Egy ilyen napon nem kaphatunk ki.
Tegnap este meglehetősen fejbevágott az infó, hogy Árpinnyóval mi lett, nem is csak azért, mert egyébként nagyon régóta bírom, hanem mert amúgy kb. két hónap van közöttünk, szóval ha vele megesik ilyesmi, bárkivel megeshet, és így olyan ijesztően kézzelfogható lesz az egész. De biztos vagyok benne, hogy őt nehéz kicsinálni, szóval hajrá, mindent bele, jobbulást és minden ilyesmi, nyilván nem érzéketlen tuskó vagyok, hogy nem írtam róla LA-posztban bármit, hanem egész egyszerűen nem volt még kinn a hivatalos infó, én meg nem az MTI vagyok. Ugye. De hajrá Árpi, az a legfontosabb, hogy te most legyél jól!
A legjobb forgatókönyveket az élet írja, szokták mondani, hát ezt mi ma kimaxoltuk, azt hiszem. Elképesztő napunk volt, aminek az eddigi csúcspontja egyértelműen az ebédünk lett, amely egy választási győzelmét éppen ünneplő falusi polgármester baráti társaságának maradék sültes tálja képében ugrott ránk. Úgy történt az eset, hogy elfelejtettük a sziesztát, és nem találtunk nyitva _semmi_ éttermet. Odamentünk egy nagyobb csoporthoz érdeklődni az utcán, történetesen a Via Ungheria-n(!!!), Santa Flaviában, baszki, de tényleg, mire föl a kezünkbe nyomtak 4 DÁN sört, és szóltak az asszonyoknak, hogy hozzák a terítőt meg a maradékot! Én azt hittem, hogy az ilyesmi városi legenda, de nem. Kaptunk csontos karajt, tarját, valami hosszú, fura tengeri bármit, salátával és friss, ropogós szezánmagos bagettel, egészen elképesztő volt. A leendő polgi zárásképpen végigvezetett bennünket a szomszédban lévő, erősen avittas, de gyönyörű palotán, ami felújítás után a hivatala lesz, mi pedig megígértük, hogy visszatérünk, amíg itt vagyunk. Mindezt olasz-magyarul. Nem mellékesen volt a társaságban minden politikai oldalról szereplő, volt, aki Viva Orbánnal üdvözölte a tényt, hogy magyarok vagyunk, de előrántották Szicília legnagyobb kommunistáját is, egészen konkrétan az "italian Sztálint". Amikor próbáltunk valamicskét fizetni, húszan hangosan kiröhögtek.
(Itt azt kiabáljuk, hogy hajrá Veszprém!)
Óriási volt az egész, mint egy szatíra a valóságban.
Szóval olyan érzéssel ültem le meccset nézni, hogy mi ma nem kaphatunk ki. Ilyen körülmények között egyszerűen lehetetlen, és ott vannak a jelek is, én pedig olvasom őket.
Elindult az EHFTV, köszönöm, istenem, Gasi rásérült a lábára, keretből ki, Mahé be, így indulunk neki a lelkesen csattogó dánok mobillelátós arénájában. Remélem mindenki képben van és tudja, hogy miért is játszunk most, kemény meccsre számítok. Szerbek vezetik, hajrá Veszprém!
Azonos eredmény esetén büntetők jönnek, remélem nem lesz rá szükség. Nem volt. Cassado, Yahia, Fabregas, Liget, Elderaa, Mikita a kezdőnk, kapuban Corrales, és Elisson jön támadni Liget helyett. Elderaa és Mikita gólokkal kezdtünk, és egészen más felfogásban, mint itthon, ez jó. Diktáltuk az iramot, és bár hagytunk ki hetest is az elején, sokkal jobb volt az összkép és a hozzáállás. Ez az.
Aztán persze belehibáztunk a védelembe is, két beálló-gól, és Elisson kipattanóból indulása is fájt, főleg, hogy Landin ezek után a fejlövések után extra motivációt tud markolni, de be tudtunk gyalogolni egy kereszt után, ami azért megnyugtató volt. Fabregas kiállításából nem jöttünk ki túl jól, a 13. percben kiegyenlített az Aalborg, időt kéne kérni. Ismét egy eladott labda, ami után Arnoldson begyalogolt, először vezettek a hazaiak, most mi futunk az eredmény után. Nem jó.
Pechmalbek, Sandell, sőt, Remili is pályán, de ismét nem fogtuk meg a kipattanót, basszus, és a meccs során először továbbjutásra állt az Aalborg, sőt, kialakítottak egy kétgólos előnyt, amit tartottak is, sajnos. 20. perc, 12:10. Hat hiba sok. Nagyon sok. Nem fér bele most. Jött Jensen is, de Hoxer és Arnoldsen is felavatta, háromgólos dán vezetés a félidő hajrájának kapujában, ááá, nem jó.
Sandell kezdte el húzni a támadásainkat, hatalmas lendülettel érkezett a dán kapu elé kétszer, gól is lett rögvest, de a 3 gól nem akart olvadni sajnos. Visszajött Corrales, de a remekül lövő fiatalok sorfal fölött is gólt lőttek, míg a másik oldalon Landin remekre húzta fel magát. Próbálkozunk, de diktálnunk kellene az iramot, Elderaa nem kezdett rosszul, nem tudom, mit keres a padon, most őt, Sandellt és a széleket érzem kulcsnak a győzelmünkhöz. Meg kellene egy jó kapu.
Jól kezdtünk ugyan, de Fabregas kiállítása eléggé odavágott, ott megfordították a meccset, és azóta próbáljuk vért izzadva visszafordítani, de 18:14-re vezet az Aalborg, 30 perc van a párharcból, ami most nagyon nem nekünk áll sajnos. Most kellene mindent megpróbálni. Mindent. Andriskát, Mahét is akár, valahogy vissza kell ezt hoznunk a félidő elején, hogy abból meríteni tudjunk, és jó végjátékot toljunk, különben kiesünk.
A második félidőt is meglehetősen idegesen kezdtük, de aztán szerencsére ők is, Descat góljával kicsit közelebb jöttünk, de azonnal megkaptuk ugyanazt a gólt szélről, majd a következő szélre lehúzottat Descat a rövid Landinba vágta.
Yahia labdaszerzése után Mikita vágta be, és ismét kivédekeztünk egy támadásukat, na. Gyerünk. És a kipattanókat továbbra sem tudjuk összekanalazni, nem hiszem el. Ez a baj. Meg az, ha Hoxert és Arnoldsent nem tudjuk megfogni. Pillanatok alatt ismét négy lett, ráadásul Fabregast olyan szinten megfogják, hogy ott muszáj lenne változtatni valamit, Andriskát biztosan hoznám. Ráadásul ismerjük a svédek dánokhoz fűződő viszonyát, hát ki, ha ő nem. És mikor, ha most nem?
Az emberhátrányt most egész jól megoldottuk, Yahia legalábbis bevágta a heteseket, de továbbra sem láttam, hogy mivel próbálkozunk azon kívül, hogy várjuk, hátha elfáradnak. Sokkal gyorsabban kéne játszanunk már csak akkor is, ha erre várunk. De továbbra sem azt látom, hogy tudatosan gyorsítunk, hanem azt, hogy kivárunk. Csak hát, mégis mire várunk? Itthon nem fognak kifingani. Ezek dánok.
A visszafújt Mikita-gól utáni kihagyásnál törtem össze először, abból ismét kaptunk egy gyors gólt, amivel újra 4 gól lett a különbség, Momo ugyan gyorsan időt kért, de édesistenem, ismét önmagunkat szúrjuk tökön. Sietni kéne, de tényleg, mert ez most kezd nagyon elúszni. Koszorotov ugyan gyorsan gólt lőtt, de nem eleget, 22. percben 29:26, nem elég. És felállt a komplett aréna.
Rossz döntéseket hozott mindenki kiélezett helyzetben, ami a 54 perc környékén történt, az ennek a párharcnak az esszenciája volt, gyakorlatilag a szezon legszarabb két meccsét prodkáltuk két meccsen, és ez mindenképpen magyarázatra szorul. Mit keres Koszorotov a végjátékban? Hol volt Elderaa, aki amúgy nem játszott rosszul? Miért nem próbáltuk meg Mahét, Nilssont? A jól beszálló Sandell hol volt a 2. félidőben? Ismét?
Az Aalborg teljesen megérdemelten ejtett ki bennünket, kizárólag magunknak köszönhetjük, és most nem is akarok mást mondani. Reméltem, hogy nem az ebéd lesz a napunk fénypontja, de sajnos az volt. Lehet lemondani a kölni szállásokat.