Hagyjuk is, hogy a Szeged meccs vége és a mi meccsünk között miket kellett megoldanom hirtelen, ez főleg az eredmény fényében nem fontos, mindenesetre úgy estem be a második percre, ahol meg szembesültem a közvetítés akadozásával, szóval nem tűnt túl zökkenőmentesnek az este. Aztán hogy az lett. A Szeged egy remek meccsel vezette fel a miénket, nem volt túl könnyű dolguk a lassan régi fényében pompázó Zágráb ellen, de behúzták végül, ahogy kellett,
Mi pedig gyakorlatilag töksimán nyertünk Barcelonában, és ezt még le fogom írni párszor, mert nem is az a szürreális az egészben, hogy nyertünk, hanem ahogy nyertünk. Ellentmondást nem tűrően. Ezzel pedig beírtuk magunkat a könyvekbe, ergo ez nem csak a mi szempontunkból sporttörténelem, hanem mindenki máséból is, mert bár nem néztem utána, de szerintem a Barcát sosem verte meg az otthonában, BL-meccsen, senki sem ennyire simán. SIMÁN. Öt góllal.
Próbálom a földről megírni ezt a posztot, de baromi nehéz, mert ekkora meccset nemhogy Barcelonában, de igazából sehol nem játszottunk mostanában. Tudtuk, hogy kelleni fog a védelem, és bár rengeteg gól esett, mégsem az volt az érzés, hogy puha a fal, egyszerűen akkora iram volt, hogy döbbenet. Megpróbáltam szimultán írni, ez szokott sikerülni amúgy, de tegnap olyan mennyiségű támadás volt, hogy nem tudtam két gól között leütni fél mondatot, úgyhogy inkább hagytam a fenébe. A védelmet én a Montpellier elleni meccs óta hiányoltam, most megkaptam, köszönöm! A meccs bizonyos szakaszaiban eléggé összeállt a védelem, éppen amikor kellett, és mögötte végre ott állt az egyébként eddig a BL-ben dupla nihilt mutató Corrales, összességében egyébként 27%-kal, de jókor mutatott bravúros szakaszokkal (első félidő 35%, a másodikban mondjuk én azért cseréltem volna, de belefért, hogy az övé legyen az egész meccs), tényleg öröm volt nézni a veszprémi szemnek.
Na de.
Az tehát önmagában hatalmas húzás volt Ilictől, hogy Rodrival kezdett. Kockázatos persze, de bejött. Abszolút motiváltan, és végre a tudásának megfelelően kezdte a meccset, a védései az első félidőben nagyon kellettek ahhoz, hogy az elejét szorosan toljuk végig, abban a rohanásban, amit amúgy a meccs megkövetelt. A Veszprém Remili irányításával kezdett, Sandell jobb-, Elderaa balátlövőben, Descat és Marguc a széleken, Fabregas pedig beállóban, így indultunk neki, Liget pedig jött védekezni Sandell helyett. Dika Mem emelte át magát az első góljához, amit amúgy még hat követett és csóri bele is sérült, ami viszont részemről eléggé Carlos sara, felesleges volt visszaküldeni, látjuk, hogy így is simán nyertünk, haha. Nem értem, mert nem szokott ő ilyet csinálni, de ebből is az látszódik, hogy nagyon nem akartak kikapni tegnap.
Gyorsan toltuk a középkezdést, az elejétől fogva gyorsítottuk a tempót és igen, ez megy nekünk is nagyon, tempóhanball, szevasz! Sandell előtt megnyílt a fal, begyalogolt a hatosra, de Emil Nielson hihetetlen mozdulattal kirúgta-tenyerelte a ziccerét, sajna, de miénk maradt a labda, így jöhettünk felállt fal ellen is, a svéd pedig most a bejátszást választotta, Fabregas bevágta. Ők sem tökörésztek a középkezdéssel, tényleg teniszmeccsen érezhettük magunkat, jó, itt még nem nagyon védekeztek, de később abból is kaptunk ízelítőt. Három passzból fejezte be ezúttal Janc egy átlövéssel, majd a mi hosszú, ám eredménytelen támadásunkat követően a furcsa színű fejet újító Dika Mem tette meg ugyanezt, 3:1-re vezettek, és itt még nagyon örültek ennek. Aztán fordulópont következett, Fabregas második gólja utáni gyors középből megindulók ziccerét fogta Corrales és második ütembe érkező Elderaa beverte, iksz. Egy hazai átlövés kivédése utáni kipattanót összekaparta ugyan Janc, kilépte a legmegfelelőbb poziciót is, de Corrales ismét kiszedte a ziccert, hát zene volt szemeinknek.
Sandell kezéből elpiszkálta a labdát Pumukli, Frade indult meg vele, be is verte, ismét ők vezettek, Fabregas révén pillanatok alatt egyenlítettünk, érezhető volt valami a levegőben, sejtettük, hogy jó lesz ez, ha neki megy, az már félsiker. És ha Corralesnek is, az pöpec, márpedig itt a meccs elején ihletetten védett. Fabregas halottnak vélt kipattanóért ugrott be hetest érően, Descat lőtt kapufát a szélről, elsőre, Marguc viszont, tőle szokatlan módon flegmázta el, nem nagyon értettem, szívta is a fogát rendesen. Remili beköszönésével vettük át a vezetést a 8. percben, de N'guessan válaszolt rá kb. ugyanilyennel, tőlünk pedig Fabregas lőtte már a 4. gólját a következő támadásból. Az ő védelmükből biztosan hiányzik a francia csávó, nem nagyon tudták megtartani az ottmaradottak, olyan érzésem volt, hogy a tegnapi Fabregast maximum Fabregas tudta volna megtartani tegnap.
N'guessan ismételt balkettőből, Sandell pedig gyorsan válaszolt rá, ebben a szakaszban nem különösebben domináltak a védelmek, de mi voltunk lépéselőnyben. Dika Mem és N'guessen ment Fabregassal szemben, gyakorlatilag a francia válogatott játszott egymás ellen. A 15. percben háromgólos előnyre tettek szert a hazaiak, miután elvettek egy támadásunkat és utána rögtön Liget reflexezett lábbal egy szélsőnek szánt passzra, két percet érően, amit szépen kihasználtak, Wanne pedig belőtte.
Talán itt vezettek utoljára stabilan ellenünk pár percig, aztán jött Casado, frissen, és be is tört a hármasok között, majd a közben szintén pályára kerülő Pechmalbek szedett össze egy védésről kicsorgó labdát, és ezzel ismét ott voltunk a nyakukon, de rendesen. És történt még valami, ami sorsdöntőnek bizonyult a későbbiekre, a cseresorunkkal gyakorlatilag összeállt a védelem. Egyébként is jókor hozta őket a pad, a megállt támadásainkat kicsit felpörgették, Koszorotovnak is faszán előkészítettünk, és gyorsan be is köszönt, hátul ugyan még becsúszott egy hetes, de N'guessent elkezdtük kiszorítani, abszolút éles szögből lövetni, azt pedig Corrales szépen olvasta most.
Atyaúristen, tényleg furcsa leírni, de ezt a meccset a cseresorral fordította meg a pad. Ez nagyon jó hír a jövőre nézve. Abszolút képben voltak, Koszorotov is megérkezett Veszprémbe, reméljük már itt is marad ebben a formájában, Casado pedig egy zseni, akárki akármit mond. Gondolom a spanyolok ellen alapra előnnyel indul, de már nem az első meccse, amin arannyá vált, amihez csak nyúlt. Nem volt indokolt belecserélni ebbe a meccs, sőt, ebbe szerintem konkrétan tilos volt a 27 perctől kezdve. Annyira klappoltak a sorok, annyira érezték egymást a játékosok, hogy csak elrontani lehetett volna, és igen, akár Mahéval is. És Andriskával is. Pechmalbek és Fabregas összelapátolt 14 gólt, hát gyerekek, melyiket kellett volna lecserélni? Na ugye.
Félidőre kétgólos vezetéssel vonulhattunk (17:19), és ami ennél is jobb volt, az az, hogy érezhetően koncentráltak voltunk, teljesen átvettük az irányítást, a meccs ütemének diktálását, mindent. A cserékkel. És azzal, hogy elhittük, hogy van keresnivalónk. Carlost pedig szerencsénkre jobban összezavarta minden, mint bennünket, ez is tény, de ez most nekünk jól jött éppenséggel.
A második félidő minden veszprémi kézilabdát szerető humán legszebb álmából manifesztálódott valósággá. Nem is tudok mást mondani, ez maga volt a tökély. Onnan folytattuk, ahol abbahagytuk, mi voltunk a daráló, végre. És nem ijedtünk meg, nem vettünk vissza, nem ültünk rá a labdára, már csak tényleg a legvégén, de nem. Elhittük és megcsináltuk, életünkben először. Biztos voltam benne, hogy akkor történik ez meg, amikor én véletlenül éppen nem leszek, mert ma máshova repülünk el, de nem baj, így is egy csoda volt a tévében. Egyébként annál jobb védelem volt, mint amit mutat az eredmény, szerintem, illetve akkor voltak fontos, kivédekezett támadások, és mögötte védések, amikor nagyon kellett. Nálam tegnap a beállók vitték a prímet, nem csak a támadójátékkal, de azzal is nyilván, de a védekezésükkel Ligettel, persze, Casado zsenije, Koszorotov bombái, Elderaa közbelövései és betörései, hát ez az egész egy csoda volt. Mindenkinek gratulálok, akinek része volt ebben, nagyon jó idegenbeli Barca-verésből őszi szabira menni, maradjon meg mindenkiben ez az érzés a visszavágóig. 36:41 lett a vége, atyaúristen, nem hinném, hogy bárki, bármikor megverte volna valaha ennyire a Barcát saját otthonában, ha igen, azt mondjátok, kérlek!
Holnap Budakalász elleni bajnoki, csapatunk kispadja nagyon szépen kéri az otthonlevő szurkolókat, hogy minél nagyobb számban ballagjanak ki erre az eseményre, hogy összeborulhasson a csapat szurkolótáborával, mi itt köszönjük meg nekik ezt a világraszóló teljesítményt, ők pedig ott szeretnék nekünk, nektek! A kiutazó szurkolóknak is gratula, mert remekül átjött a 265 ember hangja, otthon voltunk a Palauban, és ez egy hihetetlen dolog. Legyünk rá büszkék, és örüljünk neki bátran! Aztán lehet tovább dolgozni.