Továbbra is kórházi folyosókon élem az életem, de ha nem így lenne, sem biztos, hogy a 2025-ös, természetesen ismét Kairo new capitaljában zajló klubvébé követése köré szerveztem volna az életem, így viszont nem is kellett ezt eldöntenem. És gondolom sokkal tájékozatlanabb nem lettem, hogy kihagytam a Sydney egyetemi csapat elleni idei meccsünket. A csoportokból nyilván továbbléptek az európaiak, idén is a Barca/Magdeburg duóval nyomatjuk itt, mi címvédői jogcímen, a németek a BL-győzelmükkel, a Barca pedig gondolom a tekintélyének köszönhetően, bár ha jól rémlik, a BL-döntősöket szokták még meghívni, mert tavaly az Aalborg éppen ezen háborgott ugye. Mindenesetre az IHF-es rendezvényeken nem ritka ez a meghívásos rendszer, láttunk már rá példát világbajnokságon is, ugye.
Nem meglepetés, hogy ebben a sportágban Európa mérföldekkel a világ előtt jár, de attól még persze lehet létjogosultsága egy ilyen hakninak, főleg, mert szépen meg is fizetik, ugye. A 40-es gólkülönbségű mérkőzéseknek szakmai szemmel nincs túl sok értelme, esetleg be lehetne építeni a felkészülésbe, de közben meg ott vagy, hogy a második héten - azaz ma - már pl. a Magdeburggal mérkőzöl meg, nem a California Eaglessel, úgyhogy a fiatalkák terhelése is elég korlátozottan történhet csak meg ezen az eseményen. Annak is az elején. Ebből következik, hogy mész, ahogy a csövön kifér, főleg ha nem is éppen csúcsformában érkezel ide. Ahogy mi sem, ugye. Hogy a világ többi részének viszont mennyire fontos torna ez, azt talán azzal lehet a legjobban szemléltetni, hogy (köszi Zsuzsának a forrást!) a hazai, El Zamalek vezetőedzőjét a sikertelen szereplés miatt menesztették, pedig volt egy győzelmük és egy vereségük a Barcától. Mondjuk nem tudom, hogyan kellett volna jobban csinálják, azért Barcát verni nem lehet kötelező, ha így van, akkor ez egy fura sztori, maradjunk annyiban, illetve gondolom a brazil Taubatét kellett volna jobban elpáholják, hogy ők legyenek a legjobb második csapat.
A mi útunk az elődöntőig idén a Sydney University (51:15) és a legerősebb nem európai csapaton, az egyiptomi Al Ahlyn (31:22) keresztük vezetett, és rendesen tartottam attól a pillanattól előzetesen, hogy a Magdeburggal összefutunk itt. Jobb szerettem volna a Barca ellen elődöntőzni, de hát ez sem kívánságműsor, ugye. Amúgy is nagyon faramuci módon kerültünk össze velük az elődöntőben, hiszen az eredeti kiírás szerint a legjobb csoportgyőztes (Veszprém) a legjobb csoportmásodikkal kellene megmérkőzzön, kivéve, ha azok játszottak már egymással. És hát, igen, sajnos mi már játszottunk az Al Ahlyval a csoportban. Úgyhogy mi megkaptuk a Magdeburgot (Sharjah ellen 36:26, California Eagles ellen 50:20), Carlosék pedig a Taubaté (41:22) és a Zamalek (47:25) után ismét egyiptomiakkal találkozhatnak a torna ezen szakaszában.
Persze, nyilván bármi megtörténhet a pályán, de hogy a Magdeburggal szembe állítva nem mi érkeztünk jobb állapotban erre a tornára, az nehezen vitatható. Úgyhogy nem véletlen a szorongásom, hiszen éppen azokat a fontos elemeket nem tudtuk jól megoldani a szeptemberi meccseinken, melyekre a Magdeburg ellen óriási szükség lesz. A betörések elleni védekezés kulcsfontosságú lehet, Remili és talán AliZein, Eldeera (Ligettel, Pechmalbekkel vagy exPumuklival hármasban) valamennyire megoldhatja az alacsony súlyponton mozgó izlandinémetnorvégdánokat, de nem egész meccsen, plusz támadásban is az eddiginél sokkal dinamikusabb, kreatívabb, bátrabb hozzáállás szükséges, hogy ez a meccs egyáltalán szoros maradhasson.
Meglátjuk, persze hajrá Veszprém!