Miközben továbbra sem egyértelmű nekem, hogy mi volna szerencsésebb a következő ellenfeleink tekintetében, elkezdtem visszanézegetni a Flensburg meccseit ebben az idényben. Nem mindet, hanem a fontosabbakat. A szeptemberi ellenünket, meg a legfrissebbet, illetve a PSG elleni elsőbe is belenézegettem. Ezek alapján megállapíthatom, hogy az egyik talán legnagyobb erősségük az amúgy evidens szélsőjátékuk mellett Andersson, illetve a belső posztokon fellelhető variálhatóságuk, szerintem. Három meccsen három különböző felállással kezdtek, ez minden, csak nem kiszámítható ugye, így pedig rendkívül nehéz az ellenük való felkészülés, de azért Xavinak biztos megy. Arról nem is beszélve, hogy a nem túl bő közös történelmünk sem olyan meggyőző, összesen hat meccsen három vereség, három győzelem (BL-ben 2győzelem, 1 bukta), gólkülönbségünk -6, jelenleg, szóval van hova javítani azt a mérleget.
Szezon előtt nem voltam meggyőződve arról, hogy a Flensi bele fog szólni a csoportgyőzelem dolgába, azt már kijelenthetjük, hogy ebben biztosan tévedtem. Ugyanakkor továbbra sem látom őket verhetetlennek, sőt. A kulcs abban lesz, hogy ők tudják-e ránk erőltetni a rohanós sebességüket, vagy mi tudjuk meglassítani a játékukat, többnyire felállt fal elleni támadásokra kényszerítve őket? Ha utóbbi, akkor nagy eséllyel nyerhetünk Flensburgban. Hogy mi kell ehhez?
Először is tudni kell, hogy mind a Rasmus Lauge-Gottfridsson-Jakobsson (Mahe), mind a Glandorf-Mogensen-Rasmus Lauge (Mahe) trió veszélyes kintről, ergo muszáj időben és kellőképpen leütközni őket. Na de viszont ha valaki kilép a falból, annak már nem elég csak ijesztegetni, mert ha az a labda valahogy továbbmegy, akkor iszonyatos sebességgel és kegyetlenül ki fogják használni a létszámfölényüket, és szépen lehúzzák szélre valamelyik biztos kezű szélsőnek. Eggert és Svan nem hibázik sokat, maradjunk annyiban. A védekezésünknek tehát olyan szinten kell fegyelmezettnek lennie, mint az itthoni PSG elleni meccsen, idegenben nem lesz alkalmunk kijavítgatni a kiugrásokat, a felesleges túlvédekezéseket, ennek a meccsnek ez lesz a legnagyobb kihívása. Ha fel tudjuk építeni AZT a védelmet, akkor nagy valószínűséggel szoros végjáték lesz, ott meg ugye bármi lehet. Döbbenetesen sokféleképp tudják variálni a belső posztokon játszókat, Rasmus Lauge ezen a három meccsen az összes belső poszton alakított, és teljesen mindegy volt, hogy Mogensen vagy Mahe volt mellette. Ezt amúgy nagyon irigylem, a mi Rasmus Laugénk Pálma kellene legyen.
Rengeteg labda nélküli keresztmozgást csinálnak, erre építik fel a támadásaikat, és ezeket a kereszteket a mezőny 80%-a új nyalja be, ahogy kell. A második, harmadik ember után valaki elszámolja/túlvédekezi/rossz ütemben kilépi, és máris ott a hely. Na most mi azok kellene legyünk, akik nem eszik ezt meg. A mi falunk van olyan masszív, türelmes és magabiztos, hogy kivárjuk a végét, és már csak a ténylegesen lövő pozíciót felvevő embert faultoljuk meg úgy, hogy a labda tovább ne menjen. Ez a feladat védekezésben a Flensi ellen. Talán célszerű lenne kicsit magasabban felhúzni AZT a hatosfalat, és inkább Toft Hansenen lazítani, hozzá visszalépkedni, labda útját testtel elzárni előle, mert ugyan veszélyesek kintről is, de ha 7 méteren van a fal, akkor azért nagyobb eséllyel halnak el idő előtt azok a lövések.
Fontos még az is, hogy a folyosók mögött ott kell legyen Mirko vagy Roló időben, sőt, tőlük bravúr is kelleni fog ezen a meccsen. Roli mostanság gyakran néz be szélről védhetőket, hát ez most annyira nem fér bele. Ezeket a szélsőket itt nem a kényszer szülte, a Flensburg hagyományosan jó azokon a posztokon, nem lehet csak úgy feladni őket, úgyhogy én nem oda cserélném az irányítót most Xavi helyében. Kell szélen is védekezni tudó ember, márpedig ezt leginkább a szélsőink tudják, értelemszerűen. Védelemben fontos még, hogy Lacit valahogy tehermenteíteni lehessen. Muszáj lesz ezt időszakokra megoldani a meccsen, lévén támadásban nem lesz alternatívája valószínűleg, úgyhogy kizárólag a védekezésből pihizhet. Ez mondjuk nem annyira nagy kunszt, Timu és Momo remélhetőleg Toft Hansent is meg tudják oldani középen, utóbbit pedig egyre inkább tudja Ivan is helyettesíteni, amikor kell. De erre nagyon tudatosan készülni kell, az elejétől fogva muszáj lesz rotálni, mert akár tetszik akár nem, Nallaci azon játékosaink egyike, akinek nagy tétnél is van vér a pucájában felmenni, és lőni ugye, ha akarunk valamit, akkor a végjátékra ő semmiképpen sem fáradhat el.
És itt már kicsit át is siklottunk a támadásainkra, amelyek minőségi befejezése szintén létkérdés lesz Flensburgban. Többnyire megoldják egy cserével a védekezés-támadásaikat, Karlsson jön általában az irányító helyett, jellemzően ballövő felöli hármas helyre, de mivel nekünk van a legjobb belálló párosunk a komplett mezőnyben, attól nem félek, hogy ők nem oldják meg. Nem mintha mostanság probléma lenne ezzel, de azért leírom, hogy muszáj az elején veszélyt mutatni kintről ahhoz, hogy kicsit fellazíthassuk a védelmüket. Lacinak is, Ilicnek is viszonylag korán dörrentenie kellene, és az sem lenne baj, ha az irányító kintről is veszélyes lenne, emiatt - meg mert ő akár kettesben is megoldja a védekezést, illetve mert nála jobban senki sem ismeri az ellenfelet - Pálma kezdhetne.
Aztán amikor már kénytelenek az összes belső játékosunkra kilépni, amikor az a szaggatott közelébe ér, akkor lehet tolni a befutásokat, vagy tömni a beállókat, vagy hozni egy gyorsabb lábú, kreatívabb iránytót, hogy még inkább szétkapjuk őket. Ugyanakkor ha azzal kezdik a meccset, mint anno a Párizs ellen, hogy a kettes védők eleve a nyakára jártak az emberüknek, akkor természetesen befutásokkal, beálló tömködéssel kell kezdenünk egész egyszerűen Nagyon jó lenne, ha Sliskovic hozná minimum azt, amit eddig mutatott a tavaszi meccseinken, mert azzal együtt ennyi (amit felsoroltam) tulajdonképpen már elég kellene legyen. Igazából nem olyan bonyolult ez, csupán hibázni nem lehet. Nincs labdaeladás, nincs belemenés, vagy meg kell csinálni azt az indulcselt rendesen, hogy véletlenül se zárjanak össze pont érkező játékos elé ütemben, vagy fel kell emelni magasan azt a segget. Ha pedig a végén úgy alakul, hogy időt kell ölni, vagy ikszet megtartani, akkor nem kérdés, hogy ki kell.
És akkor jön a legfontosabb, amit tényleg nem baszhatunk el: a lövések. Mattias Andersson fog állni abban a kapuban valószínűleg, és hát nem hiszem, hogy bárkinek be kellene mutatnom ezt az embert, nekem nagyon rossz emlékeim vannak róla és vele. A szeptemberi mccsen mondjuk nem ő védett, de csodálkoznék, ha most nem kezdene. Ő pedig olyan, hogy belenyúl két szar lövésbe, és széthipnotizál utána minden ellenfelet, miközben őrületbe kergeti az övéit mellette. Ütemkapus, rengeteget videózik, és testmozgásból olvassa a lövéseket. Ellene muszáj lenne váratlan sarkokat lőni, elsőre tilos a kedvenceket, illetve kivárni a lövésekkel, ameddig csak lehet. Higgadtan, okosan, pontosan és változatosan. Aztán ha nagy a baj, akkor rá kell húzni a fülére, de remélem ilyen nem lesz.
Nos kb. ennyit kell hibátlanul hozni, és megnyerjük a meccset. Egyénileg jobbak vagyunk majdnem minden poszton szerintem, ami a Flensburg nagy erőssége, az a közössége, a csapatjátéka, a döbbenetesen alacsony elkövetett hibaszázaléka. Nagyon régóta együtt van ennek a brigádnak a gerince, nyilván fél mozdulatokból is értik egymást, meg kell akadályozni, hogy a támadásaik gördülékenyek legyenek. Meg kell akasztani a keresztet, meg kell faultolni a lövőt, rengeteg lábmunkára lesz szükségünk ezen a meccsen, de nyerni egyáltalán nem lehetetlen.
A fejekben ez kell legyen akkor is, amikor a németektől amúgy szokatlanul hangos közönség előtt pályára vonulunk holnap. Szurkolók lesznek kint, mint mindenhol a világon, amerre ez a csapat megy, reméljük halljuk néha az É-pí-tők-et.
Hajrá Veszpém!