Elég mérges voltam tegnap este, reggelre némiképp lenyugodott ugyan a kedélyem, de mivel tévében kezdtem el visszanézni, újra felment a pumpa, és hát, nem csak a meccstől. Amikor Csaszi azzal nyit, hogy a mezőny egyik legerősebb védelme - vagy valami ilyesmi - azonnal szívtam a fogam. Idén? Tényleg? Mi? Nagyon messze voltunk az élmezőnytől kapott gólok tekintetében gyakorlatilag egész évben, most megnéztem, bár tudtam érzésre is, de a csoportkörben a 4. legtöbb gólt kaptuk, a Celje, a Porto és a GOG után. Szóval nem igazán értem, hogy mire föl kell ilyen légbőlkapott dolgokat puffogtatni, ráadásul most különösen rosszul sült el, mert ezután a mondat után nagyjából egy félidőnyi fault nélküli védelem-bohózatot adtunk elő. Hazai pályán. Egy BL-negyeddöntőben.
Rossz előjelekkel kezdődött a találkozó, a technikai értekezleten kijelölt keretben ugyanis nem volt ott Mahé, az pedig Veszprémben mostanság alapra kicsit vörös posztó, úgyhogy rendesen kedélyeket kellett javítani a kezdő sípszóig. Ráadásul éppenséggel pont elfért volna tegnap a pályán is, mert nem igazán volt megfelelő teljesítmény középről, és mert Andriska sem kapott végül egy percet sem, pedig miután Fabregast jól láthatóan szételemezte Madsen, én pl. őt is simán megpróbáltam volna a pad helyében. Dehát sajnos én nem Ilics vagyok, csak Csillics. Egyébként Andriskának és Yahíának is ez volt az utolsó hazai BL-meccse, ezt is hadd jegyezzem meg, Nilsson a végén meg is lett simizve ezügyben, természetesen, Mahé pedig gyakorlatilag egész meccsen, mert a komplett játékidőt a táborban töltötte, és annak rendje-módja szerint meg is lett szeretkezve.
Na de ne szaladjunk így előre, kezdem a dolgokkal, amelyek miatt még mindig dühös vagyok.
A szokásos kezdővel álltunk bele a mérkőzésbe, Corrales a kapuban, Mikita, Yahía, Remili, Fabregas, Elderaa, Descat és jött Liget védekezni. Az első aalborgi támadásban Fabregas ugyan még bemutatott egy-két megállító faultot Vlahon, aki végül egy szerencsés átlövésből tudott eredményes tudott lenni, aztán az ilyen védekezési elemek valahogy hosszú időre eltűntek a játékunkból. A visszafutás, mint olyan, pedig teljesen kimaradt, és akkor el is érkeztünk a számomra legdühítőbb mozzanatokhoz. A visszazárás.
Bazmeg.
Ha már eladod a labdát - elsőre asszem épp Remili bejátszási kísérletébe kanalazott oda a dán védő, amiből futni tudtak - egy SKANDINÁV csapat ellen, akkor a beled kilógásáig kutya kötelességed visszafutni nem csak egy BL-negyeddöntőben, hanem minden körülmények között. Ha pedig ezt egy csapat nem csinálja meg magától, akkor a harmadik ilyen után időt kérek, és úgy leordítom a fejüket, úgy, hogy a hajuk égnek áll. Csak emiatt az egy dolog miatt. Ugyanis ez kizárólag akarati kérdés, mint a védekezés legnagyobb része. És mi ahelyett, hogy kapartunk volna vissza, lézengtünk az ellenfél térfelén, tömegesen, Corralest egyrészt teljesen kiszolgáltatva az elemeknek, másrészt még az esetleges kipattanót is leszarva. Gyönyörű példája volt a kipattanóra nem figyelésnek az első félidő utolsó mozzanata, amikor Corrales lábáról kivágódó labda Descat, Elderaa és Pechmalbek között került Arnoldsen kezébe. Basszus.
Hát milyen dolog ez, fiúk? Az ilyesmitől én már eleve plafonon vagyok. Hát figyeljünk már oda, tudjuk egyáltalán hol vagyunk? Egy negyeddöntőben, nem a vásárhelyi búcsúban.
Vissza az elejére, ahol Descat szélső lövését fogta meg először Landin, majd Fabregas ziccerét is, amiből büntetőt fújtak a moldávok, amihez Descat állt oda, és amit ismét megfogott neki a dán. A kedvenc francia szélsőm számára tehát nem kezdődött túl jól a találkozó, és ugyanez ráhúzható volt Mikitára is, sajnos, ő egy kapufával kezdte a túlhelyezést, aztán ő is rondított még a teljesítményén a jó egy méterrel kapu melléjével. Ami előfordul, nem ez a gond. Hanem az, hogy ilyenkor miért nem cserélünk gyorsan bele? Komolyan érdekel. Remek szélsőink vannak, Elisson be is bizonyította ezt, szépen, de miért kell ennyit várni egy cserével? Egyszerűen nem értem ezt, továbbra sem. Hibázik hármat, szedjük le, nem büntiből, hanem azért, mert elképzelhető, hogy ezen a szinten a végén nem fér bele, és simán lehet, hogy 10 perc után visszajön a delikvens, és bevágja, mert lenyugszik, kintről nézi, stb. De ha nem cserélünk, nem lesz esély erre. És amúgy Mikita meg is csinálta ezt végül, összeszedte magát a végére.
Egyszerűen nem voltunk fejben azon a szinten, amit ez a meccs megkövetelt volna, ami számomra érthetetlen, és ez is rettentően rosszul esett. Erre a meccsre készülünk gyakorlatilag egész évben.
Fabregas föléejtésénél felszisszentem, és miután a mi térfelünkön ismét játszi könnyedséggel jutott el a labda Hald Jensenhez, Ilics időt kért, nagyon helyesen. Én mondjuk ott üvöltöttem volna, valószínűleg, ő megpróbált higgadt maradni ezúttal. Viszont továbbra is szét voltunk hullva, időkérés után tök jogosan vették el a labdát Elderaától a rigók, jöhettek a dánok, akik a nagyon hatoson védekező középső védőinkre vezették rá a labdát, és lőtték át Fabregast. Liget és Ludo egyszerre ennyire fogalmatlan tán még sosem volt Veszprém-mezben, ezt megérezné bármelyik csapat.
Corrales egész konkrét ziccereket védett, nem rajta múlt az első félidő, de egyszerűen nem tudtuk megakadályozni a bejátszásokat, és kicsit talán túl is védekeztük a az átlövőket, viszont ezek a dán srácok megtanultak labda nélkül mozogni, így mindig óriási hely maradt középen, ahol valaki begyalogolt rendre. Sandell és Pechmalbek érkezett pályára, egyébként a körülményekhez képest nem is szálltak be rosszul, ebből a szempontból számomra az is érthetetlen, hogy a második félidőben miért nem volt pályán a svéd egy pillanatot sem. Sajnos ez mind-mind pados kérdés. Mint ahogy az is, hogy az összes időkérésünk után vagy elhibáztuk a támadásunkat, vagy egyszerűen el sem jutottunk a kapuralövésig (passzív), ami különösen aggasztó ebben a szakaszában a sportévnek. Ezt szemléltetendő nézzük meg itt lenn a képet, ez a második időkérésünk környéki data, ergo a 27. percre az Aalborg héttel többet lőtt kapura, mint mi. Az elég nagy különbség, azt hiszem.
A borzasztó meccskezdés után gyakorlatilag a hajrá előtti percekig futhattunk az eredmény után, az első félidőben 4, azaz NÉGY kaput el sem találó lövést produkáltunk, meg mellé két kapufát, basszus, ott is volt a különbség, ennyi ilyet ebben az évben összesen nem hoztunk össze, ergo nem Landin védett jól (25% nem a világ vége), hanem mi szartunk be tőle, és helyeztük túl a lövéseinket.
Az első félidő a mi részünkről teljesen értékelhetetlen volt, szerintem, az idei eddig legramatyabb játékunkkal nyitottunk, Corrales volt az egyetlen felfelé kilógó teljesítmény Veszprém-mezben, gyorsan meg is kapta a megérdemelt Rodrizását, viszont most nagyon szokatlan módon a Fabregas+Liget párosnak sem ment a védelem, tényleg frusztrálóan rosszak voltak, nagyon mélyen várták a lendületből érkező dánokat, ahogy az előbb is írtam, ha valakit végre félfaultoltak, azt sem annyira, hogy ne menjen tovább a labda, és mivel az Aalborg minden belső posztos játékosa rendesen mozgott labda nélkül is, így rendszeresen hatosig gyalogoltak. Lukas Nilsson csuklója elsült kétszer, de amúgy nem az átlövésekről szólt ez a mérkőzés, annak ellenére sem, hogy a másik oldalon Landin 9 méterről nulla védéssel zárt, mi nem igazán jutottunk el lövésekig, pedig ezt fel kellett volna ismerni viszonylag korán, és erőltetni azokat.
Bosszantó volt még nagyon az is, amikor hátrányban mi lassítottuk a saját játékunkat, pedig azt már ősszel én, laikus balfasz is többször megfogalmaztam, hogy nekünk a futás megy jól ezzel a csapattal. A gyors középkezdés, a lendületből érkezés, a pár passz után kapura lövés, a felállt fal ellen konkrétan szenvedünk, futni viszont remekül tudunk, akkor miért nem csináljuk mi is azt? Miért nem? Why not??? Főleg, hogy egyszer csak jól láthatóan elfáradt az Aalborg, és mi ezt nem használtuk ki, nem rohantunk rájuk, nem kényszerítettük őket további futásra. Hiba.
És akkor térjünk át a jó dolgokra, már amennyi volt ebben tegnap.
A második félidőben óriásit küzdött egy mélyen tudása alatt játszó, egyébként hatalmas pofáraesésből ébredező, a tegnap látottnál sokkal jobb csapat. Ez mindenképpen pozitív. Az, hogy ezzel a játékkal, végül összesen 2-3 értékelhető egyéni teljesítménnyel meg tudtuk végül nyerni ezt a meccset, ez az egyetlen dolog, amit érdemes magunkkal vinnünk a visszavágóra. Amikor harmadszorra sem tudtunk kiegyenlíteni, ott azt hittem, hogy beleroppanunk, de nem tettük, ez pedig számomra azt mutatja, hogy mentálisan nincs nagy gond. Elcsesztük, nagyon rossz meccset játszottunk, de nincs minden veszve. Jensen - aki sajnos megint negyedórás késéssel került pályára, és ebben semmi Corrales-ellenes nincs, csak megállapítom, mint tényt - érkezésével, és 1-2 gyors védésével, keményedett feljebb a védelmünk a negyvenharmadik/negyedik perc környékén, ott kezdett pislákolni némi fény. A szélsőkkel jöttünk vissza meccsbe, Jensen hirtelen védései nagyon kellettek, Casado egyenlített ki negyedik próbálkozásra. Összelapátoltuk valahogyan.
Amikor az amúgy szintén szar meccset játszó Yahía ellopta azt a labdát, és egy jóllakott nagymama sebességével elkezdte rávezetni a kapura, hát nem tudom, kinek mi maradt meg abból, mindenesetre bedobta, a bírók megadták, tehát az egy gól volt. Én még mindig úgy látom a rendelkezésemre álló eszközök és felvételek alapján, hogy inkább időn kívül volt, de a közvetítőkocsisok állítják, hogy benn volt, szóval ez örök vita marad majd. Nyerjünk kinn minimum egy-két góllal, hogy ez ne számítson. 32:31 a vége, de 12:17-es félidő után, de ezt most fegyvertényként kell kezelni, máshogy nem lehet.
És a szurkolás, ami amúgy tényleg végig kitartott -6-nál pont annyira, mint a végén, amikor a 60. percben először vezettünk ezen a mérkőzésen. Az igaz, hogy én halknak éreztem magunkat az első félidőben, többször kaptam magam azon, hogy szurkolásra hergelem az O-t, az meg olyankor szokott lenni, amikor én vagyok a hangosabb. Nem volt akkora a nyomás, mint két évvel ezelőtt, ebben mondjuk biztos vagyok, de visszanézve, tévén keresztül fasza volt a hang. Nem rajtunk múlott ez sem, na, de kérem szépen a hosszú oldalakat, hogy amikor ilyen meccs van, és szól az álljatok fel, akkor ne üljön már vissza egy percen belül mindenki, pls, hanem toljunk egy komolyabb szakaszt az ellenfél arcába! Az csak úgy működik, máshogy nem.
Jó hír az is, hogy még egyszer ilyen szarul nem fog játszani ez a csapat, egyszerre pedig főleg nem fog betlizni mindenki, ebben teljesen biztos vagyok. Hogy egy nagy ziccert hagytunk ki azzal, hogy adtunk egy félidőnyi előnyt ennek az amúgy tényleg nagyon kompakt, a hibáinkat könyörtelenül és tudatosan kihasználó, alapvetően semmi különöset, de azt hiba nélkül végigtoló Aalborgnak, ez tény. Úgyhogy most akkor Mohács van, tessék megoldani kinn ennél jobban a dolgokat. Idegenben jó az iksz, mondja a hagyomány, de a mai első félidőért én győzelmet szeretnék látni a munka ünnepén. Ha valakit ki kell emelni, azok a kapusaink, ők tényleg megtettek most mindent, de rengeteg kiszolgáltatott helyzetet kaptak, és a rohadt jól beszálló Elissont (a 10. percben is jöhetett volna), Mikitát, aki kirángatta magát a gödörből, és nyilván Yahíát.
Utólag sem tudnám megmondani, hogy alábecsültük-e őket, hogy nagy volt-e az arc, vagy éppen ellenkezőleg, inkább befostunk Landintól, és utána beletekeredtünk abba a negatív spirálba, mert idegesek lettünk a szokatlanul szar kezdés miatt, de mindenesetre nem szeretnék még egy ilyen dekoncentrált félidőt látni ettől a csapattól, tavasszal. Már nincs több olyan meccsünk, amelyiken ez beleférne. Nincs. Elfogytak. Minden meccsünk éles innentől, ezt mindenki vésse jól az agyába! Van mit elemezni, van min gondolkodni és van mit kijavítani, de mindezt meg tudja csinálni ez a csapat, ez legyen az alaphangulat a visszavágóra várva! Minden más esetben bukta lesz kinn. De jól láthatóan pontosan tudja ezt a csapat, nem véletlenül nem volt oly nagy örömködés sem, tudják, hogy ezt elcseszték, tudják, hogy ez nem lesz elég kinn, tudniuk kell.
Visszanézve egyébként túl sok panaszunk nem lehet a rigókra, ezt is tegyük hozzá becsületből, őszintén, helyszínen máshogy érzékeltem, na, de tudom, hogy ezért kell mindig visszanézni, mielőtt az ember bármilyen maradandót megfogalmaz a mérkőzéssel kapcsolatban.