Soha rosszabb reggelt nekünk, Veszprém-szurkolóknak, ugye? Hakni ide vagy oda, ez a torna azért visszaadta, amit a Sporting kicsit elvett: a hitet. És azt gondolom, hogy a mi évek óta tépázgatott lelkünknek ez a legfontosabb idén: hogy legyen hitünk. Ismét.
Persze akkor is csak októbert írunk, ha egy 350.000 dodós csekkel a kezünkben térünk haza Kairóból, ráadásul úgy, hogy végül a lehető legnehezebb úton, minden résztvevő európai csapat, hosszabbításban legyőzése után emelhettük magasba a kupát. Egy igazi, nemzetközi kupát. Egy világkupát, ha úgy tetszik, vagyis a klubvilágbajnokság serlegét, na, amit nem mellesleg éppen ez a Magdeburg birtokolt. Három éve, egyfolytában. Előtte pedig a Barca szintén három egymást követő titulust nyert meg, szóval remélem ez a hároméves etapozás nem szakad majd meg, és most a mi éveink jönnek.
Mert ez egy áttörés lehet most, ugyanis nem nyertünk nemzetközileg semmit, 2008 óta. A második KE-győzelmünk óta, amit ugye még a Mocsai csapat villantott anno Cozmástól, Pericestől. Ez akár egy új korszak kezdete is lehetne, oh, be szép volna, igaz? Na de, ne álmodozzunk már itt októberben, hanem inkább kicsit értékeljük kicsit, amit most, az elmúlt héten letettünk az asztalra.
A töltike meccsekkel különösebben nem foglalkoznék, bár néztem őket, de csak munka és miegymás mellett, ahogy éppen esett, annyi történt ezeken, hogy a minimum maximumát hozva elpötyögtünk a brazilok és az egyiptomiak ellen, pont annyi energiát tettünk bele, amennyi az aktuális győzelemhez kellett és kár is mást figyelgetni ezeken. Jó, Elderaa külön motiváltnak tűnt, nyilván nem véletlen, hazai környezetben, az excsapata és a haverkái ellen tényleg szép ívet ment, őt külön is kiemelném mindenképpen. Szép cél lehetett volna a csoportkörre, hogy kerüljük el az európai csapatot az elődöntőben, de utólag visszanézve, most vajon ki bánja, hogy idén mindkettővel gyakoroltunk egy extra meccsen?
A Barca ellen elképesztő magabiztosággal kezdtünk, Corrales zseniális volt a kapuban - Sporting 4,25%, baszki, hánemigaz - ami persze részben annak volt köszönhető, hogy jól működő védelem állt előtte össze. Higgadt, okos, taktikus, a padra többnyire jól reagáló csapatkét funkcionáltunk, viszonylag jól szálltak be a cserék, bár nagy terhet most nem kaptak, hiszen az otthonában játszó Elderaa nagyon elemében volt, Remili és egyébként Fabregas is mesterien játszott, mellettük pedig Cindric volt az, aki végre olyat mutatott, amivel önmagát előttem igazolhatta. Igen, ezügyben engem vastagon meg kell győzni. Az utolsó perc drámái - Corrales hetesvédése és Koszorotov bazi nagy kapufája - után hosszabbítás következett, amit viszont olyan magas szinten toltunk végig, hogy az végül egy tényleg tanári 2x5 perc lett. Így kell ezt csinálni, bravó srácok, ezért a tapasztalatért külön érdemes volt kimenni.
Következett a döntő, nekünk pedig nincs túl sok jó final-tapasztalatunk, nem csak a Magdeburg ellen, hanem úgy általában sem. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) szemmel látható motivációval léptünk pályára, ott folytattuk, ahol kedden abbahagytuk, a meccs eleje igazán kedvünkre alakult, Rodrigo parádés formában tolta végig a tornát, ezen a meccsen sem lehetett rá panaszunk, és a francia kontingens is egyértelműen tudása javát nyújtotta. Némi cserélgetés után enyhén megakadtunk, kicsit belezavarodtunk, a Magdeburg pedig természetesen kihasználta ezt, így Xavi Pascual időt kért, és újra pályára tette a kezdőjét.
Amit aztán gyakorlatilag le sem szedett többé.
A végjáték ismét baromi izgalmasra sikeredett, ami visszanézve külön fegyvertény, hiszen elég ritkán nyertünk meg kiélezett helyzetben végjátékokat, és most kétszer is hoztuk a hosszabbítást, erőltetett menetben, két élcsapat ellen. Ez tényleg óriási bravó. És ezen a ponton megemlíteném a játékvezetést is, amennyire szoktunk fázni a dánoktól, most annyira nem kellett, Ligi homlokosa és Pechmalbek alkarosa is határeset volt, vagy kicsit azon túl is, ez így korrekt, ha megemlítem, szerintem, de függetlenül ettől, győztes mentalitással és hatalmas tartással, plusz el nem fogyó fizikummal húztuk be ezt a tornát és a vele járó dicsőséget. A tisztségviselők átlag-életkora és identitása, valamint ezek hatása a szervezet és a sportág fejlődésére egy-egy ilyen világszervezetnél viszont kurvajó szakdolgozat-téma, szvsz, ha több időm lenne, biztos, hogy kutatnék ebbe az irányba.
Szóval szép volt, fiúk, köszönjük! Corrales all-star kapus, Remili MVP, Cindric all-star centre back, Descat all-star balszélső, egyébként mindenki teljesen megérdemelten. Külön gratulálunk ezekhez a címekhez!
Aki tud, ma este menjen A vagy B pontra, köszönteni a csapatot, A Ferihegyre szerveződik Budapest és környéke, 17.15-kor landol a gép, elvileg, útlevél-mizéria, csomagösszeszedés után némi játékos-simogatás. B pontra, a Veszprém Arénához nagyjából 20.00 órára érkezhetnek, de akárhogy is számolom, inkább később lesz az egy kicsivel! Mindenesetre fentebb a felhívás a VeSzE-től, tényleg menjen, aki tud, ez egy péntek esti spontán örömünnep is lehet.