Amit én előzetesen látni szerettem volna, na az százalékban kifejezve úgy harmincig valósult meg. Szerettem volna nem kiengedéses, magabiztos győzelmet, ebből szó szerint minden megvalósult, mert hát kiengedni nem annyira volt miből, a második félidő első felétől és néhány rövid szakasztól eltekintve csak keresgéltük a védelmünket, és hát nekem a támadásaink legtöbbje sem tűnt túl tudatosnak, hogy őszinte legyek, szóval ebben nem annyira értek egyet most Xavival.
Ami tetszett, mert de, ilyen is volt, igen.
Az elején voltak pofás, jellemzően Gajic szélére kijátszott támadásaink, amik gyönyörűek voltak, de mivel a védekezésünk az első negyedórában konkrétan még hében vagy hóban sem működött, ezért azon túl, hogy végigtoltuk végre a húzásokat, elnyúlásra egyáltalán nem adódott alkalom. Azt néztem, hogy annyira rendezkedtünk ott a pályán is a belső védekező pozíciókban, hogy faultolásra nem igazán maradt koncentrációnk. Nem tudom mit zsizsegett annyira mindenki, vagy mit kellett még ott is átbeszélni, nekem nem tűnt annyira szokatlan felállásnak, de mindegy, mert ez nem annyira tetszett, most meg még a tetszetteknél tartunk.
Gajic biztos keze elképesztő, jobbszélen bazi erősek vagyunk, és ha még hozzáteszem, hogy a hetesekben is határozottan jó, egyértelműen a legjobb igazolásunk. Fura lehet neki itt nem lőni ezeket amúgy, eddig mindig mindenhol ő volt a büntetőember. Aztán tetszett néhány közbelövésünk, néhány passz a beállónak, csak kár, hogy Rencsike zsinórban háromszor pont a legszebb bejátszásokat kihagyta. Nilsson viszont nem hagyott ki semmit, úgyhogy ő is a like-listán van. Tegnap még az asszem első BL-meccsüket fújó bírók teljes fogalmatlansága is vicces volt egy pontig, mondjuk egy élesebb meccsen nem röhögtem volna, ez egészen biztos, de az első félidő már-már komikus volt, minimum három teljesen ellentétes ítéletet hoztak, és annyira nem voltak összhangban, hogy a pályabíró a kifelé szabad befújása után visszaszaladt majdnem a másik kilencesig, mire egy kósza hátranézés után konstatálta a bajt.
Megnyomtuk a második félidő elejét, jó volt amikor feljebb kapcsoltunk egy sebességgel, összeraktuk a falunkat, rögtön el is kezdtünk elnyúlni, de sajnos ezt nem sikerült konzerválni az egész második harmincra, hanem visszacsúsztunk a jojo-effektusba.
Aztán szívmelengető volt megint piros arénát látni és természetesen remek volt ismét bandázni a szektorbeli pajtásokkal, azért az eddigi meccsek lelátói hangulatánál már bőven jobb volt ez a tegnapi, de messze volt az egység és az igazi BL-láz, na. Az izlandi tapsikolós sem lesz rossz, ha valaki rendesen eldobolja, haha.
Tetszett még a Schaffhausen játéka. A múltheti második félidejük után kicsit leírtam őket, ez igaz, most viszont abszolút kellemes benyomást keltettek, csinálták, amit kellett és amit elterveztek. Az edzőjük mondta sajtóson, hogy hosszú támadásokat próbáltak erőltetni, hogy minket lassítsanak, ezt abszolút hozták, és szerettek volna elérni indulásból lőtt gólokat, ezt is.
Ami nem tetszett, ilyen is volt, hogyne.
Egyáltalán nem éreztem magunkat magabiztosnak, talán ez bosszant a legjobban. Olyan kavarcot érzékeltem védekezésben, aminek nyoma sem volt Flensburgban, ezt meg lehetne esetleg magyarázni annyival, hogy nyilván arra a meccsre készültünk jobban, de mivel Xavi módszerei messze nem ilyen meccseket súlyozósak, ezért biztos vagyok benne, hogy erre a meccsre is készültünk megfelelő mennyiségű videózással. Ehhez képest az elején már azon meglepődtünk, hogy Csaszi kintről is lő és pontos labdákat osztogat. Persze továbbra sem gondolnám, hogy ezekből a meccsekből kell komolyabb következtetéseket levonni, de többel nyerni egyszerűen jobb.
Nem mondom, hogy egy pillanatig is veszélyben lett volna a két pont sorsa, viszont messze nem vettük ezt a feladatot annyira komolyan, amennyire én szerettem volna. Ha jól emlékszem összgólkülönbség lesz a szempont pontazonosság esetén, nem ártana tehát megszórnunk a két kicsit, mert a Kiel például biztosan meg fogja. És hát nyilván önbizalom szempontjából sem volna baj, ha közé tennénk azt, ami hivatalosan és a papír alapján márpedig ott van.
Leírtam az LA-posztban, hogy én miért és kivel kezdtem volna, szerintem egyértelműen jobbat mentünk volna, de ez csupán feltételezés és illúzió, ráadásul innen nézve már mindegy is. Viszont ezzel kapcsolatban továbbra sem tetszik a meccselosztós kapus rendszer. Ez már Carlosnál sem tetszett, szerintem egyszerűen öngól az, ha megfosszuk magunkat a kapuscsere meccs közbeni gyakorlásától, elszoknak tőle a kapusok, és hogyha éles helyzetben nincs már más választás, akkor idegen lesz nekik beállni húsz percre. Tudom, hogy nem én vagyok a szakember, de nekem ez nem tűnik jónak. Tegnap is volt olyan szakasza a meccsnek, amikor Mirkót kicsit leültettem volna, hadd nézze padról kicsit, hogy ki hogyan lő, nem hinném, hogy ettől lenne rosszabb. Persze adom azt is, hogy kell az egész meccs és a bizalom, na de annyi mérkőzést játszunk idén, hogy beleférni mindkétféle varia a kapusokkal. Ráadásul van az az edző, amelyik három pillanat alatt kiszúrja, hogy sorminta van, és máris egyszerűbb lesz lövésekkel felkészíteni a lövőit, ha tudja, hogy melyik áll majd a kapunkban.
És végül bazira nem tetszik a kurvagyengézés sem. Értem, hogy márpedig a szurkoló bla-bla-bla, megteheti, mert megvette a bérletét, és szabad véleménynyilvánítás, meg istenfasza, de nekem ez annyira gáz, nem vagyok hajlandó azonosulni az ilyen minősítgetéstől, komolyan. Azzal meg végképp nem, hogy amikor a láthatóan ezen fennakadó Laci kijön nyilatkozni, még neki egyedül is odaordítják néhányan. Jól van apám, jól megmondtad, ügyes vagy. Aztán te tiszta lelkiismerettel végigszurkoltad a meccset? Csak mert valahonnan az rémlik, hogy ez volna az O szektor dolga, nem a minősítgetés. Szurkolni minden pillanatban, nem? Akkor is, ha megy a szekér, és akkor is, ha megakadás van. Vagy rosszul gondolom? Na most azért ettől messze volt a lelátó tegnap is, de a fikázás, az megy, hogyne menne. Aztán meg ha valamit nyerünk az éppen aktuális közvéleményi szájíznek megfelelően, akkor megy a játékospacsi, puncsolás a mezekért, meg a szép volt, fiúk. Igaz? Fú, én inkább nem minősítem egy szóval, hogy erről mit gondolok, viszont a játékosok remélem változtatnak a sémás nyilatkozataikon a jövőben, és alkalomadtán bemondják, hogy "talán félelmetesebb lehetett volna a hangulat, ha a B-közép egésze végig szurkolt volna". Mekkora hiszti lenne belőle, úristen, látom is lelki szemeim előtt a teljesen kiborulókat. Fel kéne fogni, hogy játékosnak és lelátónak egy a célja, és nem, nem direkt játszik gyengébben valaki, ha ilyen van, nyilván nem úgy kelt reggel, hogy ma inkább kihagyja a lehetőségeit, mert csak és ezen nem segít az, ha még a pofájába is kapja. De mindegy, nekem ez nem fér bele, és kész.
Zárásképpen pedig, "lőjj egy gólt, lőjj egy gólt, Mirsad Terzic lőjj egy gólt, Veszprém-tábor kéri tőled, Mirsad Terzic lőjj egy gólt."
Jövő héten megyünk Plockba, ami bazi veszélyes hely, ha veszprémi vagy, nyerni legalábbis még nem sikerült a lengyel Szeged félelmetes hangulatú otthonában. Most sem lesz egyszerű, maradjunk annyiban.