Mármint nem azért, mert nem tudjuk, hogy amúgy simán le tudjuk verni a Plockot a maga plockságában. Hanem azért, mert a mi veszprémségünkben ingott meg egy kicsit a hitünk. De majd holnap megtudjuk, hogy mekkorát tévedtünk.
Mondja nekem Chill, hogy mekkorát domborítottunk az előszezonban, milyen ordasul legyalultuk a pofátlan csalás eszközét is bevető PSG-t Franciaországban, meg komposzttá aprítottuk a Kielt Németországban. (Ez utóbbit azért zárójelbe teszi, hogy tegnap a Zágráb tétmeccsen dorgálta bele őket a parkettbe, de ezen lépjünk túl.)
A Hatosfal ősanyja persze azért tartotta ezt fontosnak közölni velem, mert zsémbeltem egy sort a Super Globe után, hogy nem tetszik a csapat. Nem a Füchse ellen elbukott döntő miatt, arról a listán is csak annyit írtam a második félidő elején, hogy „kurva idegesítő ez a meccs mindenestül”, hanem az egész tornán nyújtott bánatos takonycukrozás miatt. Nem tetszett a csapat. És nem csak nekem nem.
Mivel egyrészt csodaszép csimotája született, másrészt összecsináltam magam, amikor indokolatlanul agresszív támadást intézett a reklámtáblák ellen, és másnap a kórházban csekkolt be Facebookra, felhívtam Gulyit, és nekiszegeztem a kérdést, hogy mi a bánatos lószerszám van a csapatunkkal. Gulyit amúgy sok minden más mellett azért bírom különösen, mert mindig az élest mondja. „Nézd meg, megnyertük a Szuperkupát, és egy mosolyt nem láttál senkin. Lehet, hogy még jókor is jött ez a katari vereség, mert úgy látom, vannak, akik már természetesnek veszik, hogy mindig nyerünk.”
Plockban egyszer már sikerült kikapnunk úgy, hogy azt hittük, a pap is papsajt, de abból még nem lett baj. A szombati meccs most arra lesz jó, hogy megnézzük, tényleg van-e valami komolyan veendő probléma, vagy csak a szezon elején vagyunk még. Utóbbi vélekedést erősíti, hogy tényleg nem most kell jónak lennie annak, aki majd tavasszal akar nagyon jó lenni, ráadásul – ahogy minden évben Ortega érkezése óta – most is kijelenthetjük, hogy ez minden idők legerősebb Veszprémje. Ennek a legerősebb Veszprémnek ugyanakkor el kell viselnie azt a terhet, hogy idén KELL BL-t nyernie, mert a következő szezonokban exponenciálisan csökkenni fog rá az esélye. Izgisnek hangzik, mi?
Plockban biztosan baráti fogadtatásban lesz részük a szurkolóknak, és őszintén szólva én a csapattól sem számítok sokra – Cadenas ide, hazai pálya oda. A Barcába távozott hegyomlás, Syprzak pótlására régi ismerősünk, Oneto nem képes, Jurkiewicz távozása pedig még nagyobbat sebez rajtuk (főleg, hogy a Kielcébe ment). Ugyanakkor a tavalyi Csehov legjobbja, Zsitnyikov már itt van, és ha emlékszünk, hogy megszórt minket Gyerevennel együtt, jogosnak tűnhet az óvatosság.
Ettől még persze nyerni kell, méghozzá minél meggyőzőbben, mert hiába erős csapat – főleg hazai pályán – a Plock, minket a sorozat egyik esélyesének tartanak, és ezt illendő volna jó játékkal, magabiztos győzelemmel és megnyugtató sportformával alátámasztanunk.
És könyörgöm, játsszon már Lékai, ha egyszer ő a legjobb formában levő irányítónk!