How can we do it?

Bővebben meg:

Védelem

Nem olyan bonyolult ám, csak fel kell húzni azt a hét méterre feltolt hatosfalat, ami a szegedi lövőmagasságból nézve szinte teljesen átláthatatlan. Ha valakinek, hát nekünk van olyan, igen, szóval ideje lenne, hogy összeeszkábáljuk ezt már az első pillanatra, mert a meccs eleji hátul belealvás most aztán tényleg nem fér bele, maradjunk annyiban. Ehhez nem kell más, csak motiváció (csudálkoznék, ha nem lenne meg a játékosainkban az extra a kollektív lángoló címeres fb-profilképváltó, Oravecz-mélységű és tartalmú szögedi felbuzdulást látva), és minden, a védelemben részt vállaló játékostól minimum olyan 80-90%-os koncentráció. Az kell, hogy mindenki tudja, mikor és mennyire lép ki a jobbja vagy balja, az kell, hogy láthatóan érezzék egymás ritmusát a falban, az kell, hogy ketteseinknek vagy a belső hármasainknak ne kelljen kiszakadniuk a rendszerből, ha fellépnek egy faultra, hanem az egész rendszer maradjon a nyomukban. Tökéletes összhang kell és kellően agresszív hozzáállás már az első perctől kezdve, nem csak a végjátékra, mert az már késő lehet. Szegeden rá lehet csúszni arra, hogy az elején hátrányba kerül a csapat, na nem azt mondom, hogy onnantól akkor kuka, hanem hogy ezt egészen egyszerűen kell kivédenünk ----- ne kerüljünk hátrányba. Muszáj lesz kizárni minden mást az agyakból arra a másfél órára, el kell engedni Kölnt is, mert ha csak legapróbb szegletében is az villog az agyaknak, hogy jujjj mi lesz, ha most sérültre faultolom magam, akkor baj van.

Viszont ha azt hozza hátul ez a fal, amit tud valójában, és amit már bizonyított többször krízishelyzetben ebben a szezonban, akkor esélye sincs a kékeknek, legyenek bármilyen jól felkészítve és lészen bármily paprikás is a hangulat. A teljesség igénye nélkül sorolnék néhány olyat, amiből erőt meríthetünk, amit már csak megközelítve is, szombaton nyert ügyünk van: Nallaci és Momo nélkül tulajdonképpen szar játékkal, de elképesztő akarással letolt zágrábi hatvan perc abban a pokolban, az itthoni Flensi elleni abban a lelki tébolyban, a kinti kétgólos cumi után igazából az egész meccs, de a hazai PSG-s második félidő azzal a hat darab kapott góllal. Tavasszal szintén jöttünk vissza a halál torkából lelki mélypontról, pl. az itthoni, brusztolós Zágráb-meccs utáni szarul kezdős Flensi, igaz? A Breszt elleni elődöntő vagy a debreceni kupadöntő a küzdés szempontjából kell, hogy mutassa az utat, azokon a meccseken aztán tényleg volt honnan és hova, de nem adtuk fel egy fél pillanatra sem, így rossz játékkal is meglett ennek a jussa. És hát újkori etalonnak vehetjük természetesen a kinti Vardart. Nekem az volt A MECCS így tavasszal, jó, én addig sem voltam hitehagyott az akadozó játék miatt, de ott tényleg azt kaptam, amit reméltem a legmerészebb álmaimban. Azt tudja ez a csapat, ha tudta ott Szkopjéban, akkor tudja Szegeden is majd. Bízom tehát benne, hogy meglesz az a védelmünk, amire építhetünk majd, amiből tudunk gyors gólokat lőni, amire támaszkodhatnak a kapusaink is, hogy kikényszerített lövések leszedésével felépítsék szépen magukat. Továbbra is ez a kulcsa a mi játékunknak, a védelmünk. Azt kell összehúzni jóra.

Támadás

Az első meccs előtt azt nyilatkozta a szögedi védelmi tengely (visszanézéskor láttam a tévében), hogy nekik mennyire fontos, hogy ne érjen gólba a Veszprém első támadása, hát ha ez valóban így van, akkor nekünk legyen fontos az, hogy bevágjuk az elsőt, hátha ezzel is zúzunk a babonájukon egy komolyabbat. Evidens, hogy irányítóban Lékaival kezdenék az utóbbi időben mutatott játéka, és hát nyilván a várható, szögedi 5+1 miatt, kell nagyon a gyors lába, és hát amikor lehetőséget kapott, bizonyított szépen tavasszal, múlt héten pedig láthatóan képtelen volt szabályos eszközökkel kezdeni vele bármit is a szegedi tengely, szóval nem kérdés ez nálam. És ha már belekezdünk, akkor toljuk az elejét egy fokozattal feljebb az átlagosnál, tudom, hogy milyen szép egy végsőkig kidolgozott támadás, meg minden, de egy köztudottan rövidebb és kevésbé minőségibb keret ellen rohanjunk már kicsit, na. Nyilván Szegeden most majd a halottak is feltámadnak, de törvényszerű, hogy előbb utóbb elfáradnak, ha olyan tempót kapnak, amihez nem szoktak. Ha mi lassulunk vissza, akkor a győzelemre több esélyük van. Úgyhogy ne adjuk meg nekik ezt az örömet, ha kérhetném.

A tavalyi szegedi meccsen úgy kezdtünk, hogy mivel szépen feljártak a lövőinkre, Sulic hozta az extrát beállóban. Ez valahol evidens, de ha véletlenül megoldják úgy a kilépéseket, hogy közben a beálló nyakán is maradnak (rendes lövőmozdulat esetén ez amúgy ki van zárva), akkor meg a széleken fog visítani a hatalmas hely, maradjunk annyiban. Nem kell túlcifrázni a támadásainkat, de mindenkitől az kell, hogy tisztában legyen a többiek jobb vagy kevésbé jó pozíciójával. Nem elég, ha csak az irányítónk látja át, hogy éppen mi van, kelleni fog ez a lövőktől is, és akkor itt újra visszakanyarodunk ahhoz, hogy koncentráció. A várható nyitottjuk ellen tehát Lékai, az sem baj, ha több időt kap együtt Aronnal, mert egész pofás dolgokra voltak képesek mindig, amikor így voltak. A szélsőktől továbbra is kellenek a beszaladgálások, ha a nyitottjuk mögött jól látható hely van, a többiektől pedig az, hogy észrevegyék őket ezen alkalmakkor.

Bénázások

Koncentráció kérdése, hogy passz előtt megnézed-e, hogy a szélső tényleg ott van-e a sarokban valóban. Az emberelőnyös szituk legkézenfekvőbb megoldása, ha lehúzzuk akármelyik szélre. Szóval nem a kínai a megoldás ilyenkor, az majd jöhet, ha vezetünk hattal, nem is az, hogy betömködjük beállóba, hanem nemes egyszerűséggel a labdát végigjáratva, rendes kapuratörő mozdulat(ok) neadjisten indulócsel(ek) nyomán ott lesz üresen a szélső, ez kivétel nélkül mindig így van. Ne cifrázzuk ennél jobban a dolgokat, mert nem gól- vagy támadó-szépségversenyeket szeretnénk nyerni, hanem bajnokságot, az meg gólra van. Bármilyen gólra. És ha már szél, egész tavasszal felfelé ívelt a szélsők kihasználtságának aránya, tökre bennem van, ahogy felismertük a Flensi ellen, hogy túlságosan koncentráltak a közepünkre, ezért módszeresen húztunk mindent a sarkokba. Na most a Szegednél is játszik ez a középre figyelés, de a szombatin nyomát sem láttam ennek a felismerésnek. Pedig időben kell stratégiát váltogatnunk ahhoz, hogy nyerni tudjunk a katlanban.

Összességében én pozitív vagyok, mint látjátok, olyan dolgokban kell feljavulnunk, amiben nem javulni volna csoda, ha nem azzal foglalkozunk, hogy mit tesznek a kékek éppen, hanem azzal, hogy mi mit tudunk tenni a győzelmünk érdekében, akkor nem lesz baj. Ez is csak egy meccs, amit meg kell nyernünk, a nyomás érdekes módon most mindkét felet eléggé tolja, a Szeged nagyon régen volt ilyen közel, mi meg nagyon régen voltunk ekkora slamasztikában. De már idén egészen megszoktuk, nem igaz? Összefoglalva tehát: koncentráció, motiváció, hidegvér, vasfegyelem és taktika kell holnapra, más nem.

Hajrá Veszprém, én nem is látom ezt most sajna, szóval majd csak utólag tudok okoskodni, haha, remélem nem kell túl sokat.