Csak mondom, mert úgy látszik manapság Veszprémben már nem csak Hajnal Csabának kell a hatvan percig tökéletes (!), hanem a közönség egy részének is. Ami nevetséges szerintem, de ez csak én véleményem.
Gyorsan végigszáguldok a pontjaimon, amit a felvezetőben kértem, mielőtt rátérnék a meccsre.
- egy magabiztos győzelem, sérülés nélkül
Hát az olyannyira nem jött össze, hogy az amúgy kezdő Cájci 7.35-nél egy vállkontaktos faultolásnál a sérült részéhez kapott, majd leballagott. Az eredeti sérülése is a Zágráb ellen jött, most meg, hogy végre visszatért annyira, hogy elkezdtük megtalálni azokat a perceket a meccsben, amikor konkrétabb lövés nélkül is használhatnánk esetleg a csávót valamire, most megint belehalt a Zágráb ellenibe. Ehh, hát na. A magabiztos legalább megvolt, de csak egy félidőn keresztül.
- kevés kapott gól (23), faultok, irányító megakasztása
Szintén megcsináltuk egy félidőn keresztül, hogy őszinte legyek, nekem ez elég is volt. Arra voltam kíváncsi, hogy meg tudjuk-e, amikor kell, és mivel meg, ezért ezt teljesítettnek tekintem. A 23-nál ugyan két góllal többet kaptunk, de a 25 sem rossz. Az átlagunkon belül van.
- szélsőjáték
Ebben maradt hiányérzetem, még Gasi is hagyott ki ziccert, Ugalde szintén, és futhattunk volna többet is.
- visszaérés
Ez viszont maradéktalanul megvolt, nem ténferegtünk sokat, mindenki hajtott.
Kicsit indiszponáltan kezdük a meccset, de aztán az Eb óta igazi tudását mutató Sliskovic vezérletével összekaptuk a támadásainkat, Ivan lőtt kintről, majd érkezett be hatosra is lendületből, szóval szépen mutatta az utat a horvát védelem feltöréséhez, amitől aztán a védelmünk is magabiztosabb lett. A szokásos horvát fetrengést angyali türelemmel viseltük, emellett pedig a svéd bírópáros tevékenységét is, akikben pöttyedt túlcsordult a szereplési hajlam. Összesen 4 visszafújt gólt számoltam össze, abból minimum 3 szabályos volt, Laci tényleg ellépte, maradjunk annyiban. Az ilyen szinten visszafújt középkezdések kb. serdülőben fordulnak elő ekkora számban, de lelkük rajta.
Az elején nagyon szépen toltuk az átlövéseket, ebben elsősorban Ivan, de Laci is szerepet vállalt, Chema minden egyes labdajáratásnál megcsinálta az előnyt vagy jobbra vagy balra, amiből vagy lőhetett is a lövő nyomban, vagy lehúztuk Margucnak (Ugaldénak): hetes vagy gól (Ugalde kihagyta, pedig most nem is akarta cifrázni), illetve tolta be Sulicnak, vagy oldotta meg maga pont egy darab indulócsellel a komplett védelmet hazavágva. Ezt csak azért írom visszanézés után ennyire konkrétan, mert herótom van az ő játékát egyszerűen szarnak degradáló kórusból, de erről majd később. Hú, volt Christiannak egy bődületesen jó ütemű befutása is, amiből aztán úgy elcsúszott az ellenkező oldal kettes magasságában, hogy azt hittem beletörik a dereka. Hogy azután nem törölték a pályát, azt azóta sem értem. Na mindegy. A védelmünk többnyire precízen zárt, Mirko fogta a folyosókat, de hetest is, úgyhogy tulajdonképpen teljesen nyugodt voltam. Laci elpattanó labdát visszacsenő mozdulata utáni kitámasztásból kapura bombázása volt a félidő pillanata nálam, kb. annyit jelentett, hogy jó, bénázok kicsit, de megoldom így is, na.
Az első félidő jelentős részében tehát több, mint magabiztosan - 5-6 góllal - helyenként egészen tetszetős játékkal, viszonylag stabil védelemmel toltuk az ipart, Chema irányítójátékával. Azért az övével, mert ha még nem vettétek volna észre, ő az a játékos, aki odamegy a pofonokért, akit nem zavar az, ha fejszével ütik a hátát, nem félti magát és a tipikus balkáni védekezés egyik legnagyobb mumusa. Nem Aron ellen mondom azt, hogy az izlandi teljesen máshogy jó, ő messzebbről indítja el és lassabban a támadásokat, ezáltal pont egy Zágráb ellen sokkal hatástalanabb, de valószínűleg ő fog varázsolni szombaton Flensburgban, ami meg Chemának nem fekszik annyira. Itt azért hozzátenném, hogy igen, szerintem is belealudt Xavi ebbe, és Chema sokkal többet játszott, mint amennyit bír azon a minőségen, de emiatt nullára degradálni a teljesítményét döbbenetes nagy faszság. Csak mondom. És azt is hozzátenném, hogy de, Xavi nálad is, és a közönség jelentős részénél jobban ért a kézilabdához, és sokkal komplexebb egészben nézi és látja a dolgokat, úgyhogy akár még azt is feltételezhetnénk, hogy rengeteg döntésének oka van. Ettől függetlenül nem tévedhetetlen, nyilvánvalóan, de azért vegyünk már vissza az arcunkból, és ne akarjunk már okosabbak lenni mindenkinél. Ha nagyon sarkítani akarnám egyébként felhozhatnám azt is, hogy amíg Chema pályán volt, az első félidőt 5-6 góllal vezettük végig, majd jött Pálma, és feljöttek háromra. Hogy nem miatta? Persze, hogy nem. De nem is azért nyertük meg ezt a meccset, mert a közönség a végén beszavazta, és lőtt egy gólt, maradjunk annyiban. Nem mondom, hogy Xavi ezt nem nézte be, de ne csináljunk már úgy, mintha ez tendencia volna. A fórumon valaki rohadt ráérős idejében visszanézte a komplett őszi szezonunkat, és megszámolta a játékperceket a három irányító között. Nos aki kíváncsi az eredményre, az keresse vissza, de dióhéjban jelezném, hogy ott is az jött ki, hogy nincs miről beszélni ezügyben.
A másik arculcsapás nekem a kurvagyengézés volt a végén. Kurvagyenge? Flensburgban ez a Zágráb egész meccsen át vezetett, és csak 1 góllal szopott. Kurvagyenge? Tényleg? Akkor nem egy győzelem egy köztudottan baltával védekező balkáni brancs ellen egy életbevágó meccs előtt alig egy héttel? Gondoljátok, hogy ez nem motoszkált ott végig Xavi agyában egész mérkőzésen? Hogy nem ez a fontos, hanem Flensbugban lesz az? Úristen, kiborulok ettől, komolyan mondom. Meg attól is, amit sajtósról leérve, tehát kemény két emeletnyi lépcsőzés során minimum háromszor hallottam, mégpedig az ez nem lesz elég Flensburgban című bullshitet. Jajj istenem, erre már nem tudok mit mondani. Komolyan? És nyilván pont ugyanezt fogjuk tolni, igaz? Ha valaki a tegnapi meccs alapján válna meg kölni jegyeitől árában, az ne fogja vissza magát, jelezze azonnal, megveszem korlátlan menyiségben.
A második félidő - főleg az elsőhöz képest - egy hatalmas brusztolás volt, de behúztuk, és a lényeg mégiscsak ez volna. Nem? Vagy csak nekem? Tanuljuk már meg végre, hogy ebben az igen erős lebonyolítási rendben súlyozni kell a dolgokat, a meccseket és az időszakokat. Xavi amúgy a sajtóson köszönte szépen a szurkolást, Vujovic viszont mondott vicces dolgokat, például, hogy milyen furcsa bíráskodást tapasztaltak mindkét meccsünkön (muhaha, szerintem az átlag alatt kaptak kétperceket, de mindegy, talán ki kéne venni a baltát a fiatalok kezéből), és hogy minkettőt mi nyertük meg végül.
Flensburgra fel, az igazi erőmérő csak most következik. Azt most még meg sem említem, hogy van az a gondolatom, hogy nem feltétlen lenne jó másodiknak lenni a csoportunkban, mert nincs kedvem a Szegeddel negyeddöntőzni. Nem azért, mert szerintem ne csinálnánk meg azt, hanem csupán azért, mert inkább Kielcébe utaznék a negyeddöntő bármelyik vágójára.