Ugye mindenki tudja, mit kell tennünk?

Jövünk majd egy fokkal részletesebb elemzéssel is arról, hogy hogyan nyerhetünk Szegeden pontosan, ezt most csak úgy hangulatfokozónak dobom ma.

Természetesen a kék sarok a hangosabb és a lelkesebb a visszavágó előtt, ami nem baj, sőt, valahol törvényszerű is, hiszen minden olyan alkalmat muszáj kihasználniuk a lelkesedésre, amikor karnyújásnyira kerülnek valamelyik hazai serleghez. Ez így van rendjén, akár tetszik, akár nem, és ebből a szempontból a Veszprémben elért eredmény nekik parádés. Tudtuk, hogy idén ezzel a kurta-furcsa kiírással, amibe számomra amúgy már akkor is érthetetlen módon tavaly nyáron belementünk, sokkal nehezebb dolgunk lesz, ergo a Szegednek pedig könnyebb. Várható volt, hogy előttünk még lesznek feladatok eddigre, nekik pedig más dolguk sincsen, és ez így is lett.

Ennek ellenére én továbbra sem félek.

Hadd harsogjanak csak a 9 év után most ismét megálmodott világukkal tök jogosan, ha nem lennének pillanatnyilag dobozban a cuccaink, talán magam is előkutatnám azt a pólót valahonnan (igen, van, a helyszínen kaptam), mondjuk nem viselésre, az biztos, hanem egy jó kis aukcióra. Hadd legyen tele a zinternet most azzal, hogy mit kell tenniük ahhoz, hogy bajnokságot nyerjenek végre-valahára, és hogy ki üzeni nekik azt, hogy most aztán majd meglehet végre az arany. Hadd örüljenek annak a szombati eredménynek, mert van minek és mert ebben a lebonyolításban valóban sokkal közelebb vannak, mint az elmúlt években valaha.

Mi viszont foglalkozzunk szépen csendesen saját magunkkal. KIZÁRÓLAG SAJÁT MAGUNKKAL.

Mert most az volna a legfontosabb. Kétlem, hogy a kapusainkon kívül bárkinek tud újat mutatni bármilyen videó a Szeged bármely játékeleméről. Kétlem, hogy nem tudjuk betéve, hogy miket csinálnak általában. A szombati lefújása után én azt láttam, hogy a veszprémi arcokra ezt csúnyán elcsesztük volt írva. Mindenkinek ott volt, maradunk annyiban. És ez jó, mert ahogy én is tudtam kintről, ők belülről érezhették ugyanazt, hogy ez nyilván több is lehetett volna, és mindenki pontosan tudta, hogy hol maradt ebben az egészben kraft. Nem az van, hogy maximumot hozott az egész gárda és így egy nyamvadt gól maradt, hanem elemi hibákat vétettünk többek között a végjátékban. Persze, nagyobb különbség kellett volna legyen, de ez nem akkora para, mint most hiszik néhányan. Az sokkal szarabb lett volna, ha úgy nyerünk csak egy nyamvadt góllal, hogy végigzongorázzuk az összes lehetséges taktikai elemünket, és a kapusaink is fognak mondjuk 35%-ot, igaz? Oda akarok kilyukadni amúgy, hogy úgy láttam, mindenki pontosan tudta, hogy ezt elbarmoltuk. De nagyon. Tehát azt is mindenki tudja, hogy hol és miben kell javulnia.

Hogy ez a forgatókönyv szívás-e, az majd május 29-én lesz igazán tiszta.

De most törődjünk kizárólag a szombattal. Ha én tudom, hogy mit kéne tennünk, akkor remélem mindenki más is tudja. Tudom, hogy képesek vagyunk ilyen szorongatott helyzetben is a szögedi győzelemre, tudom, hogy a keret alkalmas rá. Tudom, hogy pontosan tudjuk, hogyan kell megverni őket. Tudom, hogy csak akarnunk kell. Tudom, hogy oda-vissza ismerjük a játékukat, és hogy nem lephetnek meg igazából semmivel sem. Tudom, hogy ha összerakjuk fejben a dolgokat, akkor nem azt a lemaradós védelmet látjuk majd nulla kapuból érkező támogatással, hanem a bárkit elkapósat. Tudom, hogy meg tudjuk csinálni, tudom, hogy hozni tudjuk ezt még ekkora nyomás alatt is biza.

Csak ehhez nem a Szegeddel kell foglakoznunk a héten, hanem magunkkal. Nem az ellenfél játékából kell felkészülnünk, mert abból nem hinném, hogy ne tudnánk mindent az elmúlt három szezon alapján, hanem magunkat kell összeraknunk stabilra. Rendet kell tenni az agyakban, hogy arra a másfél órára minden játékos idegszála ott ugráljon a hatos és a kilences között a bődületesen meleg újszögedi sporiban, mert ha ezt a stabilitást csak a játék egyik részében, mondjuk éppen hátulra hozni tudjuk, akkor a 24. bajnoki címünk is megvan. Ez ilyen egyszerű leírva.

Nekünk Mohács kell, és ebben a helyzetben ez már az. Aki szerint nem, az nem volt még meccsen az újszögedi sporiban. Én voltam. Az utóbbi két és fél évben győztes meccsen, kizárólag. Nem kell semmi más szombatra, csak az, amit hoztunk ez alatt az időszak alatt. Emlékszik mindenki, tavaly a hatgólos győzelem kellett volna nekik ahhoz, hogy versenyben maradjanak. Most a két gól elég a bajnoksághoz, gyakorlatilag. Tavaly épp hat gólt vertünk közé stílusosan, és visszaolvasva a posztot, most is csupán ennyi kell, csak most kiegyeznénk simán hárommal.

Illetve hát idegenben jó az iksz, haha.