Nem hiszem, hogy tudtunk volna előzetesen ennél szebb/jobb/eredményesebb meccset kívánni magunknak. Még ha a KP-ban pont azt is írtam, hogy:
A PSG, de egyébként MINDENKI ellen nyernünk kell itthon, nekem ez alapvető követelmény, nincs, nem szabad, hogy legyen olyan meccs, ami nem nekünk áll a Veszprém Arénában, ez az idei szezon egyik legfontosabb feladata. Visszaállítani a hazai tekintélyt. Szóval ez nálam egyes, sőt, sima egyes. Volt az a 28:20, emlékszik mindenki? Na, annak a meccsnek a hangulatát is szeretném vissza!
...de őszintén, ennyire nem bíztam benne.
Xavi Pascual első hazai fontosa parádésan sikerült tehát, de nem ezzel kezdődött a tegnapi léleksimogatás, hanem azzal, ahogy Sevit kicsit elbúcsúztatta és kicsit ismét soraiban üdvözölhette a lelátó. Cuki dolog volt, túl sem volt szervezve, és nem is biztos, hogy mindenkinek feltűnt, de ezzel még tartozott a VeSze tavalyról. A piát bezzeg már rég megittuk.
Fabregas kapta a csapatkapitányi szalagot, Xavinál ugyanis négy sorozatra négy kapitány jut, a BL-t pedig Ludo viszi. Nem tudom, hogy emiatt-e, de javult is egy látványosat a formája, azt kell mondjam. Corrales a kapuban, Elisson, Elderaa, Cindric, Fabregas, Remili és Vailupau volt a kezdőnk, és a védelmünk, mögötte Rodrigóval egészen korai pillanattól kezdve összeállni is látszódott. Corrales folyosókat is, ziccereket is hárított, pöpec kezdést tolt, gyorsan kiérdemelte a közönség Rodrizását. Na tessék.
Xavi meglehetősen könnyedén cserélt be bárkit már az első időkérésig - amit 8:5-nél kért ki Raul Gonzales a 13. percben - Koszorotovot, Pechmalbeket, Sandellt például. Rég nem látott lendülettel, példás dinamikával, hatalmas kedvvel és szemmel látható motivációval állt bele kivétel nélkül mindenki ebbe a meccsbe, érezhetően teljesen más ütemen vagyunk. A lerohanásaink, de akár a középkezdésből kilencesig érésünk is óriásit javult, nem tötymörgünk, nem toszogatjuk a labdát, nem Remilitől várjuk a megoldást, hanem egy keresztmozgásból Koszorotov lő egy gólt. Meg még egyet. Nos, annyit bizton állíthatok, hogy ő tavaly nem így lőtt. Nem ezzel az erővel, nem ezzel önbizalommal, nem ezzel a motivációval. Nem tudom, mit csinál máshogy Xavi (sokmindent), de sejtem, hogy Koszorotov szeretetnyelve biztos nem az üvöltözés volt a szar lövései után. Mindenesetre ez egy nagyon egyértelmű jel afelé, hogy jó lesz ez. Jó lehet ez.
De hosszú még a szezon.
Casado is pályán találta magát közben, mondjuk őt le is üvöltötte kicsit Xavi, miután az eddig megszokott tempó helyet nekiállt hozni a tavalyi dödörgést, és a huszonvalahányadik percre szinte minden pályára lévő játékos lőtt is gólt, ezt külön nagyon bírom, hogy őszinte legyek. Az, hogy összességében 14 gólt termelnek a szélsőink, fain. Az, hogy Koszorotov hibázhatott öt lövést anélkül, hogy a kispadról pisloghasson büntiből, nagyon jó. Az, hogy Cindric is, Remili is, Eldeera is, de még Koszorotov is remekül érzi a bejátszásokat, parádés. Nem nagyon van mit kritizálni a tegnapi napról, Gonzales szemével meg inkább nem nézem a második félidő elejét, mert arról a padról rém randa lehetett.
A félidei 18:15 is elég megnyugtató volt, nulla technikai hibával az első pillanattól fogva kézbe tartottuk a meccset, de a második félidő közvetlen eleje utántól egyszercsak odapörköltünk a parizereknek, és 22:20 után egyértelműen leszakítottuk őket. Ott jött egy 9:1-es roham, amivel végleg eldöntöttük a meccset. Egyszerűen szétcsúszott a PSG, mi pedig szépen kihasználtuk ezt, mondjuk ehhez nyilván ott kell lenni fejben, be kell lőni, vissza kell futni. Cindric is egyelőre abszolút kellemes csalódás, abszolút kiszolgálta a lövőket, mondjuk tegnap egyértelműen ez is volt a taktika, lőjjenek a lövők minél többet. Vasvédelem, lerohanás, gyors gólszerzés, szélsőjáték, beálló, ez elég kell hogy legyen bárki ellen. Mindenki ellen. Itthon mindenképpen. Ennek most 41:28 lett a vége, atyaég. Hullámzás, kicsit ugyan szerintem is korai, de azért nyilván nem érdemtelen Xavi Pascualozás, volt itt minden, kérem szépen.
Ugyanakkor pls, hagyjuk már abba a nyomáspakolást most, én nem akarok szeptemberben Kölnbe jutni vagy BL-t nyerni, mindent a maga idejében várjunk el ettől a resetet kapott és azóta sokal jobban kinéző csapattól. Jövő héten Lisszabonban sokkal nehezebb dolgunk lesz, mint gondoltuk előzetesen, arra koncentráljunk minden idegsejtünkkel!
Szép volt, fiúk, hajrá Veszprém!
ui: A félidei léleksimogató pedig a VeSzE-licit győztesének járó mez átadása volt, innen is nagyon köszönjük a tekintélyes összegű felajánlást Szőke Józsefnek és családjának, Vinkler Beának pedig továbbra is erőt, kitartást és további éveket kívánunk, remélem nem baj, ha kiteszem ide is a képet!