Nem igazán kapott el a meccsláz, utólag már tudom, hogy azért, mert töksima volt, pedig a Szeged vs Barca vége még izgi is volt, sőt, tulajdonképpen ez az egész meccsre ráhúzható. A Barca csikócsapattal jött ezúttal, nekik ez a meccs ugyanúgy tökmindegy volt, ahogy nekünk a párizsi, egyébként továbbjutás szempontjából a Szegednek is, de nekik a helyezéshez - értsd következő ellenfélhez - viszont fontos. De ha belegondolunk, a komplett forduló remek volt, igaza van Szenyónak, itt a tavasz, most kezdődik a kedvenc szakaszunk a BL-ben, ráadásul idén tényleg annyira szorosak a befutók, helyezkedés szempontjából a két elsőt és két fix utolsót leszámítva igazából minden teljesen nyitott, szinte mindenki tud még javítani vagy rontani. Szóval jó ez, és a legjobb hátradőlve nézni, hogy mire jutnak vagy nem jutnak mások. Hna, elsőre tetszik ez a csoportgyőztes feeling, szóval köszönjük!
Ezekkel a gondolatokkal készülődtünk az esti meccs előtt, illetve nekem fix elképzelésem volt arról, hogy ezt a meccset meg fogjuk nyerni, nem láttam bele sem potenciális leadást (nem is értem), sem annyira rossz játék lehetőségét, hogy a végeredmény valódi kérdés lehessen, és szerencsére nem is lett. Ilyen kis kérdéseim voltak csak magunkkal kapcsolatban, hogy dolgozunk-e jobban a védekezésen (nem), hogy Corrales tud-e sokkal jobban védeni, mint a Sporting ellen (igen), hogy Descat fel tudja-e húzni magát meccset nyerősre (a múlt hetihez képest jobb egy kicsit), hogy Remili szépen, lassan visszatér-e (not today), hogy cserélünk-e eleget a széleken (próbáltuk), ilyesmik.
Tényleg számítottam rá, hogy nem lesz túl nehéz dolgunk, ez a PSG egyelőre nem tényező a BL-ben, szerintem idén már nem is lesz, a szurkolóiknak viszont jár a vállveregetés, mert szépen végigénekelték az egészet, eredménytől függetlenül. És attól is, hogy szerintem például kétes szitukban tilos az ének, oda valami veretős, ütem kell, nálunk például ez az Építők, amit én, amikor kell, nem szégyellnék állandóan használni. Erről az éneklős dologról régóta nyitott vitáink vannak Gyurákkal, hehe, de majd megoldjuk. Ezt is.
Szóval az első perctől kezdve irányítottuk a mérkőzést, nagyon lazán, könnyedén lőttük a góljaink többségét, nem igazán álltunk bele komolyabb faultokba - egyébként az összes körülményt figyelembe véve, nem is baj, el kell kerülni a kockázatot és a sérülést, semmi más dolgunk nincs a BL-ben április végéig. Az elmúlt években kívülállóként merengtem azon, hogy nem sok-e az a hat hét, amit a csoportgyőztesek Bajnokok Ligája nélkül töltenek a csoportmeccs vége és a negyeddöntők között, meglátjuk, most kipróbálhatjuk mi is végre. Nekünk szerencsére van egy Szegedünk, akikkel addig még játszunk valószínűleg az MK-n és egy alapszakaszi bajnokit is, ezek pont jók lesznek felhozónak egyébként.
Nézem vissza a meccset, de az első félidőben annyira semmi különös nem történt azon kívül, amit mi szerettünk volna, hogy nem igazán tudok róla mit írni, csoportgyőzteshez méltó teljesítménnyel, lazább, sérülésmentes védekezéssel elcsordogáltunk szépen rengeteg gólig (18:23) és pusztán csak akkor szisszentem kicsit fel, amikor eszembe jutott, hogy két éve, amikor utoljára Párizsban voltam Veszprém-meccsen (mert azóta olimpia is volt, ugye, eeeee) is töksima első félidőt követett egy vállalhatatlan második, és ki is kaptunk. Előtte csak győztes meccseken voltam Párizsban, legalább kettőn, ja és egy ikszen is, tényleg. Na szóval reméltem, hogy nem lesz a két évvel ezelőtti folyó.
Jensen hetesvédése(i) volt a második félidő első számottevő eseménye, majd a másik oldalon Descat kihagyottja, Marguc viszont továbbra is teljesen fasza szintet tol, örülök neki nagyon, muszáj lesz szereznem egy Marguc-mezt, mert lassan eltűnnek a kedvenckéim. De ő még itt van. Aztán megemberelték magukat a párizsi kékek, feltűnt nekik, hogy ez a BL, néhány perc alatt a stabil, ötgólos hátrányból visszajöttek lőtávra, így Xavi Pascual időt kért, nagyon helyesen. És üvöltött is kicsit, amit már rendesen hiányoltam tőle. Nem állítom, hogy rögtön utána összekaptuk magunkat, mert nem, és kicsit rágtam is a kefét miatta, mert ezt a tendenciát már megfigyeltem a Dinamo ellen is, de úgy látszik, hogy az edző is tudja, mikor esünk szét, úgyhogy biztosan tudja, mit kell kijavítani.
Koszorotov feje, amikor Prandi átemelte, majd úgy játszotta el a nagyhalált, hogy az orosz gyakorlatilag maga előtt tartva a kezeit imádkozott, Prandi pedig a másik kezével belekapott a mezébe, majd zuhant akkorát, mint egy ház. Nem kellett sok magyarázat, egyébként pont látták is a jv-k. Fabregas, Pechmalbek, Marguc, Aron néhány közbelövése, Cindric irányítómelója, meg amúgy a góljai is, Koszorotov egyértelműen felfelé ívelő formája mind-mind dícsérhető volt, Corrales pedig tegnap kifejezetten fontos labdákat fogott. Ez a 27% sem a világ vége, de érzésre összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint a két Sporting ellenin, nem? És amikor már annyira nyüszített a motorunk a pályán, Xavi Pascual felrakta a 7:6 ellenit, ami ezúttal átlendített bennünket. Igaz, egy benyalt góllal kezdtük, de aztán ahogy beleálltunk rendesen és visszaért Rodri a kapujába, egészen pofásan, jó dinamikával játszottuk le végre. És igen, olyan beállóink vannak, akikkel érdemes is ezt játszani.
Összességében remek meccset játszottunk, némi ijesztgetéssel, láttunk előrelépőket egyénileg, mezőnyben és kapuban is, csapat szinten és variációkban, taktikában szintén szerintem. Szóval szép volt, fiúk, soha rosszabb idegenbeli meccset, kiváló gyakorlásnak bizonyult. A vége 33:37 lett, pompásan beleillik a párizsi meccseink sorába. Jövő héten fogadjuk a Berlint, és már senki sem tud megmenteni bennünket a KP1-től, mert e forduló után nehéz lenne mást ültetni oda. Na de nem baj, átvészeljük azt is.