Direkt aludtam rá egyet, nem írtam első felindulásból, egyrészt amúgy is a méltán népszerű _benito pajtásunk felejthetetlen szülcsinapcsijára igyekeztünk rögtön meccs után, gépközelben pedig most vagyok először azóta, másrészt elemzést erről a tegnapiról talán felesleges is lenne, hiszen a mi szempontunkból túl sok elemeznivaló nem történt a meccsen, annál több kérdés merül fel ugye. És mivel ezek a kérdések makacsul visszatérőnek bizonyulnak, ideje összefoglalni ezt az egészet.
Pedig én aztán tényleg úgy álltam ehhez a meccshez, hogy ki lehet kapni egy alapszakaszos őszi fellépésen, Szegeden, hiszen ha valamit, hát azt mindenképpen megtanultam Carlostól, hogy nem lehet megnyerni minden meccset, igenis súlyozni lehet és kell is, különben egy folyamatos megfelelési kényszer adta nyomás alatt kell mindenkinek teljesítenie. Az meg nem jó. Márpedig ebből a szempontból ez a meccs tényleg teljesen mindegy volt. A másik oldalról ugyanakkor az is igaz, hogy egy Szeged vs Veszprém soha a büdös életben nem lehet érdektelen, ezt diktálja a közös történelmünk, a 170 egymás elleni lejátszott, szóval veszprémiként ki kell jelentsem: nincs elengedhető Szeged-meccs. Bizonyos szempontból fontosabb is, mint akármelyik őszi BL. Ennek fényében különösen fájdalmas az, amit tegnap mutattunk, mert ezt Rolin és Pálmán kívül a pályára lépettek nem annyira érezték át szerintem. Ki lehet kapni az én szemléletemben, de nem úgy, hogy az utolsó két támadásban két labdát adunk el. Hát mi ez itt, megye2? Bazmeg.
Támadásban görcsölünk most már tulajdonképpen egész ősszel, talán a Kiel-meccs volt az egyetlen kivétel, de annak a második félidei támadójátéka is brusztolás volt persze, csak hát ott legalább megnyugtatóan működött a védelem. Végjátékokat bukunk visszatérően olyan módon, ami egyszerűen nem elfogadható ezen a szinten, annyi hibával játsszuk a meccseinket, mint egy gyengébb női meccs az nb2-ben, és azt sem először kellene megkérdeznem, hogy mi a lófasz van Lékai Máté játékperceivel? Tudom, semmi, hiszen nincsenek, de mégis mi a szarért ültetjük a padon, amikor Chema önmagát múlja alul, de tényleg. Én pont szeretem és értem az ő játékát, de tegnap nem volt mit védeni ezen, konkrétan ártott. Rengeteget. És akkor Máté, akinek ajándék egy nyitott védelem, ül a padon hatvan percet. A válogatott első számú irányítója. HATVAN PERCET. Miért? MIÉRT?
Ezek csak a legkézenfekvőbb kérdések, de folytathatnánk azzal, hogy Kopjlar? Most akkor Laci sérült-e vagy nem-e? És az komoly, hogy a világ talán jelenlegi legjobb heteslövője harmadszorra állhat csak oda a heteshez? Mi van Rencsikével? Nem tudom, mikor láttam utoljára bedőlni, lassan az összes ziccerét lábon hordja ki, ami tök furcsa, tekintve, hogy beálló. Mi van Momoval? Értem, hogy ki van fingatva, mert Ivan beteg, de itt újra visszacsatolhatnánk a kérdést Máté játékperceihez ugye. Hova tűnik az a Kiel ellen működő védelmünk az ilyen meccseken? Xavi mikor teszi fel a kezét, hogy igen, ezt én basztam el? De most komolyan, olyan nagy kérés ez? Carlos minden egyes elbukott meccse után megtette, ezt is annyira lehetett tisztelni benne, igaz, hogy mást sem ismertem ebben a szakmában, aki rajta kívül ilyesmit tett, de a jót gyorsan megszokja az ember.
Nos gratulálok, a Szeged teljesen megérdemelten nyert, sokkal jobban akarta ezt a győzelmet, és csapatként profin működtek, mi pedig nem. Semelyik sem. Nem kell ősszel brillírozni, ez világos, de ez nem csak nem brillírozás, hanem a koncentráció olyan szintű hiánya, ami mellett most már nem mehetünk el. Megadtam a bizalmat az őszre, de most visszaveszem, elég volt a szerencsétlenkedésből, utoljára Dujshebaevtől kérdeztem meg, most Sabatétól szeretném ugyanezt: hol a CSAPATUNK?
Ja, és majdnem elfelejtettem, hogy könyörögve kérjem az MTV isteneit minden - igen, szerintem klubszíntől függetlenül az összes - kézilabdabarát nevében, hogy mentsen meg bennünket ifj. Knézy kézilabdás ámokfutásaitól a jövőben. Az ő közvetítése a sportág megalázása, még szerencse, hogy többnyire helyszínen élem meg az ilyen meccseket, de most nagyon rossz volt hallgatni, méltatlan ehhez az egészhez. Köszönjük szépen!