Már eleve az, hogy megfordult a fejemben vasárnap, hogy akár ki is kaphatunk Dániában, már ez jeges érzéssel mart bele a szívembe. Nem is azért, mert a dánok annyira szarok lennének, hanem mert mi nem vagyunk olyan stabilak, hogy biztosra lehessen venni egy meccset ősszel. Chema döbbenetes méretű helyet teremtő előkészítéseivel kezdődött a meccs, amit Momo végre szorgalmasan és ellentmondást nem tűrően vágott be, ezt remek előjelnek vettem, ugyanakkor némi aggodalommal töltött el, hogy az első tíz percben akárhogy is kapaszkodtunk Markussen vagy Skube testébe, nem nagyon tudtuk megállítani őket. De legalább próbáltuk erősen és Roli is fogta nem csak a kötelezőket, hanem ziccereket és hetest is, igen. Emiatt viszonylag gyorsan közé tettük azt a már-már megnyugtatónak tűnő 3-4 gólos különbséget.
Az látszódott, hogy eredetileg átlövésekkel szándékoztuk szétzilálni őket, ami ment is rendesen, Chema gyönyörűen tette a dolgát és hozta helyzetbe a lövőket, a 15. percben viszont nagyon reméltem, hogy Xavi hozza Mátét a helyére, hogy ne kelljen idegbe lennünk amiatt, hogy Chema kifingik idő előtt, Máté meg a kispadon vacsizik levegőt estére. Közvetlenül időkérés után viszont megtörtént az, amire senki nem számított, Chema akkora helyet csinált egy indulócsellel, hogy még Terza sem tudott nem besétálni, így megszerezte első BL-gólját az idényben. Ohyeah.
A védekezésünk időközben egészen beállt, mögötte Mikler szépen fogta a dolgokat, így állandósulni látszódott ez az előny, ráadásul valahogy megnyugtató módon zajlott a mérkőzés. Mivel veszprémi szemmel ilyesmire már régóta nem volt példa, hát most sem tudtam teljesen kisimulni. Volt még vissza 38 perc, ugyanis.
Jött Nilsson, Lékai és Kopljar is, utóbbi mondjuk nem sokáig tudta erősíteni a posztot, mert egy hatalmas fölé után padlót fogott sajnos, így az éppen zajló pihenéséből Laci jöhetett három támadásra vissza. Markussennel az ékben a dánok kijöttek nyitottra, hogy a lövőinket kiszorítsák hátra, sikerült is némi zavart kelteniük, így eladtunk néhány labdát gyorsan, le is olvadt az az öt pillanatok alatt háromra, de aztán megráztuk magunkat, és mivel a védelmünk továbbra is megfelelően motivált maradt, gyorsan közé tettük az újabb hármat. Az első félidőben szépen, koncentráltan, fegyelmezetten játszott a csapat, Xavi is használta a padot, talán Momo kaphatott volna némi időt már ekkor is, mert Ligetvárit nem kéne félni használni. A félidő 15:9-es eredménnyel zárult,
A második félidő ugyanott folytatódott, a remekül záró védelmünk után két gyors labdához is jutottunk, egyiket Gergő vágta be, másikat egy fél ütemmel megkésve próbáltuk megjátszani sajnos, ennél már csak az a jelenet volt a viccesebb, amikor Chema szar labdája utáni Laci-mentést követően állóhelyzetből próbáltunk labda taszigálással gólt szerezni, és hát ezt még úgy sem lehet, hogy az összes labdába érő játékos a hatoson toporog ugye. Kell hozzá a lendület, nincs mese. A félidő remek nyitását egy komolyabb negtorpanás követte, már ami a gólszerzést illeti, ugyanakkor a védelmünk bármelyik formációban is dolgozott éppen, működött szépen, így nem aggódtam túlságosan.
7/7-nél tűnt fel, hogy Ilic még mindig nem pihizett egy szemet sem, ok, értem én hogy jó formában nyomja éppen, de nem kellene szarrá zsigerelni szerintem, mert tök felesleges. Mikler második hetesfogása borzasztóan kellett, mert ezzel az új dán taktikával, már hogy nagyon gyorsan rontsanak ránk a középkezdést követően, nem nagyon tudtunk mit kezdeni. És ebből persze bele is hibázgattunk támadásban rendesen. Chema látványosan kezdett elfáradni a 43-44. percben, nem kéne húzogatni az oroszlán bajszát, van emberünk, akit lehet hozni helyette. Néhány Roló-védéssel aztán sikerült megakasztanunk őket, és mivel az ebből adódó lehetőségeket is szépen kihasználtuk (Gergő ziccert, Gajic hetest), így visszaállt a hatgólos vezetéses világ rendje.
Momo kiállításának elsőre kifejezetten örültem, mert enélkül nem láttam biztosítva Ligetvári perceit, viszont gyorsan legörbült a szám, amikor a dánok egymás után kettőt lőttek, és a megnyugtató előny ismét leolvadt háromra, majd kettőre, aztán egyre. Baszki, hát ez hihetetlen. Tudom, hogy közhely, de ez a meccs már bőven és többször is meg lett nyerve, nagyon mérges leszek, ha a végén még izgulnom is kell.
De aztán szerencsére nem kellett, ismét összezárta a fogát a kezdő, és visszatettük közé a különbséget.
Igaz, hogy Ilic csak a kétperceiben pihenhetett, és hogy Laci sem vakargatta sokáig a tökét a padon figyelgetve, igaz, hogy Chema halál fáradt lett a végére, igaz, hogy nagyon kellettek Mikler védései ehhez a különbséghez, de amit kértem, az megvalósult: nyertünk. Mégpedig gyakorlatilag egy sima meccsen, talán az első őszi ilyenen. A vége 24:29 lett, köszönöm szépen!