindent megtettek, de tényleg min-dent. Az hagyján, hogy az összes macedón állandó jelleggel körülvette a számukra kedvezőtlen döntést hozó játékvezetőt, komolyan, mintha katalánok lennének, de a fél brigád teljesen büntetlenül konkrétan szándékos nyakon védekezett a komplett félidőben. Rengeteg fotóm van nyakon ragadott Laciról, Chemáról, jó, biztos a másik oldalon is be lehetett fújni Sulic ütését (bár a helyszínen nem láttam egyértelműnek, vissza meg nem tudtam nézni azóta sem), de akkor a többit is illene, nem? Kicsit elszabadult a meccs, az összefejeléses fogkiesés volt a csúcspont, gondolom mindenki kicsit belerettent a véresen guruló fog látványába, de amúgy csoda, hogy nem lett nagyobb parája senkinek sem, na mindegy.
Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy három héten belül ez a második olyan ordenáré, még amatőr szemmel is kirívó csalás, amit nem lehet szó nélkül hagyni már. Hogy idegenbeli meccseinket csalják a BL hajrájában, az régen tök megszokott volt. Hogy nálunk nagyobb csapatok ellen a síp sosem nekünk fúj, vagy hogy német földön német csapatnál minimum öttel kell jobbnak lenni ahhoz, hogy egy tetves góllal nyerni tudj, ez ok. De ami idén folyik, az halálosan szomorú. A Párizs ellen kísértetiesen hasonló volt a bírói ténykedés, akkor az volt érezhető, hogy velünk ellentétben ők addig támadhatnak, amíg nem lőnek gólt. Most azt éreztem, hogy gólokat húznak ki alólunk, miközben nekik három perc alatt háromszor adtak a kezükbe labdát a felzárkózáshoz. És még így is csak egy hét mezőnyjátokosos, időntúli hetessel tudták ikszre hozatni a horvátok. Egyébként még az a hetes volt kb. az egyetlen jogos ítélet a végjátékban, de Nilsson állítólagos könyöklésére (hát bazmeg, feltette a kezét, labdára várva, ő konkrétan észre sem vételezi, amit ott Borozan művel mögötte, elképesztő, hogy ezek szerint tudták, mire kell rájátszaniuk) elvett gólt már eleve egy Nallacit kétkezi levegőben lökéséért nem kiállított Fereirra Moraes akció előzte meg, amit le sem fújt a hivatalosan egyáltalán nem rossz páros. Ezt azért tartom fontosnak kiemelni, hogy lássuk, ilyesmiben ezek nem nagyon tévednek ekkorát szándék nélkül. Borozan amúgy ugyanebben a támadásunkban már egyszer Momo előtt is hanyatt dőlt, nem igazán értem, hogy meddig lehet ezeket a hányinger színészkedéseket büntetlenül eljátszani ezen a szinten. Erre kellene kitalálni valamit végre.
Timu foga és egy pontunk bánta ezt a meccset, nem az utóbbi érdekel jobban, maradjunk annyiban, és ha nem tettünk volna már annyi keserűség árán oly sok energiát ebbe az őszbe - benne a SEHA-meccsekbe -, akkor talán magam is egyetértenék azzal, hogy haknizzon a B/C csapat ebben a sorozatban, aztán szarjunk bele a balkáni palacsintába, de ehhez szerintem már késő van. Sajna.
Szép volt, fiúk, hatalmas küzdést láthattunk, amit köszönünk szépen, megfordítottunk egy szarul kezdődő meccset, ami végül csak döntetlenre volt elég, de erről tegnap nem ti tehettetek. Aki ismeri ezt a sportot, annak ez ugyanannyira egyértelmű volt, mint a Párizs elleni. És ez nagyon rossz.