Nem emlékszem olyanra, hogy egy ennyivel kijelenthetően gyengébb csapatnál ennyi időn keresztül ponto(ka)t hagyjunk, ergo köszöntsük hivatalosan is az elsőszámú mumusunkat. Elég dühítő ez, mert szinte mindenki más meg tudja oldani őket évek óta, illetve mi is mindenki mást meg tudunk oldani kb., áhhh.
Az a hír, hogy nem lesz ma Laci, csak elsőre tűnt rohadtul ijesztőnek, aztán belegondoltam, hogy így legalább nem lesz a végéig járatva már ősszel, letolja a szinte szokásos pihijét, és amúgy is, ha valahol, akkor azon a poszton most szépen megvagyunk, legalább nincs kérdés, jöhetnek az újoncok. Mondjuk nem váltották meg a világot, illetve meglátásom szerint sajnos a passzívabb fél kapta a jóval több időt Xavitól, amit azért sem értek, mert hátul sem Marko volt a jobb, és mert az első félidő még egész szépen fel lett osztva közöttük. Na de meccs.
Pálma okosan pattintott lövésére Ivic válaszolt nagyon gyorsan, majd Duarte hasonlóan pofátlan Mirko lába elé pattintásával vették át a vezetést a hazaiak. Kopljar találta magát a kezdőben nálunk és hát Fekete Dávid ugye, aki nagyon cukorborsónak tűnt a bemutatásnál a sok melák hóna alatt. Egy jó védekezést követően végre meglódultunk, és Sulic majd Pálma további góljaival egy perc alatt megfordítottuk az állást.
Aron komolyan magára vette a vezér szerepét, pillanatok alatt 4/4 állt a neve mellett, és osztotta is a labdákat, például szinte jobbkettőből szélre, amit aztán sajna Dávid Corralesbe lőtt. Zhitnikov percei következtek, a Kopjlar, Gajic tengely finoman szólva sem érzi egymást sem a védelemben, sem elöl, először egy nagyon rossz váltás után maradt Gajic a beálló mögött, majd nemsokára vállalhatatlanul kiszorított átlövés süvített át fölöttük, és pattant a hálóba Mirko lábai között. Támadásban szintén zenész, Marko nem igazán veszi figyelembe a szélsőjét, ami elég nagy luxus, tekintve, hogy Gajic áll ott. Jött is Ancsin (és Marguc, meg Nilsson) rövidesen, aki végre el is merte durrantani, mondjuk a nagyon ellentétes oldalról durván visszahúzott szép góljába belesípoltak, utána meg lőtt egy félmagasat.
A 25. percben húztuk először le a szélre, Margucnak, akkor éppen öt-öt ellen voltunk a pályán, de kétlem, hogy bármelyik jobbszellőnknek ne lenne elég annyi hely, amennyi egy rendes húzás után maradna, Pálmán kívül nem találtuk a kinti lövéseket, a beállókat még csak-csak, viszont a rutinos szélsőink nem sokat hibáznak, HA labdát kapnak, szóval kaphatnának. A félidő végére maradt még izgalom, miután másodszor is visszajöttünk -2-ről, Ancsin állt bele jól az indításukba, és szedte le a labdát a vágtázó Ghionea elől, így mi kérhettünk időt húsz másodperccel a félidő vége előtt. Kicsit dejavu volt, de szerencsére ez csupán az első játékrész volt (itt még nem vágtam, hogy ha veszprémi vagy, akkor a történelem gyakran ismétli önmagát), és a végén Ancsin be is vágta.
Összességében az első félidőben keresgéltük önmagunkat és a nyerő csapatunkat, Ilic és Laci (Kopljar/Ancsin) lövései nagyon hiányoztak, Pálma durrantgatta a pattintottjait ugyan, de azért egy szál veszélyes ember qrva kevés kintről, Plockban. A két balkezes közül AncsinGabiban éreztem jobban az X-faktort, őt erőltetném jobban, az ő csuklójában jobban benne van, hogy elcsattan, és a védelemben is többet tett hozzá jóval. Mirko remekül kezdett ugyan, de aztán valahogy úgy maradt, a 27% nekem kevés, és a beállóinkban is jóval több van, még ha mindegyiknek ketten is lógnak a nyakában.
Persze Mirko védéssel és Marko góllal kezdtük a második félidőt, csak hogy meghazudtoljanak, de nem bánom, legyen így és nyerjék meg ők a mait, ha már így leírtam őket harminc perc alatt. Aztán nem tették, teszem hozzá utólag. Túl sokáig nem örülhettünk a felpörgött hozzáállásunknak, úgy öt perc után már Pusica indulásgóljára szisszenhettünk fel, akivel csak Fekete Dávid futott vissza. Támadásban Nilsson is, Pálma is belehibázott, Aron két, igazi lövőhelyzet nélküli lövése után ledermedtem kicsit, nem neki kellene visszaesnie, hanem valakiknek fel kéne nőniük a feladathoz, különben baj lesz. Hátul először a kiscsávóra, majd Kopljarra mentek egy-egyezni, mindkettőt sikerrel, így Xavi gyorsan időt is kért, Ivic lövéseivel viszont továbbra sem igazán tudtunk mit kezdeni. Máté jött szélre a kiscsávó helyére, Chema érkezett irányítani a nyitott ellen, az első megindulásából kiharcolt egy kétpercet, aztán letolta szélre Máténak, aki remekbeszabott szélsőmozdulattal húzta a rövidre vissza, aztána következő támadásnál pedig odavarázsolta a labdát valahogy Sulicnak. Ez három gól hirtelen, át is vettük a vezetést vele.
Rencsike aztán megrázta magát a második félidőre, Xavi jó érzékkel cserélte legalább a beállókat, Nilssonnak nem ment, visszahozta Sulicot, akit aztán a nyitott mögött széttömtek zsugákkal a társak, zsinórban három góljával visszavettük a vezetést a 48. percre, de sokáig nem örülhettünk, mert Tarabochia úgy verte be jobb kézzel Terza feje fölött, hogy az csak úgy zuhant. Ancsint hiányoltam eléggé a második félidőben, viszont Máté a második majd a harmadik lehetőségét is gyönyörűen rövidre húzta, hát akkor nyerjünk vész-szélsővel, nekem mindegy, gondoltam magamban. Terza gólpasszát látva Sulicnak már majdnem csettintettem is a nyelvemmel, de még mindig túl szoros volt a meccs ahhoz, hogy megnyugodjak.
Páros kiállítás utáni húzás egész parádés volt, ismét balszélre és Lékai ismét beverte kegyetlenül az új kapusnak, majd végre Pálma is beköszönt újra, kettővel mentünk először a meccsen, kezdtem kicsit bízni a végjátékban. Kár volt. Lengyel időkérés után aztán Zhitnikov érkezett lendületből Timura, várható volt, hogy az esélytelen a mi szempontunkból, majd egy tök egyértelmű hetest nem fújtak be Sulicnak, ami döntőnek bizonyult, illetve hát az utolsó perc történéseire ismét csak egy szót tudnék mondani: horror. Az, hogy ekkora játékosok agyban nem bírják el a végjáték terhét, azt látni borzalmas.
Ok, megcsináltuk Pálmának a helyet, ő be is ment, kétperc, hetes. Eddig rendben, de aztán jön az az Ilic, aki pályán sem volt az utolsó negyedórában, de amúgy addig sem ment neki túlságosan. Jó, nem lehet ráverni ezt kizárólag (bár NEM PÖRGETTE FEL MAGA ELÉ A LABDÁT, úgyhogy hibázott, de hatalmasat), és a meccs képe alapján nem igazságtalan az egál, de sajnos nem elég. A csoport többi meccsét elnézve az elsőségnek kb. lőttek is ezzel, amivel önmagában nincs is gond, csak jó lett volna két plusz hetet pihenni tavasszal.
Miért nem cserélhetünk kapust meccs közben? Nem tudhatom biztosra, hogy Roló mennyit védett volna, vagy nem, de hogy meg sem próbáljuk SOHA, az szúrja a szemem marhára. Miért nem próbáltuk meg Ancsint is a másodikban, miután egyértelműen jobban ment neki, mint Kopljarnak? Ha Lékait ilyen szépen meg tudtuk lövetni balszélen, akkor miért nem erőltettük a másik oldalra ugyanazt? Ott a világelitbe tartozó két szlovén van, miért nem lehet közölni Kopljarral (ha már mindenképpen ő van ott), hogy márpedig húzd le Gajicnak/Margucnak, fiam, és ne befelé indulj állandóan. Miért, miért, miért? Miért nem tudunk nyerni Plockban?
Kivagyok, ez sokkal jobban fáj, mint az otthagyott pont Flensburgban, úgyhogy elmegyek kicsit pityeregni a sarokba. Tudom, magam is sokszor hangoztattam, hogy idén lesznek vereségeink, DE viszont vannak azok a meccsek, amiket muszáj volna hoznunk.
Na ez is egy ilyen lett volna Plockban.