Ezért szeretjük a SEHA-t.

A válasz az LA-ben feltett kérdésemre megvan, ez bizony a Kielce-verős Vardar volt, még ha annál kicsit takarékabban is nyomták az ipart. Mondjuk mi is. Nagyon régen nem vitt senki pontot az Arénából (Kiel utoljára), hát ez most elmúlt, de hogy őszinte legyek, túlzottan nem aggaszt. Remélem nem azért, mert amúgy kicsit most ki vagyok akadva erre az egész cirkuszra, ami a sportág körül minden szinten van, és érzem magamon az érzéketlenséget, a dühöt és a csalódottságot, mert az akkor baj. Ilyet április környékén szoktam érezni néha, most meg rohadtul november van. De ez személyes probléma, nyilván mint eddig is, majd szépen lerendezem magamban. A tegnapi ellenfél mindannyiunk életében először érkezett úgy Veszprémbe, hogy láthatóan nyerni akart, ennek érdekében pedig annyi keresztmozgást nyomattak, amennyit összesen egy egész szezonban, tavaly. Ez bizonyos szempontból haladás, csak nem a miénkből sajna, mi kicsit meg is lepődtünk rajta, viszont szerintem sokkal jobb, mintha magasról leszarták volna a meccset, még így is, hogy ezzel elmartak egy pontot amúgy teljesen jogosan. Sőt.

Árpád (és Angelov) helyett, az amúgy szintén nem szar Milic állt a kapuban - akiről el is feledkeztem nagyvonalúan, pedig bírom az arcot, egy igazi marha - ez egyrészt remekül megmutatja a keretük mélységét, másrészt furcsa lehet egy edzőnek három kapussal. Nálunk Chema kezdett irányítóban, hát nem pörgött, mint a búgócsiga szanaszét motiválva, ettől függetlenül nem vonnék le messzemenő következtetéseket az ő játékából, mert az elmúlt száz év (és a közelmúlt is) azt mutatja, ha nincs igazi tét, az ő kedve setét. Ennyi ez. Ilicért kicsit jobban aggódom, mert eddig nem tétfüggő volt a teljesítménye, viszont mostanság mintha nem annyira volna itt fejben. Ezt mondjuk simán betudhatom a friss apukaságának, mert az is bőven benne van a pakliban, akinek van már gyermeke, az tudja, remélem tényleg csak ennyi van. Aztán Mirko, ő ugyan bele- belekapott egy-egy lövésbe, 32%-on zárt, ez kb. átlagosnak mondható, mondjuk nagyon fontos pillanatban is hárított, de mégsem éreztem azt a megnyugtató stabilitást hátul, mint például Párizsban. Vagy szinte az egész tavalyi szezonban, és most ne csak az egyik kapust nézzük végig gondolatban. Ennek ellenére az egész meccset megkapta, igazából belefért most, nincs ezzel gond, viszont jobban szeretem, amikor bele merünk nyúlni a kapuscserével is, ha kell, hátha pont padról érkezve táltosodik meg Roló.

A másik dolog, amiben ugyan totál kényszerpályán voltunk, az a beállós poszt. Nem is sült el túl jól, Sulic kezén valahogy nem működik a wax mostanában, vagy mittudomén, de az elmúlt két meccsen annyi bénázása volt, mint a Vardarnak keresztmozgása, és mindkettő hozta a tavalyi egész évben mért adatokat. Az, hogy ezzel együtt is négy gólt vágott azt jelenti, hogy teljesen széttömködtük labdával, ami abból a szempontból problémás, hogy készültek rá láthatóan. Lékai beállásával lett egy kis arcunk, mármint pofás dolgokat is csináltunk, meglett az addig ködbe burkolózott sebességünk, és bár kicsit túlpörögte magát a végére, illetve a nagy bizonyítani akarásával néhány felesleges szitut is bevállalt, de összességében számomra megint nem azt mutatta, hogy ne lenne helye a felnőtt válogatottban. Nagyon remélem, hogy a pályán cáfol rá az Eb-felkészülésre neki meghívót nem küldő stábra, mert ebben az esetben ez az egy eszköze van.

Akit pedig Xavi is külön kiemelt a sajtóson, az nyilván Nallaci. Akkor lő gólt, amikor mindenki megakad, ha kell szaggatottról, ha lehet, akkor betörésből, a lövései szinte soha nem hálószaggatóak, viszont elképesztően okosak, 8/9 van a neve mellett, szerintem nem is kell tovább soroljam. Kéztörés után első meccsét szinte végigtolta, nem a Presov volt az ellenfél, hanem egy győzni akaró Vardar, akikben - én is egyetértek - amúgy az FF is benne van. Ok, messze van még a tavasz, de a tavalyinál sokkal stabilabbak és motiváltabbak, de a hétvégén azért pontosabb képet kapunk arról, hogy ők hol is tartanak, lévén innen mennek Barcelonába. A sajtótájékoztatóra Lackovic-mezben érkező Árpád kifejezte elégedettségét a BL-re való felkészülési meccsről, hát maradjunk annyiban, hogy ha ott lett volna Tomica, biztos a fogait szívta volna ezt hallva. Mi csak röhögtünk kicsit rajta. Meg azon a beszóláson is, hogy "Lacika jól rápihent erre a maira."

Sokan éppen tüzet okádanak, ahogy elnézem, és próbálom megérteni, hogy miért is teszik ezt, nekem nincs sok hiányérzetem. Tudjuk, hogy tudunk ennél jobbat, mint ahogy az amúgy meglepően nagy számban jelen lévő közönség is, akiknek Maqueda összes vele szemben védekező emberrel való összeakadása kellett ahhoz, hogy az utolsó tíz percre legyen valami szurkoláshoz hasonló. De mindegy, mert tényleg nem számít ez SEHA-va, bár nyilván ebben a sorozatban fingunk nincs ilyen korán, hogy Final hány lesz végül (ahogy nézem a tabellát hat lesz az, ugyanis nagyon egyben vagyunk öten, a többiek erősen leszakadva) és hogy számít-e majd bárhova is az alapszakasz, de még ha számítana is, bőven jók vagyunk. Ez a Vardar a Kielce-verő volt, mi pedig továbbra is kényszerhelyzetben vagyunk, illetve néhányan valós tudásuk alatt, ez pedig ennyire volt elég tegnap. Az a három ember, aki tőlünk ült a lelátón, ennyit minimum jelent, maradjunk annyiban.

Celjére felkészülni, rengeteg szurkoló utazik ismét Szlovéniába, de mivel oda szinte hazajárunk, nem írok sportturistát róla. Remélem az az 1100 ember úgy jön, hogy van hangja, és nem fél használni sem azt, mert tök felesleges erőt demonstrálni úgy, ha nincs is olyan. Értitek.

Azt a meccset már muszáj megnyerni viszont, nincs mese, hiszen nem fér bele több botlás a BL-csoportba, ráadásul a szlovénok Kielben produkált második félideje abba az irányba mutat, hogy nem lesz leányálom ez a matiné vasárnap. Úgyhogy jobb lesz közösségileg felszívni magunkat.

Galéria.